A természet volt az én templomom

TÉMÁK: Miért a hegyekben prédikált Jézus? – Miért űzte ki Jézus a pénzváltókat? – Jézus a természetben prédikált – Jézus nem a teljes Krisztusság állapotával született – Azok, akik nem tisztelik Istent – Sokan azért jöttek, hogy hibát találjanak Jézusban – Jézus és az ő női polaritása – Kövesd a szív tüzét – Az élet öröm

Jézus felemelkedett mester Kim Michaels-en keresztül 2009. október 28-án. A szöveg egy nyilvános kertben hangzott el, azon a helyszínen, amelyről úgy tartják, hogy Jézus itt mondta a hegyi beszédet és a boldogmondásokat, a Galileai-tenger északi partján.

Kedveseim, milyen érzés volt, hogy engedélyt kellett kérnetek ahhoz, hogy belépjetek arra a helyre, ahol feltételezhetően a hegyi beszédet tartottam? Különös tapasztalat, nemde? Vajon ezen a dombon mondtam el a hegyi beszédet vagy a következőn, esetleg azon, amelyik keletebbre fekszik? Nos, valójában senki sem tudja biztosan, ugye? Így hát találgatnak. Tanulmányozzák az Írásokat. Elemzik azokat. Vizsgálják a tájat. Aztán kiállnak és azt mondják: „Nos, nem tudjuk pontosan, de választanunk kell egy dombot, legyen hát ez!” – majd azt hiszik, hogy ezt az örökkévalóságig kőbe véshetik. Valójában azonban saját ellenállásuknak emeltek emlékművet: annak, hogy nem voltak hajlandók befelé fordulni és szívükben kapcsolódni az élő Krisztushoz.

A mögöttem álló templom, amelyet a katolikus egyház emelt, nem az imádság háza; nem egy olyan ház, amelyet az élő Krisztus imádatának szenteltek. Ez a TULAJDONJOG kinyilatkoztatása, mert azt hiszik, birtokolhatják az élő Krisztust. Azt hiszik, Szellememet bezárhatják egy kőből épült házba, emberi kéz alkotta falak közé vagy éppen egy szentírásba, dogmába, szabályok és előírások rendjébe. Pontosan úgy, ahogy Jeruzsálemben láttátok a mecsetnél és a siratófalnál, ahol titeket, az élő Krisztus tanítványait nem láttak szívesen, mert nem a külső szabályokat követtétek, hanem egyedül a szíveteket.

Miért a hegyekben prédikált Jézus?

Kedveseim, vajon ez a domb volt az, vagy a következő? Számít ez egyáltalán? Nem sokkal lényegesebb-e megkérdezni: miért mentem én, Jézus, a hegyek közé prédikálni ahelyett, hogy a falvakban maradtam volna? Nos, azért, mert nem engedtek be a zsinagógáikba. Nem akarták, hogy bemenjek és felkavarjam az állóvizet. Így hát a hegyekbe mentem, ahol szabadon beszélhettem, mert ott nem voltak épületek, nem voltak szabályok és előírások. Így hagyhattam, hogy a Szellem ott áradjon, ahol akar és szétzúzza azok mentális skatulyáit, akik hajlandóak voltak figyelni.

Még azoknak is a szívéhez szólhattam, akik csak valamilyen gyógyító csoda reményében jöttek. Ha hajlandóak voltak a szívükben figyelni ahelyett, hogy az Írásokat bújták volna, elemezgetve és vizsgálgatva, hogy amit mondok, összhangban van-e a zsidó írásokkal vagy azok értelmezésével – ahogyan ma látjátok a keresztényeket a keresztény írásokat fürkészni.

Elemezni fogják, hogy amit mondok, az összhangban van-e az írásokkal vagy az ő sajátos értelmezésükkel. Mert látom, kedveseim, hogy az emberek szüntelenül ezt teszik, amint rátalálnak a honlapomra: azonnal keresnek valami apróságot, amiről úgy gondolják, nincs összhangban a külső írásokról alkotott külső értelmezésükkel. Ezt pedig kifogásként használják arra, hogy elvessék az egész oldalt, sőt elvessék még azt a gondolatot is, hogy én, az élő, felemelkedett Jézus Krisztus, ma is szólhatok az emberiséghez egy olyan közvetítőn keresztül, aki „senki fia”, hiszen nem tagja egyetlen elismert egyház papságának sem.

