Önmagad megtapasztalása a Földön

Mária Anya felemelkedett mester Kim Michaels-en keresztül, 2018. november 30. Ez a szöveg egy tallinni (Észtország) konferencián hangzott el.

Én VAGYOK Mária felemelkedett mester, és szeretnék kapcsolódni korábbi üzenetemhez, valamint a köztetek zajló beszélgetésekhez. Hálával tölt el, hogy hajlandóak voltatok feltárni azokat az érzéseket, amelyeket a földi létezés vált ki belőletek. Legyenek ezek akár pozitívak, akár kevésbé azok, alapvető fontosságú, hogy megosszátok őket, és készek legyetek elismerni valódi mibenlétüket. Természetesen nem léteznek „helytelen” érzések; az érzéseid egyszerűen azok, amik. Való igaz, ez a bolygó rendkívül nehéz körülményeket nyújt a létezéshez, különösen, ha egy természetes bolygó szemszögéből tekintesz rá. Amennyiben te a Föld eredeti lakóinak egyike vagy, és már hosszú korszakok óta itt időzöl, valószínűleg nem élsz át ilyen mély kontrasztot. Számodra a Föld természetes módon tűnhet pozitívabb helynek, hiszen hiányzik az összehasonlítási alapod egy természetes bolygó és eközött. Mégis, az érzések elismerése elengedhetetlen, mert – amint azt már oly sokszor hangsúlyoztuk – nem tudsz valódi győzelmet aratni az érzéseid és az egód (az én) felett mindaddig, amíg tudatossá nem válsz a létezésére: amíg fel nem ismered, hogy ott van, és meghatározott érzelmi mintákat hordoz.

Ki éli át az érzést?

Amint felszínre hoztad az érzéseidet, elkezdheted vizsgálni őket: honnan is erednek valójában. Akár azt a kérdést is felteheted: „Ki érez most így – én magam vagyok az vagy csak egy különálló énrészem?” Valójában mindig egy ilyen „én” az, amelyik így érez, hiszen az érzés szorosan a Földhöz kötődik. Ez azt jelenti, hogy amit tapasztalsz, az egy reakció-érzés, ilyenre pedig csak egy reakció-én képes. Te, akit korábban Tudatos Énnek neveztünk, valójában nem rendelkezel érzésekkel. Megeshet, hogy az érzelmi testedben hullámok dúlnak és a világot ezen érzések szűrőjén vagy színezésén keresztül tapasztalod meg, ám a valóságban mégsem te éled át őket. Megértem, úgy tűnhet, mintha te lennél az érzés alanya, s ennek az a következménye, hogy az érzés hatalmába kerít és birtokol téged. Ez azért történik, mert azonosulsz egy bizonyos énrésszel; még nem jutottál el odáig, hogy lásd: ez egy tőled elkülönült én, amely nem te vagy. Pontosan ezért adtuk át nektek azt a módszert, amellyel beazonosíthatjátok ezeket az éneket, és megtanulhatjátok, hogyan lépjetek ki belőlük, hogy végül hagyjátok őket végleg szertefoszlani.

Amint megteszed ezt és fohászkodsz az adott énbe zárt energia felemésztéséért vagy átalakításáért, felszabadulsz az érzelem fogságából. Ekkor válsz képessé arra, hogy tiszta szívvel, pozitív megéléssel öleld magadhoz földi életedet. Azért kérünk benneteket, hogy hozzátok felszínre érzéseiteket, hogy hátralévő időtöket ezen a bolygón ne ezen intenzív, negatív érzések súlya alatt kelljen leélnetek. Biztosíthatlak titeket: nekem magamnak is voltak súlyos, negatív érzéseim a földi léttel kapcsolatban, amikor testet öltésben éltem. Semmiképpen sem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha bármiben is különb lennék nálatok, vagy mintha annyival felettetek álltam volna, hogy mentesültem volna az ilyen érzésektől. Sokszor pontosan ugyanazt éreztem, amit ti is kifejeztetek a mai napon.

Az emberekkel kapcsolatos érzéseid

Ha áttekinted az eddig elhangzottakat, láthatod, hogy általánosságban véve éles különbség van aközött, amit a Földdel kapcsolatban érzel és aközött, amit az emberek iránt. Segítségedre lehet – akár csak a saját, belső reflexióid során –, ha megvizsgálod: mit is érzel valójában az emberekkel kapcsolatban.

