Szabadulj meg a bukott lényeknek adott válaszreakcióidtól
Padmaszambhava felemelkedett mester Kim Michaels közvetítésével, 2023. szeptember 24.
Ez a szöveg „Az Élet Folyamaként cselekedni” című konferencián hangzott el Almatiban, Kazahsztánban.
Én VAGYOK Padmaszambhava felemelkedett mester, ami nem meglepő, miután 144-szer hangzott el mantrám, ami bizony nem történik meg gyakran a Földön. Mindazonáltal mantrám erőteljes, és biztosan megtapasztalhatjátok ezt az erőt, ha kilencszer, 33-szor vagy 108-szor ismétlitek. De van egy különleges meghatványozódás, amit akkor jelenik meg, ha 144-szer ismétlitek.
Találkozás bukott lényekkel
Nos, mi a célom? Az, hogy folytassam a csodálatos beszédet, amit Saint Germain és egyéb mesterek is elkezdtek. Vegyük például Saint Germain koncepcióját, miszerint mindannyian rendelkeztek egy önmagatokra erőteljesen koncentráló én-réteggel. Pontosan mire koncentrál ez az én? Nos, ez egy olyan én-réteg, amelyet a Földhöz való viszonyítás hozott létre. Akár egy természetes bolygóról érkezett avatár voltál, akár a Föld eredeti életáramlatainak egyike vagy, énedet a Föld jelenlegi körülményeire reagálva, azok hatására alakítottad ki. Amikor azt mondom, hogy jelenlegi, természetesen nem a jelen pillanatra gondolok, hanem valójában arra a pillanatra, amikor megalkottad azt az én-réteget. Azokra a körülményekre, amelyeknek akkor volt kitéve.
Továbbá bevezettük az avatárok esetén az első földi megtestesüléskor jelentkező születési trauma fogalmát, ami akkor keletkezik, amikor a bukott lényekkel találkoznak. Megadtuk nektek a földi trauma fogalmát, ami az eredeti lakosokat érinti, amikor először találkoznak a bukott lényekkel. Bár különböző szavakat használunk, a folyamat természetesen nagyon hasonló, mert ami valójában ott történik, az az, hogy találkoztok bizonyos lényekkel, akik közül legalább néhány hozzátok hasonlóan emberi testben van. Valószínűleg nem vagytok tisztában a bukott lényekkel más szinteken, az érzelmi, mentális és identitásszinteken. Találkoztok ezekkel a lényekkel, akik hozzátok hasonlóan fizikai testben vannak, akik az általatok ismert többi emberhez hasonlóak, és akik – legalábbis egy bizonyos pontig – a többi emberhez némileg hasonlóan viselkednek.
Azonban most ezek az emberek fizikailag megtámadnak vagy megkínoznak titeket, vagy érzelmileg, mentálisan megaláznak, lenéznek. Emiatt alkalmatlannak, ostobának érzitek magatokat, esetleg sok más hasonló negatív érzés kerít hatalmába titeket. Ami ebben a helyzetben történik, az az, hogy először is ráébredtek, hogy léteznek olyanok, akik úgy néznek ki, mint az eddig megismert emberek, de nem úgy viselkednek, mint ők. Miért nem? Észreveszitek, hogy nekik nincsenek olyan határaik, mint a normális embereknek: nincsenek gátlásaik azzal kapcsolatban, hogy mit tehetnek meg másokkal, vagy inkább, hogy mit tehetnek meg veletek. Eddig olyan emberekkel találkoztatok, akik követték a társadalomban érvényes normákat. És mi is az a társadalom? Egy csoportnyi ember, akik együtt élnek. Ahhoz pedig, hogy együtt éljenek, szükség van egy meghatározott kódexre, szabályrendszerre, amely előírja, hogyan bánhatnak egymással az emberek. És ez a kódex tartalmaz bizonyos szabályokat, amelyeket emberként nem szeghetsz meg.
Nos, amint már más mesterek is említették, ez egy kétélű kard. Minden kultúrában van egy szabály, ami szerint emberként nem lehetsz spirituális. Nem lehetsz nyitott kapu az Élet Folyója előtt. Nem emelkedhetsz ki a tömegből. Az egyik oldal tehát az, hogy a kultúra meghatározza, hogy nem lehetsz krisztusi lény a földön. A másik pedig az, amikor a kultúra meghatározza azokat a dolgokat, amelyeket más emberekkel nem tehetsz meg. Nem árthatsz nekik, nem sértheted meg őket, nem kínozhatod őket és nem alázhatod meg őket semmilyen módon.
