A dualitás tudatosságának szintjei és dinamikája

Maitreya felemelkedett mester Kim Michaels közvetítésével, 2020. december 5.
Ez a szöveg egy 2020-as webináriumon hangzott el, amelynek címe: Növeld krisztusi megkülönböztető képességedet.

Maitreya vagyok, felemelkedett mester. Jelen előadás során egy kissé eltérő perspektívát szeretnék nyújtani nektek földi helyzetetekről, különös tekintettel arra, hogy hogyan törekedjetek krisztusi megkülönböztető képességetek növelésére.

Már sok tanítást adtunk át a dualitás, a szétválasztottság tudatáról. A „Master Keys to Spiritual Freedom” (A spirituális szabadság mesterkulcsai) című könyvemben sok tanítást adtam át az Édenkertről és arról, ahogy az eredeti földi életáramlatok maguk mögött hagyták a tanítót. Valamilyen értelemben mindenki maga mögött hagyta a tanítót, és ezt szeretném egy kissé eltérő perspektívából elmagyarázni.

Ha röviden és tömören kellene összefoglalnunk a dualitás tudatosságát, akkor a következőképpen tennénk:

Amikor nem vagytok a dualitás tudatosságában, nem tudjátok elképzelni, milyen az, amikor a dualitás tudatosságában vagytok. Amikor viszont a dualitás tudatosságában vagytok, nem tudjátok elképzelni, milyen az, amikor nem vagytok a dualitás tudatosságában.

Itt van a probléma lényege, a probléma, a kihívás, amellyel szembesülünk, mint felemelkedett mesterek, akik segíteni akar nektek kilépni a dualitás tudatosságából.

Mondhatjátok, hogy az Édenkert története szimbóluma annak a misztériumiskolának, ahová mindenki belépett, hogy felkészüljön a megtestesülésre egy fel nem emelkedett szférában –, különösen egy olyan tömörségű bolygón, mint a Föld. Az avatárok nem voltak az eredeti misztériumiskola tagjai, amely az eredeti életáramlatok földi megtestesülése érdekében létesült, de mégis beléptek ebbe az iskolába, mielőtt itt megtestesültek. A bukott lények voltak az egyetlenek a Földön, akik nem léptek be a misztériumiskolába, mivel nem voltak képesek vagy hajlandók meghallgatni egyetlen spirituális tanítót sem. Tehát lezuhantak ide. Nem voltak felkészítve arra, hogy fokozatosan ereszkedjenek le.

Mit szeretnénk átadni nektek, amikor a misztériumiskolában vagytok és a Földön való megtestesülésre készültök?

Nos, az eredeti misztériumiskolában ez kissé másként volt. Miután a Föld a dualitásba süllyedt, megpróbáltunk mindenkinek, aki azután testesült meg, mélyebb tudást átadni a dualitás tudatáról. Az eredeti lakosok szembesültek azzal a beavatással, amelyet könyvemben olyan részletesen leírok, ahol a dualitás tudatával kellett kísérletezniük. De ezen a szinten nem kellett bukott lényekkel foglalkozniuk, annak ellenére, hogy a kígyó a bukott tudatosság szimbólumának tekinthető. Ez még mindig nem az a helyzet volt, ahol fel kellett volna készülniük egy bukott lények által lakott földi megtestesülésre, mert az eredeti tervben, az eredeti misztériumiskolában nem voltak bukott lények a Földön.

Miután viszont a bukott lényeknek megengedték, hogy megtestesüljenek itt, azokat, akik azután szálltak ide le, megpróbáltuk felkészíteni – és ez nem csak az én vezetésem alatt álló misztériumiskolában volt így, hanem más iskolákban is –, hogy képesek legyenek megtestesülni egy olyan bolygón, ahol léteztek bukott lények, és ahol a dualitás tudata volt a domináns tudatállapot.

Nos, itt, már a legelején találkozunk azzal a nehézséggel, amelyet az imént leírtam. Ha egy természetes bolygón inkarnálódtatok, ahol nem találkoztatok bukott lényekkel, és nem találkoztatok igazán olyan lényekkel, akik a dualitásban ragadtak, akkor egyszerűen nem tudjátok elképzelni, milyen a dualitásban lenni. Nincs viszonyítási alapotok, és nem tudjátok elképzelni, milyen a dualitás, ha nem találkoztatok vele. A kezdetektől fogva meglehetősen nehéz volt felkészíteni ezeket az életáramlatokat arra a valóságra, amellyel a Földön találkoztak.

Azt is tapasztaltuk, hogy az avatárként idejött életáramlatok többsége azért akart idejönni és megtestesülni, hogy javítson a Föld állapotán. Legtöbbjük, legtöbbetek meglehetősen biztos volt abban, hogy itt is ugyanolyan jól teljesíthet, mint a természetes bolygóján. Beleadhattok mindent. Hajlandóak lesztek túllépni önmagatokon, és így felülkerekedhettek minden akadályon és kihíváson, és teljesíthetitek azokat a feladatokat, amelyeket kitűztetek magatok elé, mielőtt úgy döntöttetek, hogy megtestesültök a Földön. Úgy éreztétek, hogy kitűztetek magatok elé egy célt, és biztosak voltatok benne, hogy képesek lesztek teljesíteni.

Ennek eredményeként a legtöbben annyira vágytatok arra, hogy megtestesüljetek a Földön, hogy felesleges késedelemnek tartottátok, hogy tanulmányozzátok a dualitás tudatosságának minden részletét. A legtöbben a következő hozzáállást képviseltétek: „Majd akkor foglalkozom vele, ha eljön az ideje. Biztos vagyok benne, hogy felül tudok kerekedni rajta.” És ahogy már említettem, ez azért van, mert amikor nem vagytok a dualitásban, nem tudjátok elképzelni, milyen az a dualitás. Azt gondoltátok, hogy nem rosszabb annál, mint amit a természetes bolygókon tapasztaltatok: csak egy újabb kihívás, amelyen felülkerekedhettek.

A legtöbben nem töltöttetek több időt a misztériumiskolában, mint amennyire feltétlenül szükség volt, és alig vártátok, hogy megtestesüljetek, és természetesen a szabad akaratot tiszteletben kell tartani. Miután megpróbáltuk elérni, hogy lássátok azt, amit tudtunk, hogy nehéz látnotok, megengedtük, hogy megtestesüljetek. Természetesen mi is tudtuk, ahogy ti is tudtátok, hogy ti vagytok a Tudatos Énetek, és felül tudtok emelkedni mindenen egy fel nem emelkedett szférában. Amit azonban nem tudtatok, mi viszont tudtunk, az az volt, hogy a dualitás nagyon megnehezíti, hogy felülkerekedjetek bizonyos dolgokon.

Tehát amikor először szálltok le avatárként a Földre, nem a dualitás tudatába szálltok le, hanem a 48. szintre, mert erre a szintre leereszkedve tudtok segíteni a Földön élő életáramlatoknak, hogy felülkerekedjenek a jelenlegi tudatosságuk szintjén. Lehet az is, hogy le kell ereszkednetek a 48. szint alá, mielőtt megkezditek a felfelé vezető utat, de a legtöbbeteknek ez elképzelhetetlen. Azt hittétek, hogy leereszkedtek, a 48. szinten lesztek, és egy egyenletesen felfelé vezető utat fogtok bejárni, ahol megmutathatjátok, hogyan lehet átesni beavatások egymásutániságán.

Ami ténylegesen történik, az az, hogy megtestesültök ezen a tömör anyagi bolygón, a fizikai testetekbe vagytok zárva, és nem tudtok elmenekülni. A bukott lények tudják, kik vagytok, mert érzik a fényeteket, amivel ők nem rendelkeznek. Az érzelmi, mentális vagy identitásbeli birodalomban lévő mestereik irányításával teljes erőbedobással megkísérlik, hogy elpusztítsanak benneteket. Természetesen ez sokkol titeket, ahogy mindenkit sokkolna. Annak ellenére, hogy megpróbáltunk felkészíteni benneteket, amikor valóban megtörtént, sokkolóan hatott rátok. Hogyan reagáltatok? Nos, beléptetek a dualitásba.

Beszéltünk már az én-rétegekről és az elkülönült én-rétegekről. Beszéltünk az első én-rétegről, amelyet a kozmikus születési traumára, a földi megtestesülés traumájára reagálva hoztatok létre. De itt meg kell értenetek, hogy az elkülönült én-rétegeken túl – és amikor a Földre szálltatok, nem volt elkülönült énetek – van egyfajta öntudatotok, identitásérzetetek, érzéketek arról, hogy kik vagytok. Ha visszatérünk a Teremtés könyvében lévő eredeti édenkerti történethez, látjátok, hogy Ádámnak és Évának azt mondták, hogy nem szabad a tiltott gyümölcsből enniük, mert ha esznek belőle akkor, biztosan meghalnak.