Ezután próbálj meg különbséget tenni. Vajon az az érzésed, hogy például „az emberek ostobák”, valóban mindenkire vonatkozik, vagy csak egy bizonyos csoportra? És ha igen, pontosan milyen típusú emberekre? Gyakran azt fogod tapasztalni, hogy a legintenzívebb, emberekkel kapcsolatos negatív érzéseid a bukott lényekhez kötődnek. Ezeket ők okozták benned: vagy közvetlenül tettek ellened valamit, vagy végignézted, ahogy másokkal kegyetlenkednek és ez hívta életre benned ezeket a mély indulatokat. Amint elkezded ezt tudatosan szétválasztani, felismerheted, hogy valójában nem minden ember iránt érzel így. Ez a felismerés kaput nyit egy újfajta kapcsolódáshoz a legtöbb embertársaddal, hiszen az utadba kerülők többsége bizonyosan nem bukott lény. (Még ha sokan közületek – nem mindenki, de legtöbben – kapcsolatba is kerültetek velük jelen vagy számos korábbi életetek során.)

Korábban mondtam már, szeretném, ha nem úgy néznétek rám, mintha bukott lény lennék, és ne a bukott lények által létrehozott képeken és elvárásokon keresztül viszonyulnátok hozzám. Azt is szeretném, ha úgy viszonyulnátok más emberekhez, mintha nem lennének bukott lények, hogy különbséget tegyetek és felismerjétek: a legintenzívebb érzéseitek az emberekkel kapcsolatban a bukott lényekhez kötődnek. Ezért nem értékelhettek másokat és nem viszonyulhattok minden emberhez ezen érzések mentén. Ez azt jelenti, hogy elkezdhetitek lágyítani az emberekről alkotott képeteket, hogy az ne vonatkozzon mindenkire. Nem általánosítotok a bukott lények alapján, és nem hagyjátok, hogy ők színezzék át az emberekről alkotott látásmódotokat és az emberekhez való viszonyotokat.

Sokan vagytok, akik azzal az érzéssel érkeztetek ide, hogy küldetésetek részeként segítséget nyújtsatok embertársaitoknak, vagy tanítsátok őket. Mindannyian megtapasztaltátok, hogy bár a bukott lények valóban kíméletlenül bántak veletek, a Föld lakóinak többsége inkább közönyt tanúsított irántatok. Vagy tudomást sem vettek rólatok, vagy némi ellenségességgel reagáltak, mert nem akarták, hogy bárki megzavarja a nyugalmukat. Az avatárok és a spirituális úton járók körében általános tapasztalat, hogy az emberek nem kíváncsiak az üzenetetekre. Nem akarnak hallani a spirituális tudásotokról vagy a tágabb tudatosságról. Kerülik a változást; ragaszkodnak a megszokott életükhöz és elzárkóznak minden olyan hatástól, amely megbolygatná hamis békéjüket. Emiatt a mechanizmus miatt sokan éreztétek magatokat magányosnak, elutasítottnak, esetleg úgy, mintha nem lenne itt helyetek. Fontos látni, hogy ennek nincs közvetlen köze a bukott lényekhez – ámbár ők is próbáltak elnyomni titeket, hiszen olyasmit tanítottatok, amit ők titkolni akarnak. Mégis, a fájóbb reakciót azoktól az emberektől kaptátok, akik egyszerűen elzárkóztak mindattól, amit mondani szerettetek volna, és elutasították az üzenetet, amit hoztatok.

A szabad akarat és az emberekkel kapcsolatos érzéseid

Ez a téma további belső munkát igényel a részetekről, mielőtt eljutnátok arra a pontra, ahol békét tudtok kötni a ténnyel – a megfigyelhető valósággal –, miszerint a legtöbb ember a Földön nem vágyik spirituális tanításokra. Amint azt korábban említettük, valójában nem akarnak megszabadulni a szenvedéseiktől, még akkor sem, ha ti pontosan meg tudnátok mutatni nekik a kivezető utat.

Ahhoz, hogy ezzel megbékéljetek, át kell gondolnotok, amit a szabad akarat iránti abszolút tiszteletről mondtunk. Ez a tisztelet kétirányú: magában foglalja mások szabad akaratának és a saját szabad akaratotoknak az elismerését is. Ennek két olyan aspektusa van, amelyet érdemes mélyebben megfontolnotok. Az első, hogy egy természetes bolygóról érkező avatárként ti olyan környezetből jösztök, ahol senki sem gyakorol kényszert mások szabad akarata felett. Ez a természetes bolygók egyik alapvető jellemzője: lakóikban fel sem merül az igény, hogy mások akaratát korlátozzák.