Mi szükség van külső tekintélyre, amikor rendelkeztek az élő Krisztus, a Szent Szellem, az Élő Ige belső tekintélyével? Mert ha az Élő Ige nem képes megmozdítani a szíveteket, akkor a szívetek olyanná vált, mint a kő. Akkor a holtak közé tartoztok, és felőlem mehettek és eltemethetitek a halottaitokat. Mert én nem azért jöttem erre a Földre, hogy a holtaknak prédikáljak, és ma sem azért vagyok itt, hogy a holtakhoz szóljak. Azokért vagyok itt, akik hajlandóak hátrahagyni a haláltudatot – annak minden hordalékával együtt, beleértve ezeket a tulajdonjogot hirdető emlékműveket is, amelyeket állítólag az én nevemben emeltek. De hogyan is lehetnének azok az én nevemben, hiszen én örökké több vagyok bármely ember alkotta emlékműnél, amelyet a dualitás tudatával, az antikrisztusi tudattal álmodhatnak meg? Azzal a tudattal, amely azt akarja, hogy az emberek egy külső szimbólumot, egy külső megnyilvánulást imádjanak ahelyett, hogy befelé fordulnának és felfedeznék azt az élő Istent, aki minden formán túlmutat és így felette áll minden megnyilvánulásnak, vallásnak és írásnak.

Miért űzte ki Jézus a pénzváltókat?

Vegyük a jeruzsálemi templomot, kedveseim, ahol kiűztem a pénzváltókat. Azt hiszitek, ez csupán azért történt, mert állatokat árultak vagy áldozatokat mutattak be? Azt hiszitek, csak a pénzváltókról volt szó, vagy a pénzváltók valami mélyebbnek voltak a szimbólumai? Annak a hajlamnak, amely mindig egy látható külső szimbólumot akar imádni, ahelyett, hogy hajlandó lenne teljes felelősséget vállalni saját tudatosságáért és azon képességéért, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen az élő Istennel a szívében.

Látjátok azt a finom, de oly lényeges különbséget, amiről itt beszélek? Látjátok, hogy amikor létrehoztok egy külső szimbólumot – legyen az templom, zsinagóga vagy mecset –, az emberek elhihetik, hogy azáltal, hogy belépnek abba az épületbe és elmondanak egy előre meghatározott imasort – elvégezve bármilyen előírt rituálét –, nos, akkor megtették kötelességüket. Megtették, amit tenniük kell és most Istennek viszonoznia kellene ezt azzal, hogy tesz értük valamit. Mert úgymond megvásároltak egy kegyet Istentől azzal, hogy bementek abba az épületbe és értelmetlen szavakat mormoltak, amelyek soha el nem érhetik az élő Istent, ha nem a szívükből fakadnak – átitatva a szív szeretetével.

De ha átitatja őket a szív szeretete, mi szükség van a külső szavakra és rituálékra? Akár rá is hangolódhatnátok a szívetekre és szeretetet küldhetnétek az élő Istennek vagy az élő Isten egy megnyilvánulásának, például a felebarátotoknak. Látjátok, ez az imádat mechanikus formája: bemenni a külső épületbe, elvégezni a külső rituálét – és ezzel állítólag megtettétek, amit tennetek kellett, hogy közelebb kerüljetek üdvösségetekhez, az Isten Országába való belépéshez.

Most állítsátok ezt szembe azzal az igaz üzenettel, amelyet kétezer éve prédikáltam és amelyet ma is hirdetek. Ez pedig a Krisztussá válás belső ösvénye. Látjátok, bárki, aki hajlandó megtenni a tagsági beavatáshoz szükséges lépéseket – legyen szó zsidóvá, muszlimmá vagy kereszténnyé válásról –, bárki, aki hajlandó megfizetni a „belépődíjat”, beléphet abba a külső egyházba. És így elhitetheti magával, hogy a külső rituálék elvégzésével érdemessé vált Isten kegyére.

Jézus a természetben prédikált

Miről prédikáltam én, kedveseim? Egy belső ösvényről, egy élő útról, ahol nincs helye külsődleges szabályok szerinti megfelelésnek, mert csakis a tudatállapototok, a nyitottságotok, a szívetek tisztasága és szeretete tesz titeket méltóvá. A belső ösvényen nincs mód a csalásra. Nincs mód arra, hogy lélektelenül járjatok rajta, azt gondolva, hogy egy külső rituálé elvégzése elegendő. Nem elég! Soha nem volt elég! Soha nem lesz elég!