Ahogy könyvemben részletesen elmagyarázom, ez azt jelenti, hogy amikor beléptek a dualitás tudatosságába, amikor esztek a tiltott gyümölcsből, akkor az a tudatosságotok, ami a gyümölcs elfogyasztása előtt létezett, valójában meghal. Lehet, hogy nem is veszitek ezt észre, mivel különösen traumatikus helyzetben vagytok, de az a tudatosságotok, ami veletek volt, amikor a Földre jöttetek, meghalt, és azonnal újjászülettetek egy másik tudatosságba, amely a Földön tapasztaltakon, vagyis a dualitás tudatosságán alapult.

Miután újjászülettetek a földi tudatosságba, két dolog történt. Először is, elfelejtettétek a korábbi tudatosságotokat, azt az tudatosságot, ami a Földre szállásotok előtt létezett. Azután, mondhatjuk úgy is, hogy ekkor már a dualitás, az ismeretlen ködfelhőjéből néztetek életetekre. Ezért már nem tudtátok elképzelni, milyen lehet a dualitáson kívül létezni, az életre a dualisztikus tudatosság szűrője nélkül tekinteni. Egyszerűen már nem tudtatok képet alkotni róla.

Most még mindig megvolt a képességetek, Tudatos Énként, hogy kilépjetek a négy alsó testből, a külső elméből, az elkülönült én-rétegekből, és megtapasztaljátok azt a tiszta tudatosságot, ami a dualitáson kívüli létezésre jellemző. Azonban mivel a születési trauma annyira megsebzett, a legtöbbetek nem volt képes erre jó ideig az első megtestesülés után, mivel meg kellett birkóznotok a trauma által okozott sokkal.

Mit tettetek ennek a traumának a hatására? Nos, ahogy mondtuk, létrehoztátok az elsődleges én-rétegeteket. De hogyan tettétek ezt? Mi az elsődleges én? Nos, ennek létrehozásához a dualitás tudatosságát használtátok, és mi a dualitás tudatosságának kifinomult jellemzője?

Már utaltunk rá korábban, de megpróbálom még nyíltabban elmagyarázni. Amikor a dualitás tudatában vagytok, akkor, ahogy már mondtuk, bármilyen állítást bizonyítani tudtok. Bármit, amit bizonyítani akartok, tudtok bizonyítani. Például be próbálhatjátok bizonyítani azt, hogy a keresztény vallás a felsőbbrendű vallás, és a dualitás tudatosságát használva bizonyítani is tudjátok. Azt is be próbálhatjátok bizonyítani, hogy a tudományos materializmus a felsőbbrendű életfelfogás, és a dualitás tudatosságát használva ezt bizonyítani is tudjátok, legalábbis magatoknak. Úgy tudjátok bebizonyítani, hogy tapasztaljátok is, hogy teljesen valóságos. Igaz, mert a tapasztalatotok teljesen valós. Tapasztaljátok annak abszolút valóságát, hogy a kereszténység az egyetlen igaz vallás, vagy hogy a tudományos materializmus az egyetlen igazság az életről és az univerzumról.

De hogyan tapasztaljátok ezt? Hogyan tapasztalhatjátok ezt? Mi teszi lehetővé azt, hogy a dualitás tudatosságával bizonyítható legyen valami, ugyanakkor annak az ellenkezője is? Hogyan lehetséges, hogy két homlokegyenest ellentétes nézőpontú ember egyidejűleg tapasztalja meg annak abszolút valóságát, amit mindketten igazságnak tekintenek? Hogyan? Nos, ez a dualitás tudatosságának egyedülálló tulajdonsága. Hogyan működik ez? Hogyan bizonyítod például, hogy a kereszténység az egyetlen igaz vallás és az egyetlen út az üdvösséghez?

Nos, a dualitás egyedülálló tulajdonsága, hogy lehetővé teszi számotokra, ahogy a Teremtés könyvében is áll, hogy istenként létezzetek, ismerve a jót és a rosszat. Tudjátok, mi a jó és mi a rossz, ti határozzátok meg. Hogyan teszitek ezt? Nos, úgy, hogy kizártok valamit.

Más szavakkal, annak bizonyítására, hogy a kereszténység a felsőbbrendű vallás, elfoglaltok egy bizonyos álláspontot és azt abszolút igazsággá emelitek, amelyet soha nem kérdőjeleztek meg. Lehet, hogy van más álláspont is, amely valóban megkérdőjelezi ennek az abszolút igazságnak az érvényességét, de ti azt hamisnak, gonosznak vagy ördöginek és ezért figyelmen kívül hagyhatónak definiáljátok.

Más szavakkal, annak érdekében, hogy a kettősségben meghatározzuk az igazságunkat, hogy a saját lényünk istene legyünk, és meghatározzuk, mi a jó és mi a rossz, az egyik dolgot megkérdőjelezhetetlennek emeljük, a másikat pedig olyan dolognak minősítjük, amit nem kell figyelembe venni. Aztán természetesen beléptek a fekete-fehér gondolkodásba, azazhogy valójában nem létezik semmi közöttük, nincs semmi e kettő között. Mint már korábban mondtuk, az arisztotelészi logika szerint egy állítás vagy axióma vagy igaz vagy hamis, és nincs semmi közöttük. Ez a kizárt közép elve.

Nos, Buddha az ő útját középutasnak nevezte, mert ez az út a kizárt közép helyreállításának útja, nem abban az értelemben, hogy ez a két dualisztikus szélsőség közötti középpont, hanem abban, hogy rájösztök, hogy vannak más módok is az élet megközelítésére, az általatok definiált két szélsőségen kívül.

Nos, néha valóban azt a benyomást kelthettük tanítványainkban, hogy a dualitás tudatossága rossz, gonosz, a bukott lények által meghatározott valami, és bizonyos értelemben igaz is, hogy a bukott lények a dualitás tudatát használták bizonyos axiómák, ideológiák, elméletek és hiedelemrendszerek meghatározására. Ezeket valóban a bukott lények definiálták. Sok mindent, ami létezik a Földön, például gondolatrendszereket, a bukott lények határoztak meg.

Mindazonáltal a dualitás tudatossága csupán annak a következménye, hogy a Teremtő minden önmagát tudatos lénynek korlátlan szabad akaratot adott. Ezért tehát a Teremtő megteremtette a formák világát, és meghatározott bizonyos paramétereket hozzá. Ezután a saját lényéből megteremtett lényeket, akik leszálltak és megtestesültek az első szférában. Aztán ezek a lények felemelkedtek és meghatározták a struktúrákat a második szférában, saját maguk kiterjesztéseit pedig elküldték a második szférába és így tovább.

Fel nem emelkedett szférátokban vannak felemelkedett birodalomban élő spirituális lények, akik létrehozták ezt a szférát és meghatározták annak paramétereit. Van hét Elohim, akik létrehozták a Földet és meghatározták ennek a bolygónak a paramétereit. Új életáramlásként társ-teremtői státuszban kezdtek, ahol olyan keretek között teremthettek, amelyeket nálatok magasabb tudatosságú lények határoztak meg. Ti mindig reagáltok ezekre, és így fejlődtök. Szabad akaratotokat használjátok, hogy tudatosságotokat kibővítsétek a kezdeti pontszerű tudatosságból. De eljön az a pont, amit a könyvemben is leírok, amikor önellátóbbá kell válnotok, és ahelyett, hogy bizonyos kereteken belül társ-teremtőként működnétek, kísérleteznetek kell a saját kereteitek meghatározásával.

Itt jön lép be a dualisztikus tudatosság. Erre másképp tekintve, azt is lehet mondani, hogy amikor új lény vagy, nincs még meg az a tudatosságod, amivel kérdőre vonhatnád a környezetedet. De ahogy egyre érettebbé és tapasztaltabbá válsz, eljutsz egy pontra, ahol természetesnek tűnik, hogy kérdéseket tegyél fel. Például, ha újonnan teremtett lény vagy, aki először testesül meg a Földön, egy ideig kísérletezni fogsz azzal, hogy mit tudsz itt a Földön társ-teremteni.

De természetesen eljön az a pont, amikor elkezded feltenni a kérdéseket: A Föld az egyetlen bolygó? Egy bolygót csak úgy lehet megtervezni, ahogy a Földet megtervezték? Vagy lehet más módon is? Vannak-e olyan környezetek, ahol más társ-teremtő képességeim és más teremtési lehetőségeim lennének? Ennek részeként természetes, hogy elkezdesz kísérletezni: Létezik-e más mód azon kívül, hogy a mások által kiválasztott keretek között együtt teremtsünk? Ekkor kezdhetsz el kísérletezni a dualitás tudatosságával.