Eredendően a szabad akarat iránti mély tisztelettel érkeztek ide, ám miután szembesültök a bukott lények világával és látjátok, miként manipulálják valójában a földi embereket, előfordulhat, hogy ez a tisztelet elhalványul bennetek. Akár az a meggyőződés is úrrá válhat rajtatok, hogy mivel az embereket már amúgy is kényszer és manipuláció alatt tartják, elfogadható, ha ti is némileg erélyesebben léptek fel az ébresztésük érdekében. Bár nem éltek alantas eszközökkel, mint a bukott lények, mégis kényszerítitek őket, hogy meghallgassanak titeket. Sokan közületek vissza tudnak emlékezni korábbi tanításainkra a Krisztusság mibenlétéről, miszerint azért vagytok itt, hogy megzavarjátok a fennálló rendet (status quo) és ne hagyjátok az embereket abban az állapotban, amelyben rájuk találtatok. Ott van előttetek Jézus példája, aki próbára tette a környezetét: felborította a pénzváltók asztalait, szembeszállt az írástudókkal és farizeusokkal, vagy válaszút elé állította a tömeget: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.” Ezt látva mondhatnátok: „Ha a pozitív változás a célunk és az embereket ennyire gúzsba kötötték a bukott lények, akkor erélyességre van szükségünk, hogy áttörjük az ellenállásukat és célba juttassuk az üzenetet.” Nem arról van szó, hogy ezek a tettek ne lennének jogosak, a kérdés csupán az: milyen tudatállapotból cselekszel? Arra hívjuk az avatárokat, hogy emelkedjenek fel egy olyan szintre, ahol bármit megtehetnek ugyan a Földön, de azt már nem a reakció-énjeikre, az „ősi énre” vagy az általuk teremtett egyéb énekre alapozzák.

Látjátok, kedveseim, megtörténhet, hogy valaki csupán a külső elméjével tekintsen Jézusra, magáévá tegye a Krisztusságra vonatkozó tanításokat, majd ugyanezzel a korlátozott elmével eldöntse: „Így fogok cselekedni, hogy felébresszek másokat.” Az évtizedek során, amióta ezeket a tanításokat különböző szervezeteken keresztül átadtuk, láttunk már példát ilyen reakciókra. MORE mester Kazahsztánban adott egy rendkívül mélyenszántó beszédet egy korábbi közvetítésről, amelyben leírta, miként tüzelődtek fel az emberek, és váltak elvakultan „kék sugarassá” abban a vágyukban, hogy másokat felébresszenek. Amit fel kell ismernetek, az az, hogy bár a cél maga jogos volt, a megvalósítás módja mégis a külső énrészekből fakadt. Olyan volt ez sokaknál, mintha a földi létezés során felgyülemlett, több életnyi frusztráció tört volna utat magának: úgy érezték, a felemelkedett mesterek végre szabad kezet adtak nekik az erélyes és „kék sugaras” fellépéshez. Valójában ezzel csupán az évezredes csalódottságukat igyekeztek kompenzálni, azt hívén, hogy most végre elérhetik a maguk elé kitűzött célt.

Látjátok, kedveseim, ezek az emberek nem hordozták magukban a földi létezés békéjét. Még Jézus sem volt minden pillanatban a béke állapotában, amikor kihívás elé állította az embereket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne emelkedhetnétek fel arra a szintre, ahol jelen tudtok lenni a világban, és – amennyiben ez része isteni terveteknek és belső késztetést éreztek rá – próbára teszitek az embereket, de mindezt a megingathatatlan béke állapotából. Ahogy a közvetítő korábban rámutatott: nem azért törekedtek mások megváltoztatására, hogy ezzel elfojtsátok a saját magatokban hordozott negatív érzéseket. Ti már feloldottátok ezeket az érzéseket önmagatokban. Megszabadultatok az elkülönült énrészektől, és ezért már a béke teljességéből léptek kapcsolatba másokkal.

Ennek a szövegnek a többi része, a közvetítésen alapuló fohásszal együtt a következő könyvben található: Making Peace with Being on Earth (Békét kötni a Földön léttel).

Forrás: https://ascendedmasterlight.com/experiencing-yourself-on-earth/

Fordította: LSN

(Az írást csak forrásmegjelöléssel lehet megosztani, változtatás nélkül!)