Nem fogtok belépni Isten Országába, amíg meg nem találjátok azt önmagatokban. És hogyan találhatjátok meg? Nos, végezhettek külső rituálékat és mondhattok imákat tízezer életen át anélkül, hogy rátalálnátok. Vagy válhattok újra olyanokká, mint a kisgyermekek, megnyitva szíveteket Isten feltétel nélküli szeretetének. Ez a szeretet ugyanis szünet nélkül árad az igazakra és a hamisakra: a nap minden órájában, az év minden napján, az örökkévalóság végtelen folyamában. Látjátok, kedveseim, EZ az az ösvény, amiről prédikáltam. Azért mentem a hegyekbe, mert nem akartam, hogy üzenetemet bármilyen, a zsidó vallás vagy bármely más vallás által létrehozott mentális skatulyához kössék, azzal elhomályosítsák vagy abba belegyömöszöljék. Így tehát, mi volt az én templomom? A dombok voltak azok, a gyönyörű Galileai-tenger látványa és a felettem ívelő ég kék kupolája. Ez volt az én templomom, kedveseim.

Építhettek bármilyen templomot vagy katedrálist és állíthatjátok, hogy az Krisztus egyháza. De mondom nektek, ha falai és mennyezete van, az nem az én egyházam. Nincs épület, amely befogadhatna engem, hát miért is próbálnátok épületet emelni? Mert az az épület csak azt fejezné ki, milyen messzire távolodtatok el a belső ösvény megértésétől. Minél hatalmasabb és díszesebb az épület, annál inkább bizonyítjátok, hogy eltávolodtatok a szívnek attól a középpontjától, ahol az élő Krisztust a szívetekben égő élő tűzként ismerhetitek fel.

Jézus nem a teljes Krisztusság állapotával született

Gondoljátok, hogy itt álltam ezen a hegyen és a Szentírásból olvastam fel, vagy azt magyaráztam? Vagy azt gondoljátok, hogy itt álltam és az Élő Igét szóltam, átitatva a Szellemmel, ahogyan most is halljátok? Érzitek-e, kedveseim, hogy élő üzenetet adtam át? Mit gondoltok, miért nem írtam le? Mert az üzenet soha nem volt kétszer ugyanaz – ahogy nem léphettek kétszer ugyanabba a folyóba sem. Hogyan gondolhatnátok, hogy én, az élő Krisztus, kétszer ugyanazt az üzenetet hirdethetném? Vajon csak egyszer mondtam el a boldogmondásokat vagy sokszor? Vagy talán minden alkalommal más színezetet kapott: függött a helyszíntől, a jelenlévők tudatállapotától, a saját belső ráhangoltságomtól, vagy attól, hogy hol tartottam éppen azon az ösvényen, amelyet egész életemben róttam.

Felejtsétek el tehát azt a képtelenséget, miszerint én Krisztusságom teljességével születtem volna. Ez teljes tévedés, amint azt az Írások bármely figyelmes olvasása feltárja. Mit gondoltok, mi történt velem 12 és 30 éves korom között? Azt hiszitek, csak apám názáreti ácsműhelyében segédkeztem? Azt hiszitek, bútorokat faragtam vagy házakat építettem? Vagy azt gondoljátok, hogy beutaztam az egész Keletet, képezve és gyakorolva magam a különböző tradíciók spirituális misztériumaiban, hogy teljesen és tökéletesen megértsem a belső ösvényt, mielőtt visszatértem volna ide, hogy hirdessem azt a zsidóknak, azoknak, akik Istennel viaskodtak?

Azért tettem, hogy viaskodhassak velük, és összezavarjam őket az írástudásukban és elemző megközelítésükben. Hogy kirázhassam őket mentális skatulyáikból, hogy fenekestül felforgassam a gondolkodásukat és sokkolva kimozdítsam őket ebből a merev szemléletmódból. Azoknak prédikáltam, akiknek volt fülük a hallásra és szemük a látásra. Azokkal pedig, akik ragaszkodtak mentális skatulyáikhoz, nos, velük semmit sem lehetett tenni. Folytatniuk kellett a drámákat, amelyek létrehozták azokat a skatulyákat, amíg az idejük le nem járt, kedveseim.