Lényegében a dualitás tudatossága az, amit mi valóságszimulátornak neveztünk el. A Földön az Elohim által előírt specifikus tapasztalatok valósulhatnak meg. Ez nem feltétlenül jelent korlátozást, mivel ebben az eredeti tervben nem lehetett megsérülni attól, amit közösen teremtettetek. Nem élhettetek szegénységben, nem tapasztalhattátok meg az éhenhalást, nem próbálhattátok ki, milyen másokkal harcolni és meghalni. Ezek nem voltak az eredeti terv részei. Tényleg korlátozás volt?

Nos, bizonyos értelemben igen, mert a Földet eredetileg nem arra tervezték, hogy szenvedést éljetek át. Ahogy Buddha mondta, az első nemes igazság az, hogy az élet szenvedés, az élet a dualitásban szenvedés. Tehát azt mondhatjuk, hogy vannak életáramlatok, amelyek eljutnak egy pontra, ahol rájönnek, hogy a magasabb tudatok által meghatározott keretek között való közös teremtés azt jelenti, hogy vannak bizonyos tapasztalatok, amelyeket nem élhetnek át. Tehát vágyat alakítanak ki arra, hogy ilyen típusú tapasztalatokat szerezzenek, csupán azért, hogy legyen viszonyítási alapjuk, hogy tudják, milyen is az. Nos, miért engedélyezett ez? Nos, azért engedélyezett, kedveseim, mert van szabad akarat.

Elérkezik egy pillanat emelkedésetek során, amikor tudván tudva úgy döntötök, hogy hátrahagyjátok annak lehetőségét, hogy a dualitásba lépjetek és különálló lényekként cselekedjetek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy úgy döntötök, hogy beléptek Teremtőtök teremtésének egységébe. Ezt tudatosan és önként teszitek. Egyszerűen úgy döntötök, hogy végleg és örökre elengeditek a dualitásba való belépés lehetőségét. Ekkor emelkedhettek fel a spirituális birodalomba, ahol minden lény ugyanazt a döntést hozta, és ezért nincs helye a dualitásnak, nincs szenvedés, nincs konfliktus, nincs harc, nincs vita és semmi ilyesmi. De akkor felmerül a kérdés, hogy hogyan hozhatod meg a döntést, hogy örökre hátrahagyod a dualitást, ha még nem is tapasztaltad meg, mi is az?

Ahogyan az könyvemből is kiderül, a Föld eredeti lakói számára létrehozott eredeti misztériumiskola kertjében volt a jó és rossz tudásának fája, mert, ahogyan már elmagyaráztam, ez része volt az első beavatásnak, amelyet meg kellett kapnotok. Akkoriban azonban nem voltak bukott lények a Földön, így az életáramlatoknak sokkal könnyebb volt kísérletezni a dualitással, belépni a dualitásba és újra kilépni belőle.

Na mármost a bukott lények, akik egyik szférából a másikba zuhantak, úgymond megszilárdították a dualitás tudatosságát. Létrehoztak néhány struktúrát a dualitás tudatosságában, amelyek jelentősen megnehezítik a dualitásba való be- és kilépést. Ez egyfajta 22-es csapdája, amelyből, ha egyszer már bent vagy, nehezen tudsz kiszabadulni. Hogyan működik?

Nos, valóban úgy, ahogy leírtam. Választhatsz egy szempontot a dualitásban látható lehetőségek közül – ezek mind relatívak, de kiválaszthatsz egyet és abszolút igaznak minősítheted. Ezután kiválaszthatod annak ellentétét, mert mindig két pólus van, és azt abszolút hamisnak minősítheted. Ez ismét csak kettősség. Az egyiket megkérdőjelezhetetlenné teszed, a másikat pedig lefokozod, figyelmen kívül hagyhatóvá teszed. Ha van valami, amit nem kérdőjelezel meg és valami más, amit figyelmen kívül hagysz és ami megkérdőjelezi azt, amit nem kérdőjelezel meg, akkor bármit bizonyíthatsz. Mit jelent ez? Azt, hogy a dualitásban bármilyen élményt megélhetsz, amit csak akarsz.

Átélheted azt, hogy különálló lény vagy. Csupán akkor tapasztalhatod meg a szenvedést, ha különálló lénynek tekinted magad. Mivel amikor kapcsolatban állsz az Én Vagyok Jelenléttel vagy egy spirituális tanítóval, nem élheted meg a szenvedést úgy, ahogy a Földön. Ha elemeznéd a földi szenvedést, látnád, hogy abból fakad, hogy elkülönült lénynek érzed magad, egyedül érzed magad, elveszettnek. Úgy érzed, hogy lehetséges, hogy elveszett légy, magadra maradj, valaki elhagyjon, akár Isten, akár valami más. Ez a korlátozott, különálló én szenvedhet. Valójában csak és kizárólag szenvedhet. Ideiglenesen örömteli is lehet, de még az is elkerülhetetlenül szenvedéshez vezet.

Más szavakkal, amit földi boldogságnak nevezünk, csak a boldogtalanság szöges ellentéteként létezhet. Így tehát, ha az emberek úgymond boldogok, milliárdosokká válnak és rengeteg pénzük lesz, mégsem találják meg a lelki békét, mert most, hogy birtokukban van mindez, attól félnek, hogy mindent elveszíthetnek. Mert nem lehet valamit különálló énként birtokolni anélkül, hogy attól tartanánk, hogy elveszíthetjük.

Tehát ez egyszerűen ismét a dualitás. De a dualitás eredetileg valami olyasmi volt, amit megkérdőjelezhetetlennek tartottál és valami más, amit leértékeltél, amit figyelmen kívül hagyhattál és kellett is hagynod. De mindig fennállt annak a lehetősége, hogy megkérdezed: „Mi van, ha nem hagyom figyelmen kívül azt a dolgot? Mi van, ha tényleg megvizsgálom, és megnézem, hogyan kérdőjelezi meg azt, amit én tévedhetetlen igazságnak tartok?” Ha ezt tetted volna, azonnal láttad volna, hogy amit tévedhetetlen igazságnak emeltél, nem lehetett abszolút igazság, mert ha az lett volna, nem lehetett volna megkérdőjelezni.

Képviseltek egy nézőpontot, viszont létezik egy másik nézőpont is. Akár arra is rájöhettek, hogy ha kicsit megváltoztatjátok a perspektívátokat, akkor az a másik is abszolút igazságnak tűnhet, amit korábban elutasítottatok, és amit korábban magasztaltatok, lealacsonyodhat és már nem lesz igaz. Ezért láthatod, hogy mások veletek homlokegyenest ellentétes nézetet képviselhetnek, és ugyanolyan meggyőződéssel állhatnak a saját igazuk mellett, mint ti a tiétek mellett. Ha egyszer elkezditek ezt látni és megkérdőjelezni a dualitást, akkor már nem is olyan nehéz megszabadulni tőle.

De mit tettek a bukott lények? Nem szándékosan, hogy másokat manipuláljanak, hanem maguk is csapdába estek benne. Nos, ők a dualitást egy új szintre emelték, ahol már nem csak arról van szó, hogy valóságosnak tűnő élményben van részed. Eredetileg a dualitás olyan, mint egy valóságszimulátor: csak egy környezet, ahova beléptek és felöltitek a virtuális valóság szemüvegét, aminek a képernyőjén látsz valamit, a szemüvegen kívül pedig nem látsz semmit. Tehát beléptek a dualitásba, egy dolgot igaznak minősítetek, az ellenkezőjét pedig hamisnak. Ugyanolyan, mint amikor felveszitek egy adott virtuális valóság szemüvegét, amely egy meghatározott környezetet ábrázol. Viszont ez meglehetősen semleges: lehet, hogy van valami, amit igaznak látsz, és valami, amit hamisnak – de csak a valóság érzetét adja meg.

Ahogy már korábban említettük, van még egy másik szintje a dualitásnak: amikor nemcsak azt mondjuk, hogy ez igaz, az pedig nem, hanem értékítéletet is adunk hozzá. Ez helyes, az helytelen, ez jó, az rossz. Ezek különböző szintek, valójában két különféle szintje van a dualitásnak. A helyes és a helytelen értékítéletének szintje valami teljesen újat hoz.

Most már nem csak arról van szó, hogy bármilyen élményt megélhetsz, amit csak akarsz. Most már azt mondhatod, hogy a dualitás alapszintjén egy bolygón milliárdnyi ember élhet, akik sokféle élményt élnek át, és mindannyian azt érzik, hogy azok valósak. De ebben nincs semmi rossz.

Valójában az emberek átélhetnek különböző élményeket anélkül, hogy konfliktusba kerülnének egymással, és anélkül, hogy megpróbálnák meggyőzni másokat arról, hogy más élményt kellene átélniük, mint amit ők átélnek. Ha van egy csoportnyi, például öt különböző ember, akik öt különböző filmet néztek meg, és most beszélgetnek és egymásnak mesélnek ezekről a filmekről. De ők csak megosztják azt az élményt, amit a moziban éltek át. Nincs értékítélet, amely szerint az egyik film rossz, a másik pedig jó. Az a következő szint, amelyet a bukott lények határoztak meg.