Viszont most hirtelen olyan emberekkel találkoztok, akiknek – mint észreveszitek – nincsenek határaik. Szó szerint határtalan a hajlandóságuk arra, hogy bántsanak titeket, ártsanak nektek, pszichikailag tönkretegyenek. Hajlandóak megtenni mindent, ami eszükbe jut, hogy elérjék a céljukat. És akkor rájösztök, hogy valójában nem az a céljuk, hogy megöljenek. A céljuk az, hogy érzelmileg, mentálisan, pszichikailag – az adott pillanattól függően – tönkretegyenek. De mindenesetre világossá válik számotokra, hogy tönkre akarnak tenni.
Érezhetitek, hogy gyűlölnek titeket. És természetesen nem értitek, miért: „Mit tettem?” Sok esetben, ha megnézel egy ilyen helyzetet, mondhatod, hogy nem ártottatok sehogyan sem ezeknek az embereknek. Miért gyűlölnek? Miért akarnak tönkretenni? Ez az a helyzet, amivel sok-sok ember találkozott már elmúlt életeiben: hogy vannak bizonyos emberek, akiknek nincsenek normális határaik, és akik szinte korlátlanul hajlandóak ártani nektek.
A sokkállapot
A történelmet megnézve észlelhetjük, hogy az emberek milyen módon próbáltak szembenézni a gonosz problémájával, amely sokaknak személyes élményeiken alapul. Amikor ilyen helyzetbe kerültök, az annyira sokkoló számotokra, hogy elborítanak az érzelmek. Elborít mentálisan. Az identitásotok szintjén is elborít, mert nem értitek, miért történt veletek ez. Gyakran két kérdés merül fel bennetek: „Miért történt ez velem? Miért teszik ezt velem?” Úgy is fogalmazhatunk, hogy egyes esetekben egy ilyen élmény után kiléptek a testetekből. Szó szerint megölik a fizikai testeteket. Más esetekben megkínoznak, és akkor még mindig a testetekben vagytok, talán börtönben, talán csak súlyosan megsebesülve, érzelmileg bizonyosan megsérülve kidobnak a társadalomba. Mindenesetre van egy kis időtök az esemény után, hogy megpróbáljátok feldolgozni, hogy megpróbáljátok megtalálni a módját, hogy tovább éljetek.
Számos ember létezik, aki egy ilyen esemény következtében valóban elveszíti az életkedvét és az életben maradás iránti vágyát. Majdnem feladják, és nem akarnak többé élni, nem akarnak többé eszméletüknél lenni. De persze a fizikai sík, azaz általánosságban a Föld bolygó, meglehetősen kegyetlen környezet. Kívánhatod magadnak, hogy ne legyél testben, és igen, meg is ölheted a fizikai testedet, hogy kilépj a megtestesülésből, de mielőtt észbekapnál, máris egy másik testben találod magad. Kívánhatod magadnak, hogy ne légy tudatodnál, de nagyon nehéz eszméletlen állapotba hozni magad. Vannak, akik kémiai vagy más eszközökhöz folyamodnak, de bármit is tesztek, nem kerülhetitek el, hogy feldolgozzátok ezt az élményt, és valamilyen módon megbirkózzatok vele. És hogyan dolgozunk fel egy ilyen élményt?
Nos, létrehozunk egy különálló ént. Létrehozunk egy tudatalatti én-réteget – a legtöbb esetben valójában többet is –, de egyszerűsítsük le a dolgot. Mi a célja, mi a funkciója ennek a tudatalatti énnek? Nos, végső soron az, hogy segítsen eszméletben maradni, életben maradni és elviselni a helyzetet. Képesek lesztek elviselni, hogy éltek, hogy eszméletben vagytok. Ez azt jelenti, hogy ennek a különálló énnek két dolgot kell megpróbálnia. Először is, ki kell szorítania az élményt a tudatos észlelésetekből, hogy ne legyetek túlterhelve. De meg kell próbálnia megmagyarázni is, hogy képesek legyetek megbirkózni a földi élettel, annak ellenére, hogy tudjátok, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek. Mit használhat ez az én az élmény megmagyarázásához? Nos, csak olyan eszközöket, amelyek az élmény helyszínéül szolgáló kultúrában rendelkezésére állnak.