Azok, akik nem tisztelik Istent

Néhányan közülük valóban végigjátszották drámájukat azzal, hogy megölték az élő Krisztust – ők voltak a Szanhedrin tagjai. Ők tervelték ki a halálomat, mert látták a veszélyt: ha tovább prédikálok és hol ötezer, hol nyolcezer, hol kétezer embert vonzok magamhoz, hamarosan a hagyományaik ellen fordítom a népet. És mit jelentett volna ez? Egész egyszerűen azt, hogy ha a nép nem féli a hagyományt, akkor a Szanhedrin – az akkori hatalmi elit – elveszíti hatalmát az emberek felett. Ezt természetesen nem hagyhatták, hiszen meg voltak győződve arról, hogy vezetésük a társadalom legjobb érdekét szolgálja. És szerintük nem volt az emberek érdekében követni ezt az – ahogy ők mondták – önjelölt Messiást.

Szikrányi tisztelet sem volt bennük irántam, sem az emberi társadalom iránt – de ezen túlmenően, nem tisztelték Istent sem. Mert nem az élő Istent imádták, hanem egy saját maguk alkotta, halott istent. Olyan istent, akivel a múlt írásai, a régi próféták és az Élő Ige révén addig viaskodtak, amíg egy annyira merev hagyományba nem zárták, hogy követőik már nem mertek kilépni e szellemi kalodából. Még azért sem tették meg, hogy meghallgassanak engem, vagy tanúi legyenek annak, miként gyógyulhatnak meg betegségeikből a rajtam keresztül áradó Szent Szellem élő ereje által.

Ezek az önjelölt népvezérek, akik Isten képviselőinek vallják magukat, valójában saját magukat emelték a nép fölé. Vakok világtalan vezetői ők, ahogyan ma is ott látjátok őket a templomokban, mecsetekben és zsinagógákban, vagy a világ politikai, pénzügyi és tudományos bástyái mögött. Ott állnak előttetek: a vak vezetők, kedveseim.

Ám, ahogy Jeruzsálemben is hirdettem: napjaik meg vannak számlálva. Mert amint a krisztusi lelkek felemelkednek és felismerik saját Krisztusságukat – merve azt Élő Igeként kinyilatkoztatni, már nem csupán közvetítve, mint most, hanem szívből szólva minden helyzetben, ahová hívatnak, legyen szó bármilyen háttérről, tudásról vagy a szívükben égő tűzről; amint felemelkednek a hagyományok kényszerítette nehéz terhek fölé –, nos, akkor látni fogjátok a különbséget. Látni fogjátok, ahogy a világ kivilágosodik, az emberek szíve és elméje pedig megnyílik.

Sokan azért jöttek, hogy hibát találjanak Jézusban

Gondoljatok bele, milyen kevés ember élt ezen a területen kétezer évvel ezelőtt, és mekkora csoda volt, hogy ötezer ember eljött meghallgatni ezt a prédikátort, akit egyesek Messiásnak, de sokan csak sarlatánnak tartottak. Csak a kíváncsiság hajtotta őket, remélve, hogy valamilyen fogást találhatnak rajtam, amit aztán felhasználhatnak ellenem. És tudjátok-e, hogy bár én az élő Krisztus voltam testet öltve, tudjátok-e, mi történt, amikor az emberek elhozták személyes drámáikat és mentális skatulyáikat, megpróbálva rám kényszeríteni drámáikat és rám vetíteni saját képeiket? Tudjátok-e, hogy elsöprő többségük mindig talált valami apró részletet, amivel megítélhetett és azt mondhatta: „Ó, ez nem lehet a Messiás! Az élő Krisztus nem beszélhetne így, nem nyilvánulhatna meg így, nem nézhetne ki így, nem viselkedhetne így!” Bármilyen apró részletet, amit találtak, arra használtak fel, hogy elutasítsanak engem.