Ők határozzák meg, hogy a valóságszimulátorban átélt élményeid közül melyek jók és melyek rosszak. Ezzel bevezettek valamit, amiből sokkal nehezebb kilépni. Miért van ez így?

Nos, mert tegyük fel, hogy a kereszténységet az egyetlen igaz vallássá emelitek. Teszitek ezt úgy, hogy figyelmen kívül hagyjátok az összes olyan felvetést, amely megkérdőjelezheti, hogy a kereszténység az egyetlen igaz vallás. De emellett azt is mondjátok, hogy a ti véleményetek – miszerint a kereszténység az egyetlen igaz vallás – a helyes, és minden, ami ezt a véleményt megkérdőjelezi, helytelen.

Mit jelent ez? Ahelyett, hogy egy kellően semleges – ugyan átélve valóságosnak tűnő – élményben lenne részetek, amelyet viszonylag könnyen megkérdőjelezhettek és elhagyhattok, most lényegesen megnehezítettétek a kilépést. Miért? Mert kijelentettétek, hogy teljes mértékben igazatok volt, amikor keresztények lettetek, és aki megkérdőjelezte a kereszténységet, vagy nem volt keresztény, az teljes tévedésben volt. Hogyan tudtok kilépni ebből a gondolkodásmódból? Nos, ezt csak úgy tehetitek meg, ha megkérdőjelezitek a keresztény vallást. De ha megkérdőjelezitek, és rájösztök, hogy végül is nem ez az egyetlen igaz vallás, akkor ez mit jelent? Azt, hogy tévedtetek, amikor azt hittétek, hogy ez az egyetlen igaz vallás.

Látjátok, hogy bizonyos értelemben azt lehet mondani, hogy alapszinten a dualitás még mindig meglehetősen semleges környezet? Valamit igaznak, valamit pedig hamisnak minősítetek, de valójában nem ítélkeztek fölötte: nem jelentitek ki, hogy mások rosszak vagy tévednek, mert nem fogadják el a meglátásotokat. Csupán megéltek egy élményt, amit átélése közben valóságosnak éreztek, de nem olyan nehéz megkérdőjelezni.

Amint hozzáadjátok a jó és rossz értékítéletét, máris kockázatot vállaltok. Úgy élitek meg, hogy teljesen igazatok van, mert keresztények vagytok, Jézus igazi követői, az egyetlen igaz egyházhoz tartoztok, legyen az a katolikus egyház vagy bármelyik más. Ez olyan élményt ad nektek, amelyet a dualitáson kívül nem élhettek meg. És mi ez az élmény? Az, hogy jobbak vagytok másoknál, mert az egyetlen igaz valláshoz tartoztok, és ezért nektek van igazatok, ők pedig tévednek. Ez is egy olyan élmény, amelyet a dualitásban élhettek meg. Ismétlem, nem azt akarom mondani, hogy helytelen, ha a lények a dualitásban szabad akaratukkal kísérleteznek és megélik ezt az élményt. De látjátok, a dualitásban mindig van egy bizonyos következmény. Amikor beleszövitek az értékítéleteket, hogy igazatok van vagy tévedtek, sokkal nehezebb lesz kiszabadulni abból az állapotból.

Hogyan lehet megszabadulni attól az érzéstől, hogy keresztények vagytok és igazatok van, míg mindenki más téved? Meg kell kérdőjeleznetek a kereszténységet. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy tévedtetek, amikor azt hittétek, hogy ez az egyetlen igaz vallás. Téves volt az a nézőpontotok, hogy a kereszténység az egyetlen vallás, mert nem volt abszolút igazság, és ez azt jelenti, hogy most tévedtek.

A bukott lények természetesen mindent megítéltek az első naptól kezdve, amikor beléptek a dualitás ezen szintjébe. Leírtuk, hogy a korábbi, fel nem emelkedett szférákban volt néhány bukott lény, akik olyan bolygókon telepedtek le, ahol egy bukott lény volt a vitathatatlan vezető, és az összes többi, potenciálisan milliárdnyi életáramlat azon a bolygón valójában istenként imádta őt. Ahogyan ti is láttatok néhány civilizációt a Földön, amelyek vezetőjüket istenként imádták. Ez a bukott lények által létrehozott minta.

Azt is leírtuk, hogy eljött egy pont, amikor az a szféra kész volt a felemelkedésre, és mi szembesítésre késztettük a lényeket, akik még nem buktak el. Szembesítettük őket azzal a ténnyel, hogy egy mesterséges környezetet hoztak létre, amely nem állt kapcsolatban a valósággal. Abban a pillanatban ezek a lények rájöttek, hogy amit létrehoztak – az az érzés, hogy istenekhez hasonló státuszra emelkedtek – nem volt valóságos. Csak kitaláció volt, mint minden egy fel nem emelkedett szférában.

Ha semlegesek lettek volna ebben a kérdésben, könnyen kiléphettek volna belőle, de mivel eljutottak arra a második szintre, hogy valamit jónak vagy rossznak minősítsenek, most volt egy rövid pillanatuk, alig több egy töredékmásodpercnél, amikor szembesülniük kellett a valósággal. Ezért a következő gondolatokig jutottak: „Tévedtem. Hiba volt így pozicionálnom magam”. Néhányan hagyták, hogy ez a pillanat megragadja őket, elismerték, hogy hibásak voltak, és segítséget kértek, hogy kijöhessenek belőle. Természetesen megkapták ezt a segítséget, és sokan mások is felemelkedtek szférájukkal.

De voltak olyanok is, akik nem engedték, hogy ez a pillanat megragadja őket. Amint úgymond, belenéztek a „tévedtem” mélységébe és az önvádba, azonnal tagadásba fordultak. Tagadták, hogy tévedtek, és mit hoztak létre ezzel? Nos, létrehoztak egy másik dualisztikus polaritást és abszolút igazságnak minősítettek valamit, amit soha nem kellett megkérdőjelezniük. Ennek volt egy ellentéte, amit abszolút tévedésként elutasítottak, és amelyet teljesen figyelmen kívül hagyhattak. És mit emeltek abszolút igazsággá? Ezt: „Nem tévedhetek. Nem létezik, hogy tévedek”. Ez egy abszolút igazság, amelyet soha nem kell megkérdőjelezniük. Aki megkérdőjelezi őket és a nézeteiket, figyelmen kívül hagyható, vagy rossz embernek, gonosz embernek stb. címkézhető.

Természetesen nem maradhattak ebben a tudatállapotban a saját szférájukban, ezért a következő, még nem felemelkedett szférába zuhantak. De ebben a szférában is azzal a gondolkodásmóddal kezdtek, hogy nem tévedhetnek. Bármit is tesznek, bármit is mondanak, bármit is hisznek, az nem lehet tévedés, mert ők tévedhetetlenek. Tehát vannak közülük, akik a Földön testesülnek meg, és akiket a pszichológusok nárcisztikusokként azonosítanak, és akikre jellemző, hogy nem tudják beismerni, hogy tévedhetnek. De a kérdés az, hogy akkor hogyan lehet fejlődni?

A dualitás lehetővé teszi, hogy illúzióba kerüljetek, és ez az illúzió megad nektek minden olyan élményt, amit csak akartok. Az elképzelés az, hogy addig élvezhetitek ezt az élményt, ameddig csak akarjátok. Eljön egy pillanat, amikor elegetek lesz, és akkor egyszerűen kiléptek belőle. De ha hozzáadjátok a bukott tudatosság dinamikáját, akkor nagyon nehéz kilépni belőle, mert nem vagytok képesek beismerni, hogy tévedtetek.

Ahogy említettük már, bizonyos értelemben minden, amit a dualitással létrehozhattok, illúzió. Ezzel nincs semmi baj, mert ahogy mondtuk, a valóságszimulátor célja, hogy élményt nyújtson nektek. Nem számít, hogy valóságszemüveget viseltek, vagy hogy amit a szemüvegben láttok, az egy számítógép által generált környezet és nem a való világ – ha egyáltalán a fizikai világot való világnak lehet nevezni. Nem számít, mert még mindig élményt nyújt neked, és amikor elég sokáig sétáltál ebben a számítógéppel generált világban, és már unod, akkor egyszerűen csak leveszed a szemüveget.

Ha egyszer hozzáteszitek az értékelést vagy meggyőződést, hogy nem tévedhettek, hogyan tudtok megszabadulni az illúzióitoktól, mi kell ahhoz, hogy megszabaduljatok egy illúziótól? Mi történik, amikor leveszitek a szemüveget, és meglátjátok, hogy a számítógép által létrehozott világon kívül létezik egy idézőjeles „való világ”? Nos, rájösztök, hogy a számítógép által generált világ illúzió volt. Tehát be kell ismernetek, hogy nem az volt a legmagasabb valóság. Illúzió volt.

Tehát beléptek a dualitás tudatosságába, és ott valamit, például a kereszténységet az egyetlen igaz vallás státuszára emelitek, és ebben a tudatállapotban élhettek, ebben az élményben élhettek több életen át. De hogyan juttok ki belőle? Nos, el kell ismernetek, hogy az a hit, hogy a kereszténység az egyetlen igaz vallás, illúzió volt. Ez meglehetősen könnyű, ha nincs rajtatok az a bukott tudatosságra jellemző réteg, amely azt diktálja, hogy tévedni helytelen. Ha azonban azt gondoljátok, hogy helytelen beismerni, hogy amit hittetek, illúzió volt, és tévedésbe ejtett titeket, és ha abszolút meggyőződésetek, hogy soha nem tévedhettek, mert ha tévedtek, akkor valami rejtélyes katasztrófa fog bekövetkezni, akkor hogyan tudnátok beismerni, hogy a keresztény vallás nem az egyetlen igaz vallás?

Azok számára, akik nem bukott lények, van azonban egy könnyebb kiút ebből. Például említettük, hogy sokan keresztény környezetben nőttek fel, és hittek a keresztény ígéretben, hogy ha jó keresztények lesznek, akkor életük – az egyetlenként ábrázolt életük – után garantált számukra a megváltás.

Így hát mikor a testük meghal, a lélek felemelkedik arra a szintre, amelyre csak képes, és megtapasztalja, hogy még mindig van tudata. De azt is megtapasztalja, hogy ez nem az, amit ő a mennyországnak tartott, és most szeretetteljes lények veszik körül, akik azt mondják neki, hogy a mennyországba való belépés helyett újra meg kell testesülnie a Földön. Miután ezt egynéhány életen át megélik, sokan úgy testesülnek meg, hogy ugyan nem emlékeznek tudatosan, de bizalmatlanok a keresztény vallással és annak ígéretével szemben, mert megtapasztalták, hogy az ígéret nem valós.

Egy bukott lény számára ez szinte lehetetlen. A bukott lények abszolút eltökéltek, hogy soha nem nézhetnek bele a tévedés szakadékába. Amikor ugyanis belenéztek ebbe a katlanba, meglátták, hogy a dualitás tudatossága szinte határtalan mélységű. Szinte nincs határa annak, hogy milyen mélyre zuhanhatnak a dualitás tudatával. Ez megijesztette őket, és ezért tagadásba menekültek, hogy figyelmen kívül tudják hagyni, hogy tévedhetnek és hogy belezuhanhatnak ebbe a katlanba. Ez a döntés a legmagasabb szférában született, ami lehetővé teszi, hogy a következő szférában, ahová zuhannak, kétség ébredjen bennük, de rendkívül megnehezíti számukra. Ahhoz, hogy megkérdőjelezzék, hajlandónak kell lenniük szembenézni azzal a lehetőséggel, hogy tévedhetnek.

Bár ez már önmagában egy nehezen széttörhető mentális ketrec, van egy másik szint is, amelyet szintén tapasztalhatunk a Földön. Amikor nemcsak azt mondjuk, hogy valakinek személy szerint igaza van vagy nincs, nemcsak azt, hogy valakinek téves a nézőpontja, hanem azt is, hogy a személyes szint fölötti nagy kontextusban is tévedhetünk.

Ezt nevezzük epikus szemléletmódnak: amikor egy hatalmas szűrőn át úgy látjuk, hogy nemcsak, hogy a kereszténység az egyetlen igaz vallás, hanem az egyetlen olyan vallás, amely garantálja a megváltást. Tehát ha nem vagytok keresztények, ráadásul nem vagytok jó keresztények, akkor nem jár a megváltás. Ki lehet ezt még nagyítani is úgy, hogy az egész bolygóra vagy univerzumra vonatkozóan mondjuk, hogy egy nagyszabású célnak kell teljesülnie, hogy a Föld megmeneküljön, és ha ez nem teljesül, akkor a Föld vagy az egész univerzum pusztulásra van ítélve. Ennek a gondolkodásmódnak sok különböző változata létezik, de tudjátok, miről beszélek.

Ha egyszer eljuttok arra a felismerésre, hogy nemcsak személyes szinten, hanem ilyen nagyszabásúan is tévedhettek, akkor még nehezebb lesz kilépni. Visszaléphettek, és semleges perspektívából nézhettek rá – ahogy én is teszek a nagy kezdeményező szerepében –, és mondhatjátok, hogy az epikus gondolkodásmód csak egy a dualisztikus tudatosság által meghatározható lehetőségek közül.

Tekinthettek magatokra istenekként, akik Istennél is jobban tudják, hogy az univerzum hogyan működik vagy hogy hogyan kellett volna megtervezni. Törekedhettek arra, hogy istenek legyetek. Talán már el is értétek azt, hogy már felsőbbrendűbbnek érzitek magatokat a Teremtőnél, aki megteremtette a formák világát. Nála is jobban tudjátok, hogyan kellett volna megtervezni a világot. Ezért valóban meg kellene engedni, hogy az univerzum istenei legyetek. Viszont valami furcsa, megmagyarázhatatlan okból a világegyetem felsőbbrendű Istene nem ismeri el a teljesítményeteket. De ha rá tudjátok venni a Földön élő embereket, hogy elismerjenek, akkor legalább fenntarthatjátok az érzést, hogy valóban felsőbbrendű teljesítményt értetek el. Ezért láttok olyan embereket, akik megpróbálják magukat egy istenéhez hasonló, ellentmondást nem tűrő státuszba emelni.

Ha semlegesen nézzük, akkor mondhatjuk, hogy ez is csak egyike azon tapasztalatoknak, amelyek a dualitás révén előfordulhatnak. De azt is látnunk kell, hogy ennek mindig van következménye, mindig van ára. Azaz, minél mélyebbre merülünk a dualitás rétegeibe, annál nagyobb feszültséget fogunk érezni magunkban, mert bizonyos értelemben a dualitás tudatosságát használjuk arra, hogy fokozatosan magasabb státuszba emeljük magunkat.

Sok európai nemzetben létezik egy régi népmese, amelynek több változata is létezik, de az egyikben egy szegény halász halászni megy, és fog egy varázserejű aranyhalat, ami azt mondja a halásznak, hogy ha elengedi, három kívánságát teljesíti. A halász beleegyezik és hazamegy. Egy sárkunyhóban élnek, ahol a halász elmeséli a történteket a feleségének, aki először nem hisz neki, de aztán csak azért, hogy kipróbálja, azt kívánja, hogy élhessen egy nagy házban, és kívánsága azonnal teljesül. Egyes változatokban a halász kimegy a tengerre, odahívja az aranyhalat és elmondja neki a felesége kívánságát, és mire hazaér, az már teljesült, és a felesége egy villában él.

Miután egy ideig igazán élvezi az életet a villában, elégedetlen lesz, többet akar. Ezért azt mondja a férjének, hogy menjen el az aranyhalhoz és mondja meg neki, hogy most királynő akar lenni, és kastélyban akar élni. A halász kievez a tengerre, odahívja az aranyhalat és átadja neki a kívánságot, és mire hazaér, lám, a felesége királynőként él egy kastélyban. Az asszony nagyon boldog megint. Viszont egy idő után ismét elégedetlen lesz, tehát odahívja a férjét és megkéri, hogy menjen el az aranyhalhoz, és mondja meg neki, hogy most Isten akar lenni. A halász kievez a tengerre, odahívja az aranyhalat, átadja a kívánságot. Azonnal nagy mennydörgés hallatszik és a feleség visszakerül a sárkunyhóba, ahol kezdte. Mert vannak olyan kívánságok, amelyeket a dualitás tudatában nem tudnak teljesülni. Talán megértettétek a lényeget.

Amikor beléptek a dualitásba, gyakran arra törekedtek, hogy más emberekhez fölé emelkedjetek. Pontosan ezt teszik a bukott lények attól a pillanattól kezdve, hogy lezuhantak. Arra törekednek, hogy felemelkedjenek, ahogy már azelőtt is – de főként azután – tették, hogy elbuktak. Tehát arra törekednek, hogy egyre magasabb és magasabb státuszba emelkedjenek. Amikor tehát a Föld bolygón magas státuszt érnek el diktátorként, királyként, császárként vagy bármi másként, természetesen öröm járja át őket, de ez az örömérzet önmagában nem létezhet. Önmagában nem lehet elég, mert mindig van egy ellentétes polaritás. Minél magasabbra másztok, annál nagyobbat zuhanhattok. Lezuhanhattok, elveszíthetitek, amitek van. Tehát a bukott lények csapdába esnek a törekvésben, hogy egyre magasabbra emelkedjenek.