Ugyanez a cirkusz zajlik ma is azok körében, akik rátalálnak a honlapomra. Ismétlem: ha azért jössz, hogy rávetíts és elutasíts, mindig találni fogsz valamit, ami igazolja elutasítás iránti vágyadat. Menj békével, ha ezt akarod. Menj békével, mert én, az élő Krisztus, semmit sem tehetek érted. Menj és temesd el halott doktrínáidat, halott képeidet, halott mentális skatulyáidat, halott személyes drámáidat. Menj és temesd el őket a temetőkertben, amelyet a vak vezetők hoztak létre számodra, akiknek sikerült rád kényszeríteniük monumentális színjátékaikat, hogy azt hidd, az általuk kijelölt határok, az általuk meghatározott mentális skatulyák között kell maradnod. Kedveseim, nem tudtok olyan mentális skatulyát létrehozni, amely befogadhatna engem. Mert ha nem értitek meg, hogy azért vagyok itt, hogy szétzúzzak minden mentális skatulyát, amit valaha is alkothattatok, akkor semmit sem értetek az élő Krisztusból.

Jézus és az ő női polaritása

Amikor ezen a földön jártam, Galilea dombjai között, legtöbbször szeretett társam, Mária Magdolna kísért. Abban az időben a ’Két Tanú’ néven ismert szellemi szolgálatban álltunk – mi testesítettük meg a Krisztusi fényt annak férfias és nőies teljességében. Csakis egymással elválaszthatatlan egységben és belső összhangban válhattunk méltóvá e feladat betöltésére. Amikor e földön jártam, sokan kritizálták kapcsolatomat Mária Magdolnával, mert nem voltunk házasok, mégis minden értelemben társak voltunk. Ezt is kifogásként használták az elutasításomra, mondván, nem követem a hagyományaikat. Nem az emberek tetszését kerestem, hanem egyedül Istenét.

Az ok, amiért Mária és én társak voltunk akkoriban, az volt, hogy a Szellem ereje által tudtuk: egységünkre szükség van ahhoz, hogy megtartsuk az egyensúlyt küldetésemhez; nem tudtam volna véghezvinni a női polaritással való egyesülés nélkül azzal az isteni társsal, aki akkor teremtetett, amikor az én életáramlatom. Nem hagyhattuk, hogy bármi a Földön az utunkba álljon, amikor a fizikai síkon találkoztunk. Szükség volt rá, hogy mindent elengedjünk, mindent hátrahagyjunk, függetlenül attól, milyennek tűnt ez az emberek szemében – akik saját személyes és monumentális drámáikon, hagyományaikon keresztül nézték, és – mondhatom – keményen ítélkeztek felette.

Ez nincs feljegyezve az Írásokban, de Mária Magdolna házas volt, amikor találkozott velem, és elhagyta férjét, hogy kövessen engem. Nem tudott elválni, így nem házasodhattunk össze, és ez valóban okot adott sokaknak az ítélkezésre és kárhoztatásra. Mégis tudtuk, hogy egy magasabb célt kell betöltenünk abban a három rövid évben, amely ezen a területen a küldetésemre adatott. Így nem hagyhattuk, hogy ember válassza szét azt, amit Isten az idők kezdetén egybekötött. Ez a valóság, kedveseim.

Amikor egy tisztség, egy spirituális lehetőség megnyílik, és vannak, akik be tudják tölteni azt, nos, akkor, ha hajlandóak rá, az ekére kell tenniük a kezüket és soha nem nézhetnek hátra. Mert ha hátranéznek, visszahúzhatják őket a régi minták és drámák; így hát tekintetüket folyamatosan felfelé, énrám, az élő Krisztusra emelik, miközben azt mondom nekik: „Mi közöd hozzá? Te engem kövess!” Hadd temessék el a halottak a halottaikat. Jöjjetek hozzám a színeváltozás hegyére, ahol átlényegülve úgy tekintetek majd vissza régi önmagatokra, mintha egy idegent látnátok – legyen az a tegnapi, a tavalyi vagy a tíz évvel ezelőtti arcotok.