Kérdezhetitek, hogy miért akarnak isteni státuszt elérni. Nos, azért, mert azt gondolják, hogy ez az egyetlen státusz, a végső magasság, ahonnan nem tudnak majd lezuhanni. A bukott lények csapdába esnek abban a hitben, hogy a dualitás tudatosságának felhasználásával olyan státuszba emelhetik magukat, ahonnan nem tudnak majd lezuhanni. Mert ott nincs ellenpólus. Viszont, ahogy már sokszor elmagyaráztuk nektek, ez a dualitásban nem lehetséges. Mert ott nem lehet létrehozni semmi olyat, aminek nincs ellentéte. Minél magasabbra emelitek magatokat, annál feszültebbé váltok, mert annál inkább kísért a bukás lehetősége. Amilyen magasra emelitek magatokat egy bizonyos középszint fölé, annyira nagy valószínűséggel le is zuhanhattok az alá. Minél magasabbra emelitek magatokat, annál nagyobb a szakadék, annál mélyebb a mélység, amelybe zuhanhattok.

Látjátok, mit csinálnak a bukott lények valójában? A dualitást használják arra, hogy visszaemeljék magukat pontosan oda, ahol a bukásuk előtti pillanatban álltak, amikor megpillantották a mélységet. Most saját tudatállapotukkal újra létrehozták ezt a szakadékot. Mi az elkerülhetetlen következménye annak, ha egy Földhöz hasonló bolygón felépítitek magatoknak ezt a felsőbbrendű státuszt? Feszültség. Idegtépő feszültség. Ti, akik nem vagytok bukott lények, egyszerűen el sem tudjátok képzelni azt a feszültséget, ami egy bukott lényben van. Tanulmányozhatjátok őket, elolvashatjátok néhány életrajzukat. Így képet alkothattok róla.

Láthatjátok, hogyan vált Hitler egyre feszültebbé, egészen addig, hogy különféle gyógyszereket kellett szednie, hogy egyáltalán működőképes legyen. Annyira feszült lett a háború elvesztésének lehetősége miatt, hogy pszichikailag szinte képtelen volt működni. Láthatjátok, hogyan vált Sztálin egyre feszültebbé, paranoiásabbá, amikor már azt hitte, mindenki el akarja árulni, ezért úgy érezte, hogy gyakorlatilag mindenkit meg kell ölnie, aki a közelében van.

Pontosan ugyanezt láthatjuk az Egyesült Államokban, ahol Donald Trump az elmúlt négy évben az eshetőség miatt, hogy elveszítheti a választásokat, egyre feszültebbé vált. Egyre impulzívabbá, dühösebbé, hajlamosabbá másokra kiabálni. Egyre hajlamosabb, hogy elbocsássa azokat, akik nem támogatják azt az érzését, hogy tévedhetetlen. Az egyetlen dolog, ami működőképessé teszi, ami vigasztalja, az az, hogy hetvenmillió ember szavazott rá. Ezért hetvenmillió ember hiszi, hogy tévedhetetlen.

Most már értitek, amit mondtam: a bukott lények abszolút meg vannak győződve arról, hogy tévedhetetlenek, és ezért úgy érzik, hogy figyelmen kívül hagyhatják azokat, akik nem értenek egyet velük, akik más véleményen vannak, vagy akik talán még meg is kérdőjelezik őket. Ezt láthatjuk sok diktátornál. Sztálin megpróbálta megölni mindazokat, akiket fenyegetőnek érzett, még akkor is, ha valójában nem jelentettek fenyegetést. Hitler eltávolította azokat, akik ellene voltak. Donald Trump kirúgta azokat, akik ellene voltak.

Ezek a diktátorok azonban egy bizonyos ideig valóban képesek lesznek kezelni azokat, akik megkérdőjelezik őket, úgy, hogy rossz embereknek kiáltják ki őket, akik tévednek, akik gonoszak. Ezért az a tény, hogy egy ideig ellenkeznek velük, valójában megerősíti önképüket. Mivel ők olyan különlegesek, olyan magasan állnak. Mert persze, ha az igazság náluk van, azt a rosszak nem lesznek képesek látni. Ezért az a tény, hogy egy ideig ellenkeznek velük, csak azt bizonyítja, hogy igazuk van.

Donald Trump már jó ideje ezt teszi. De ennek az az ára, hogy a feszültség növekszik, és eljön egy töréspont, amikor az emberek már nem tudnak megbirkózni vele. Hitler összeomlott. Minden nárcisztikus személyiség egy ilyen töréspont felé halad, és minél nagyobb kockázatot vállalnak azzal, hogy magukat valamilyen felsőbbrendű pozícióba emelik, annál nagyobb lesz a feszültség, és annál gyorsabban haladnak az elkerülhetetlen töréspont felé. Mivel sajnos a bukott lények számára a teljes összeomlás az egyetlen lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak a bukott tudatosság csapdájából.

Biztosak lehettek abban, hogy ha Donald Trumpot újraválasztották volna, akkor a következő négy évben a világ szeme láttára romlott volna le mentális állapota, mentális egészsége. Lehetséges, hogy elkerülte volna a teljes összeomlást, el tudta volna rejteni, de az is lehetséges, hogy elnöki tisztségének betöltése alatt teljes mentális összeomlást szenvedett volna.

Biztosak lehettek abban, hogy ez személyesen Donald Trump számára is sokkal kínosabb lett volna, mint a választási vereség. Ezért a választásokon elszenvedett veresége személyes szinten kegyelem, áldás volt. Nemzeti szinten is abban az értelemben, hogy elsősorban a követőinek lett volna nagyon nehéz feldolgozni. A nemzetnek is nehéz lett volna, mert ő valószínűleg nagyon kiszámíthatatlan, még kiszámíthatatlanabb döntéseket hozott volna. De az Egyesült Államok számára is világszinten nagyon kínos lett volna.

Hova vezet mindez? Miért mesélem el nektek ezt a hosszú történetet? Nos, mindez visszavezet hozzátok, felemelkedett mesterek tanítványaihoz. Fel kell ismernetek magatokban, hogy egy olyan bolygón nőttetek fel, ahol a dinamika, amit fentebb leírtam, már régóta létezik. Valószínűleg már az eredeti születési traumátok óta – ami nagyon hosszú idő, sok inkarnáció – ki vagytok téve ennek. Elkerülhetetlen, hogy foglalkozzatok vele. Megtalálhatjátok, járhatjátok a spirituális utat egy ideig, de ha nem foglalkoztok ezzel, nem érhetitek el a Krisztusság egy adott szintjét.

Az első dolog, amit meg kell értenetek, a dualitás tudatosságának dinamikája. Ahogy már elmondtuk, bármely relatív nézőpont felemelhető a látszólagos abszolút igazság státuszára azáltal, hogy bizonyos dolgokat nem kérdőjeleztek meg és bizonyos dolgokat figyelmen kívül hagytok.

Amikor elkezditek megérteni ezt a dinamikát, akkor a bolygóra és magatokra tekintve mondhatjátok, hogy: „Nos, vannak bukott lények ezen a bolygón. Ők hozták létre ezt az értékítéletet a jóról és a rosszról. Ők hozták létre az epikus gondolkodásmódot és ezeket a nagyszabású illúziókat. Elkerülhetetlen, hogy egy erre alapuló környezetben nőjek fel. Elkerülhetetlen, hogy ezt magamra vegyem. Elkerülhetetlen, hogy ezekre az illúziókra alapozva különálló én-rétegeket hozzak létre. De akkor mi van? Valóban úgy kell cselekednem, mint a bukott lények, és ne legyek hajlandó elismerni, hogy voltak illúzióim? Tényleg fel kell vennem ezt a dinamikát és úgy éreznem, hogy jobb, ha soha nem ismerem be, hogy hitem illúzió volt, mert akkor bevallanám, hogy tévedtem? Tényleg azt kell gondolnom, hogy ha beismerem, hogy hittem egy illúzióban és azt tévedhetetlenség státuszára emeltem, akkor valami hatalmas hibát követtem el? Tényleg bele kell mennem ebbe a bukott szemléletmódba, miközben én egy olyan ember vagyok, aki őszintén törekszik a Krisztusságra és a felemelkedésre?”

Természetesen nem, kedveseim, nem kell.

Lehet, hogy belementetek, lehet, hogy csapdába estetek, mert sok életen át ki voltatok téve ennek. De a nektek átadott tanítások, eszközök segítségével elég gyorsan rájöhettek, hogy nem ti vagytok azok, akik azt hiszik, hogy nem tévedhetnek, hogy nem ismerhetik be, hogy tévednek. Ezeket a hiedelmeket a különálló én-rétegeitek táplálják. Ezek a különálló énjeitek nem ti vagytok. Ti nem azok vagytok. Ti többek vagytok náluk.

Tudatos Énetekként tiszta tudatosság vagytok. Semmi sem határoz meg titeket a Földön. Ez azt jelenti, hogy bármennyire hangosan is kiabálják ezek az én-rétegek, hogy meghaltok, ha elengeditek őket, nincs igazuk. Nem haltok meg, amikor egy különálló én meghal. Amikor erre rájösztök, amikor ezt megtapasztaljátok, amikor megpillantjátok a tiszta tudatosságot, akkor felismeritek, hogy ez igaz. Hagyhatjátok, hogy egy különálló énetek meghaljon, és ti nem fogtok meghalni. Újjászülettek egy magasabb énérzékelésbe. Ha ezt folytatjátok, mi fog történni?

Az, ami ezzel a közvetítővel és számos emberrel, akik alkalmazták az ősi énről és a spirituális traumák gyógyításáról szóló tanításokat. Elértek egy pontot, ahol a feszültség, a belső feszültség, amelyet egész életetekben – közületek sokan 2 millió évnyi megtestesülés során ezen a bolygón – éreztetek, elkezd feloldódni. Ahogyan ez a közvetítő leírta, hirtelen felszabadulást éreztek majd, valami felenged, és rájösztök: „Ó, nem szükséges…”. Helyzetetek és hiedelmeitek szerint egészül ki a mondat.

Sokan közületek, akik avatárok, ugyanazzal a dinamikával rendelkeztek. Úgy érzitek, hogy valamit tennetek kell a Földön. Azért vagytok itt, hogy elérjetek valamit, és ha nem sikerül, akkor értelmetlen az itt létetek. Ugyanakkor, ha megkérdőjelezitek azt a tényt, hogy azért vagytok itt, hogy valami jót tegyetek, akkor a mélységbe zuhantok, rossz döntés volt idejönni. De valójában nem volt rossz döntés idejönni. Azért jöttetek ide, hogy egy bizonyos élményt megéljetek. Nincs ezzel semmi baj. Lehet, hogy azt akartátok megélni, hogy fehér lovon érkező hercegként lovagoltok be a városba, hatlövetű pisztollyal lelövitek a bukott lényeket, és megmentőkként tetszelegtek. Lehet, hogy ez nem sikerült, de a megtestesülés élményét mégis megéltétek.

Ezért lehetséges, hogy rájösztök, hogy valójában nem azért jöttetek a Földre, ahogy a közvetítő sem azért jött a Földre, hogy egy bizonyos külső eredményt érjen el. Azért jött ide, hogy felülkerekedjen egy adott én-rétegén, amit még azelőtt épített fel, hogy a Földre jött volna. Egy bizonyos illúzión, amelyet ő épített fel. Azért jött, hogy elengedjen valamit. Nem azért jött, hogy megváltoztassa a Földet. Azért jött, hogy megváltoztassa önmagát, elengedve egy bizonyos nézőpontot.

Mi ez a nézőpont a legtöbb avatár számára? Az, hogy természetes bolygón éltetek, és magasabb önismeretre tettetek szert. Most, kíváncsiságotok természetes részeként, kérdéseket kezdtek el feltenni magatoknak: „A természetes bolygó az egyetlen bolygótípus? Ez az egyetlen környezet, ahol gyakorolhatom társteremtő képességeimet? Vannak-e más típusú bolygók, amelyek másfajta élményt nyújtanak, talán még másfajta kreatív lehetőségeket is?” Ezután, e kíváncsiság eredményeként, ráébredtek, hogy léteznek úgynevezett természetellenes bolygók. Távolról figyelitek ezeket a bolygókat, és megdöbbent a természetes bolygó és a természetellenes bolygó közötti hatalmas kontraszt.

A természetes bolygón nincs háború, nincs konfliktus, nincs kínzás, nincs erőszak, nincs csalás. Nincs semmi abból, ami az emberi konfliktusokból származik és annyi szenvedést okoz. Amikor ezt meglátjátok, megdöbbentek, mert soha nem gondoltátok volna, hogy a szabad akarat ilyen messzire mehet. Mit tesztek? Nos, nem találkoztatok bukott lényekkel még, de a természetes bolygó szemszögéből nézve mégis valami történik bennetek. Úgy érzitek, hogy az embereknek nem kellene így szenvedniük, nem kellene ilyen szörnyű, rengeteg szenvedést okozó körülmények között élniük. Alapvető emberségetek eredményeként együttérzést éreztek ezek iránt az emberek iránt. Ekkor megfogalmazzátok magatokban a vágyat, hogy segíteni szeretnétek nekik, hogy leereszkednétek a Földre, hogy megmutassátok, hogy van alternatíva.

Lehet, hogy nem a bukott lények értékítélete szempontjával, de a fejetekben még mindig ott van az az elképzelés, hogy ami egy természetellenes bolygón történik, annak nem szabadna megtörténnie. Meg kell állítani, és le kell menni oda megállítani. Lehet, hogy nem tartjátok rossznak azt, ami egy természetellenes bolygón történik. Lehet, hogy nem gondoljátok, hogy Isten rosszul tette, hogy a szabad akaratot ilyen messzire engedte, sem azt, hogy Istennek biztonsági hálót kellett volna felállítania, hogy az emberek ne süllyedhessenek ilyen alacsony szintre. Lehet, hogy ti nem így vagytok vele. Esetleg annak ellenére, hogy egyes avatárok nem így vannak vele, ti mégis úgy gondoljátok, hogy a Föld bolygónak nem szabadna tovább ilyen állapotban maradnia. Valakinek tennie kell valamit. Valakinek le kell mennie oda és meg kell állítania a szenvedést. Ki az a valaki? Természetesen úgy döntesz, hogy ti lesztek azok a valakik. Leereszkedtek azzal a szándékkal, hogy konkrét külső célokat érjetek el a Földön.

Legyetek figyelemmel! Legyetek figyelmesek, hogy felismerhessétek a finom különbséget! A Teremtő nem akarja, hogy az emberek a Földön szenvedjenek. Mi, a felemelkedett mesterek sem akarjuk, hogy az emberek a Földön szenvedjenek. Természetesen azt sem akarjuk, hogy meghatározhatatlan ideig tovább szenvedjenek. Azt akarjuk, hogy a szenvedés átlényegüljön a Földön. Hogyan lehet átlényegülni rajta?

Valakinek le kell szállnia a Földre és meg kell mutatnia a személyes Krisztusságot, és ezzel alternatívát kell kínálnia a dualitás tudatosságára, amely minden szenvedés gyökere. A Föld eredeti lakói ezt önmagukban nem tudják megtenni. Valakinek, aki képes a Földre menni, le kell szállnia, meg kell ott testesülnie, a dualitás tudatosságának csapdájába kell esnie, aztán mégis fölé kell emelkednie, és meg kell mutatnia az utat a Krisztussághoz.

Nem arról van szó, hogy nem akarjuk, hogy az avatárok leereszkedjenek a Földre. Nem arról van szó, hogy szerintünk helytelen, ha leereszkedtek a Földre. De eljön az a pont a Krisztusság felé vezető utatokon, amikor el kell kezdenetek megkérdőjelezni azt, ami idehozott titeket a Földre, és azt a nézőpontot is, ahonnan kitekintve nem tudtátok elképzelni, milyen lehet a dualitás tudatában létezni. Nem tudtátok megérteni: „Miért nem hagyják abba az emberek ezt a konfliktust és szenvedést? Miért nem változtatják meg a társadalmat, a civilizációt és az egész bolygót?” Egyszerűen nem tudtátok elképzelni, hogy azért nem képesek erre, mert csapdába estek ezekben az illúziórétegekben.

Le kellett mennetek oda, hogy magatok is megtapasztaljátok, hogy milyen nehéz ez az út, milyen nehéz túlemelkedni ezen. De ehhez motivációra volt szükségetek, ami az volt, hogy el akartatok érni egy bizonyos külső célt. De eljön az a pont az utatokon, amikor el kell engednetek a vágyat, hogy bármit is elérjetek a Földön. Egyszerűen el kell engednetek, mert nem tudtok felemelkedni, amíg még mindig vágytok arra, hogy valamit elérjetek a Földön. Így nem tudjátok bemutatni a Krisztussághoz vezető ösvény – amelyen haladva saját felemelkedésetek pontjához érkeztek – teljességét.

Amíg vágyakoztok arra, hogy valamit megváltoztassatok a Földön, mit csináltok? A bukott lények közül sokan hatalomra törnek, mert fel akarnak emelkedni egy olyan felsőbbrendű állapotba, ahol már nem érzik magukat fenyegetve. Avatárként ez titeket egyáltalán nem vonz. Nem ezért törekszetek a hatalomra, de könnyen csapdába eshettek, és hatalomra törhettek, hogy elérjétek a magatoknak kitűzött célt és enyhítsétek a szenvedést.