Ez az ajánlatom érvényes mindazokra, akik az élő Krisztus tanítványai szeretnének lenni ebben a korban, akik tudják, hogy azért születtek le, hogy megnyilvánítsák ezt a Krisztusságot a tízezer, a milliók egyikeként. Ne nézzetek hátra; nézzetek előre! Tegyétek kezeteket az ekére, amelyet már mozgásba hoztam, amely lendületet vett, amely szántja a mezőket, kettéválasztva a valóst a valótlantól. És amikor találkoztok más emberek elkerülhetetlen visszahúzó erejével, akkor tekintsetek rám a szívetekben, kapcsolódjatok hozzám a szívetekben és mondjátok: „Ó, Jézus, mi közöm ehhez; én Téged követlek!” És érezni fogjátok a visszatérő áramlatot, amint szívem feltétel nélküli szeretetét szívcsakrátokba küldöm, hogy felszítsam az ott már égő tüzet – hogy még fényesebben lángoljon és rájöjjetek, hogy ez az igazi betlehemi csillag, amely elvezet Krisztus születési helyéhez.

Kövesd a szív tüzét

Ismétlem: ne külső szimbólumokat, hanem a szív belső tüzét kövesd! Ez a tűz minden alkalommal fényesebben lobban fel, amikor kész vagy hátrahagyni a kevesebbet, hogy a TÖBB felé indulj. Mert ÉN A TÖBB VAGYOK. Örökké a TÖBB VAGYOK – minden másodpercben, minden pillanatban, minden szemvillanásban. ÉN A TÖBB VAGYOK, és ezt használhatjátok végső iránytűként, amikor önmagatokra, az ötleteitekre, hiedelmeitekre vagy gondolataitokra tekintve válaszút elé értek. Ha egy lehetőség nem emel fel titeket a TÖBB állapotába, és nem visz előre az ösvényeteken, akkor az nem a ti utatok. Az a lépés nem visz közelebb a teljességhez.

Tedd azt, ami a TÖBB felé visz és nem fogsz szem elől téveszteni engem. Nem fogod elveszíteni a kapcsolatot velem. De abban a pillanatban, amint elkezdesz afelé hajlani, ami kényelmes, abban a pillanatban elkezdesz elsüllyedni a vízben. És bár kinyújthatom a kezem, ahogy Péternek tettem, ha nem ragadod meg, nem tudlak felhúzni. Mert neked kell felhúznod magadat azáltal, hogy ránézel a gerendára a saját szemedben, ránézel a drámára, az egóra, felfedezve azokat az oly finom módokat, ahogyan rászedtek, hogy elfogadj valamilyen ember alkotta mentális skatulyát az élő Krisztus Élő Igazsága helyett.

Az élet öröm

Kedveseim, az élet öröm. Az élet öröm! Az önmagára ébredt tudat a végső öröm, amelyet egy feltétel nélkül szerető Teremtő ajándékozott nektek, aki azt akarja, hogy mindazzá váljatok, ami Ő, sőt még többé – és ezt csak úgy tehette meg, hogy megadta nektek az öntudatára ébredt létezés ajándékát. Jól tudom, hogy lehet átokként is tekinteni erre, és sokan annak is látják, amit Buddha úgy fogalmazott meg, hogy az élet szenvedés, ha a dualitás szűrőjén keresztül nézzük.

Boldogok vagytok, akik ismeritek a különbséget a belső ösvény és a külső, lélektelen utak között, és felismeritek, hogy az élő Krisztus több, mint bármely ember alkotta eszmény, egyház, dogma vagy szertartás. Boldogok vagytok, akik az élő Krisztust keresitek, és készek vagytok minden külső szimbólumon túllépve felismerni, hogy Krisztus követése nem egy külsőleg diktált útvonal vagy gépies rituálé teljesítése, hanem a befelé fordulásról, az önmagatokra ébredésről és tudatosságotok felemeléséről szól. Ez a követés a belső megújulás folyamata, amelyben naponta meghaltok a régi énnek, hogy levetve a régi embert, magatokra öltsétek az újat a Krisztusban való szellemi újjászületés által, s így minden áldott nap új emberré váljatok Őbenne.

Boldogok vagytok, akik készek vagytok észrevenni a gerendát a saját szemetekben, és felismeritek, hogy csupán a szellemi korlátaitok, hiedelmeitek és világnézetetek tartanak titeket abban a szűkös belső börtönben, amely minden fizikai rabságnál súlyosabb. Boldogok vagytok, akik tudjátok, hogy e szellemi kalodának nincs zárt ajtaja; egyedül saját meggyőződéseitek és az azokkal való szembenézés elutasítása láncol titeket a valótlansághoz. Boldogok vagytok, akik nyitott szívvel nyúltok az élő Krisztus igazságáért, amely szétzúzza azokat az illúziókat, melyekkel elhitetnék veletek, hogy képtelenek vagytok rá, vagy nem szabad elhagynotok e szűkös belső béklyókat.