Azt gondoljátok, hogy ha elég hatalmatok van, akkor képesek lesztek enyhíteni a szenvedést és megváltoztatni a társadalmat. De amíg ez a vágy él bennetek, nem tudtok egy bizonyos Krisztus-szint fölé emelkedni, mert csapdába estek a külső hatalom keresésében, hogy megváltoztathassátok a Földet. Ezt bizonyítja Jézus élete, amikor Izraelben sokan akarták, hogy vállalja azt a szerepet, amelyet ők a sorsának tartottak, nevezetesen Izrael királyának szerepét, aki legyőzheti a rómaiakat és visszaállíthatja Izrael függetlenségét. Jézus szembesült ezzel a kísértéssel. Ezért vonult el a pusztába 40 napra és 40 éjszakára, mielőtt teljesen feladta azt a vágyát, hogy olyan király legyen, aki megváltoztathatja a társadalmat.

Ezért tudta megmutatni a Krisztussághoz vezető utat, amelynek lényege, hogy elengedünk minden világi hatalmat és a spirituális hatalmat keressük. Elismerjük: „Magamtól semmit sem tehetek, az Atya végzi a munkát énbennem.”

Ez a Krisztusság. Ez az út a Krisztussághoz. Nem az, hogy hatalmat szerezzetek, hogy ezt vagy azt a változást előmozdítsátok a Földön, hanem hogy megmutassátok az utat, amely a dualitás tudatosságának alternatívája. Ez a legmagasabb potenciálotok avatárként a Földön. Néhányan közületek eredeti lakosok, akik már felemelkedtek arra a magasságra, ahol ezzel a potenciállal rendelkeznek.

Eljön az a pont, amikor el kell jutnotok Krisztus megkülönböztető képességének ezen szintjére, ahol elkezditek látni ezt a dinamikát. Így nem estek bele egy olyan kísértésbe, ami Jézust érte, amikor a gonosz felvitte őt egy magaslatra, megmutatta neki a világ összes királyságát, és azt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulsz és imádsz engem.” Megfeddhetitek az ördögöt, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyhatjátok, és elsétálhattok, hagyva, hogy az ördög – vagy inkább az a különálló én a saját lényetekben – egyszerűen meghaljon, elhalványuljon. Feladhatjátok, elengedhetitek, hagyhatjátok meghalni. Megfordulhattok és szembenézhettek az Én VAGYOK Jelenlétetek fényével, és folytathatjátok utatokat a fény felé, anélkül, hogy bármi is elterelné a figyelmeteket a Földön. Ez a Krisztusság.

Mindannyian példát kezdhettek mutatni bármely szinten is vagytok, ha megvizsgáljátok ragaszkodásaitokat. Ha megnézitek, mi vonz titeket egy adott mintába, válaszreakciós mintába a Földön, aztán úgy döntötök, hogy feloldjátok azt az ént, hogy felülemelkedhessetek a mintán. Ezzel tesztek egy lépést az úton. Ha nem is vagytok még a 96. szinten, ezt meg tudjátok tenni. Azok pedig, akiknek megvan a potenciáljuk, hogy túllépjenek a 96. szinten – akik már szembesültek azzal a beavatással, hogy túlléphessenek a 96. szinten és legyőzzék az önmagukra való összpontosítást –, felhasználhatják ezeket a tanításokat, hogy feljebb lépjenek oda.

Mi lesz ennek az előnye? Az, hogy elkezditek csökkenteni a saját lényetekben lévő feszültséget, amíg el nem juttok arra a pontra, ahol békében élhettek a Földön. Békében élhettek egy sűrű fizikai testben, annak minden korlátozásával együtt. Békében élhettek saját elmétekben, azok lehettek, akik vagytok, azon a szinten, ahol éppen tartotok, miközben folyamatosan törekedtek a következő szintre lépni.

Visszatekintve jelen földi életetekre sokan látni fogjátok, hogy amióta csak eszeteket tudjátok, ez a belső feszültség bennetek volt. Ez nem azért van, mert bukott lények vagytok, hanem azért, mert úgy éreztétek, hogy van valami, amit meg kellett tennetek a Földön és nem tettétek még meg. Nem teljesítettétek. Az egyetlen módja annak, hogy leküzdjétek ezt a feszültséget, az, hogy átgondoljátok, mit hittetek, hogy el kellene végeznetek itt, mi volt az, amiről azt gondoltátok, hogy meg kell tennetek a Földön, és aztán engedjétek azt el. Akkor feszültség nélkül lehettek a Földön, és akkor valóban elérhettek valamit, ami emeli a kollektív tudatosságot és emeli a Földet.

Jézusnak megvolt a lehetősége. Elérte a Krisztusság magas szintjét. Bizonyította, hogy nagy mértékben uralja az elmét az anyag felett. Megvolt benne a potenciál, hogy hatalmas harcos király legyen, aki legyőzhette volna a Római Birodalmat, de ezzel semmit sem ért volna el a bolygó folyamatos fejlődése szempontjából. Viszont a Krisztusság útját választva jelentős eredményeket ért el. Jól tudom, ahogy ti is, hogy a bukott lények romba döntötték a példáját. Tanításait eltorzították, ezért nem ért el annyit, amennyit elérhetett volna, de mégis elért valamit. Ezért tart ott ez a bolygó ma, ahol tart, ahelyett, hogy a középkorban maradt volna, a korra jellemző háborúk, konfliktusok, szegénység és nyomorúság közepette.

Ti is elérhettek valamit azzal, hogy a Krisztusság útját választjátok, de ehhez hajlandónak kell lennetek elismerni, hogy jelenleg nem rendelkeztek a Krisztusság végső szintjével. És hogy A Krisztusság megértését csak úgy mélyíthetitek el, ha ráébredtek, hogy néhány ma megkérdőjelezhetetlennek tartott hitetek valójában illúzió, és ezeket meg kell kérdőjelezni.

Csak akkor fogtok előrelépni a Krisztusság felé vezető úton, ha szembeszálltok azzal a késztetéssel és a különálló én-réteggel, amely azt sugallja, hogy nem lesz az jó, ha beismeritek, hogy egy illúzióban és egy régi, nagyszabású szemléletmódban hittetek. Ez egyben valami igazán jelentős dolgot is létrehoz a bolygón. Mivel minél több ember emelkedik ezen illúziók fölé, annál magasabbra emelik a kollektív tudatosságot, és létrehozzák ezt a felfelé ívelő spirált, amely Gautama, a Buddha megtestesülésével valóban jelentős fordulatot vett, majd Jézussal újabb jelentős fordulatot, és azóta már mások is csatlakoztak.

Most azon a ponton vagytok, ahol megvan a potenciál, hogy lendületet adjatok ennek a felfelé ívelő spirálnak, de ehhez át kell esnetek a beavatásokon, amelyeket most világosabban vázoltunk fel nektek, mint valaha. Nem mintha feltétlenül befejeztük volna, mert még többet is mondanánk. De már eleget mondtunk ahhoz, hogy néhányatok feljuthasson a Krisztusság azon szintjeire, ahol nem kell félnetek a lezuhanástól vagy attól, hogy tévedtek. Nincs bennetek feszültség, mert tudjátok, hogy képesek vagytok rá, és továbbra is lépésenként haladtok, amíg el nem éritek a 144. szintet.

Akkor át fogjátok látni ezt az illúziót. Meg fogjátok hozni azt a döntést, hogy átlépitek azt a kaput, amelyen keresztül véglegesen hátrahagyjátok a Földet és beléptek a felemelkedett birodalomba egy teljesen más tudatállapottal és perspektívával, mint amilyenben lennétek, ha nem szálltatok volna le és nem öltöttetek volna testet egy Föld sűrűségű bolygón, ha nem szembesültetek volna a dualitás tudatával így, ahogyan tettétek.

Ezennel befejezem ezt a közvetítést. Tudom, hogy hosszú volt. Mindazonáltal az idő nem számít, amikor valóban megengeditek magatoknak, hogy megtapasztaljátok a szellem áramlását. Köszönöm türelmeteket, kedvességeteket és hajlandóságotokat, hogy végigültétek ezt a hosszú beszédet.

Észrevehettétek, hogy a rendeletemben van egy mondat, amely a kedvesség helyreállítandó művészetéről szól. Célom, hogy helyreállítsam a kedvesség művészetét a Földön, és azokat keresem, akik szintén úgy érzik, hogy ez a céljuk.

Közvetítette: Kim Michaels

Forrás: https://ascendedmasterlight.com/the-duality-consciousness-has-levels-and-its-own-dynamic/

Fordította: LSN

(Az írást csak forrásmegjelöléssel lehet megosztani, változtatás nélkül!)