Boldogok vagytok, akik készek vagytok kérni az élő Krisztust, hogy mutasson a gerendára saját szemetekben, amely elhomályosítja látásotokat, s meggátolja, hogy felismerjétek szellemi korlátaitok illúzióit. Boldogok vagytok, akik tudjátok, hogy bármely pillanatban újjászülethettek azáltal, hogy befogadjátok az élő Krisztus feltétel nélküli szeretetét, hagyva, hogy ez az áradás úgy töltse be szíveteket és egész lényeteket, hogy ne maradjon hely benne semmilyen sötétségnek vagy árnyéknak. Boldogok vagytok, akik tudjátok: megkérdőjelezhetetlen jogotok, tekintélyetek és erőtök van ahhoz, hogy megnyissátok szíveteket és elméteket s engedjétek, hogy az élő Krisztus megszülessen bennetek.

És ezt bármelyik pillanatban megtehetitek. Nem kell várnotok valamilyen mágikus időpontra, valamilyen bűvös asztrológiai konstellációra vagy a csillagok együttállására. Nem kell várnotok semmi külsőre, mert bármely pillanatban megtehetitek, amikor úgy döntötök, hogy most van itt az alkalmas idő. Mert én túl vagyok az időn. Túl vagyok a téren. Veletek vagyok minden napon.

Hát nem értitek e kijelentés belső jelentését? Isten országa bennetek van. Isten országa karnyújtásnyira van. Veletek vagyok minden napon. Elmélkedjetek ezen. Elmélkedjetek ezen, majd nyúljatok a Szellememért, az élő Krisztus Szelleméért. Hívjatok be a szívetekbe – nem az utolsó vacsorára, hanem a soha véget nem érő vacsorára, ahol minden nap az élet kenyerét eszitek, ahol minden nap Krisztus vérét isszátok, mint azt az Élő Szellemet, aki ÉN VAGYOK.

Ez az én Szellemem, amely megtöretik értetek az Élő Igében. Vegyétek, egyétek, egyétek meg mindet, de tudjátok, hogy soha nem ehetitek meg mindet, mert végtelen. Mindig van TÖBB, és én hajlandó vagyok megadni nektek azt a többet vég nélkül. Ez az ígéretem azoknak, akik hajlandóak követni engem az életbe és hátrahagyni azt, ami a halál. AZ ÉLET VAGYOK. ÉN VAGYOK az Út, az Igazság és az Élet. És amíg a világban vagyok – azok által, akik testben vannak, s akik hajlandóak hagyni, hogy Krisztus szelleme megszülessen a szívükben –, addig ÉN VAGYOK a világ világossága.

Így tehát én vagyok a világosság azok által, akik a belső Krisztus igaz követői. És én vagyok a világosság a tízezreken és milliókon keresztül, és még több leszek abból a világosságból, amint fel meritek ismerni, hogy ti is többen vagytok abból a világosságból. Így hát végtelen hálával zárlak titeket Magda felemelkedett mester és Jézus felemelkedett mester szívének végtelen szeretetébe. Mi, akik az igaz tanúk vagyunk odafent, szeretetünkbe zárunk titeket. Úgy legyen! Úgy legyen, mert elvégeztetett. Elvégeztetett, kedveseim, és az élő szót soha nem olthatja ki a halott szó, a holt rituálé vagy a holt kövek. [A mester mély lélegzetet vesz.]

Szánjatok rá időt, kedveseim, minden reggel, hogy a légzésetekre fókuszáljatok. Lélegezzetek be, és tudjátok, hogy az élő Krisztus Szellemét lélegzitek be. Majd lélegezzetek ki, és lássátok, amint az élő Szellem rajtatok keresztül árad ki minden földi életre. Így tehát olyan közel vagyok hozzátok, mint a saját lélegzetetek. Emlékezzetek rám. Emlékezzetek rám naponta, mert veletek vagyok mindennapon.

Forrás: https://ascendedmasterlight.com/nature-was-my-church/

Közvetítette: Kim Michaels

Fordította: LSN

(Az írást csak forrásmegjelöléssel lehet megosztani, változtatás nélkül!)