A bukott lények rejtett terve
Tehát ezért, ha történelmileg nézzük, láthatjuk, hogy az embereknek milyen nehéz volt megbirkózniuk a gonosz problematikájával. Mert ha visszatekintünk az ismert történelemre, láthatjuk, hogy a létező vallások és filozófiák nem adtak egyértelmű magyarázatot arra, hogy mi a gonosz és miért létezik. És miért nem tették ezt? Mert a bukott lények befolyásolták őket. A bukott lények, amikor a Földre jöttek, egy átfogó tervvel rendelkeztek. Át akarták venni az irányítást a Föld felett. Ennek három eleme volt.
Először is el kellett rejteniük a saját létezésüket. El kellett rejteniük azt a tényt, hogy itt vannak. És hogy néhányuk fizikai testben van, de vannak bukott lények az érzelmi, mentális és identitásbeli birodalomban is. Ezeket a filozófiákat és vallásokat vetítették ki, vagy átvették, ami ott volt, amikor megérkeztek, és eltorzították: azért, hogy elrejtsék, hogy léteznek olyan lények, akik alapvetően különböznek a többi embertől. Hogy miért léteznek ezek a lények, honnan jöttek, miért engedik meg nekik, hogy a Földre jöjjenek, milyen pszichológiájuk van. De elrejtették azt is, hogy a fizikai világon kívül léteznek más világok is – az érzelmi-, mentális- és identitásvilág, és hogy ezekben a világokban is vannak bukott lények, akik az emberek feletti uralmat meg akarják szerezni.
A második igyekezetük az volt, hogy amennyire csak lehetséges, elvágják a Földet, az embereket attól, hogy közvetlen információkat kapjanak a négy anyagi univerzum szintjén túlról, a spirituális birodalomból. Ez természetesen a gyakorlatban azt jelenti, hogy el kellett vágniuk az embereket attól, hogy közvetlen információkat kapjanak a felemelkedett mesterektől, mert mi vagyunk és voltunk mindig is azok, akiket a kezdetektől fogva arra jelöltek ki, hogy segítsük a Földön élő életáramlatok fejlődését. Tehát ezt kellett tenniük.
A harmadik ténykedésük arra irányult, hogy megakadályozzák, hogy bárki elérje az – akár Krisztus-tudatnak, akár Buddha állapotnak nevezett – tudatosságszintet, mert amikor sikerül elérnie, akkor megkülönböztető képességgel is rendelkezni fog. Ez a megkülönböztető képesség nem intellektuális érvelésen alapszik, hanem egy közvetlen tapasztalaton, amit ma az Élet Folyójának nevezünk, de máshogy is lehetne nevezni. Amikor megtapasztaljátok, hogy van egy valóság a földi látszat mögött, akkor már nem érveltek mellette vagy ellene, egyszerűen csak tudjátok, hogy ami a Földön túl van, az valóságos, és hogy ez meg az, meg az azt követő bukott lényekből származó elképzelés nem valóságos. Azt is tudjátok, hogy vannak teljesen jóindulatú lények, viszont látjátok azt is, hogy vannak bizonyos lények, akik nem olyanok, mint az emberek, hanem valójában gonoszak. Ez persze azt jelenti, hogy nem tudják elrejteni előletek a létezésüket, viszont, ha ezt nyilvánosságra hozzátok, akkor létezésük nem maradhat rejtve. Tehát mindent megtesznek, hogy meggátolják az embereket abban, hogy elérjenek egy bizonyos szintű megkülönböztető képességet, Krisztusságot, Buddha-állapotot, spirituális növekedést, vagy amilyen elnevezést csak szeretnétek használni erre. Hogyan érik ezt el?
Avatárok: az egyensúlyozó tényező a Földön
Nos, épp most mondtam, hogy nagyon súlyos traumának teszik ki az embereket, viszont az emberiség egészét tekintve látjuk, hogy csaknem nyolcmilliárd ember él a bolygón, mégsem érte mindegyiküket ilyen súlyos trauma. És miért nem? Mert nem jelentettek fenyegetést a bukott lények számára. Azt is láthatjuk, hogy szinte minden ember ki volt téve valamilyen traumának, és ez azért van, mert amikor az emberek traumát élnek át, sokkal könnyebb őket irányítani, mert különálló én-réteget kell létrehozniuk, hogy megbirkózzanak vele. De a bukott lények különleges bánásmódot tartanak fenn az avatárok vagy olyan eredeti lakosok számára, akik elkezdtek magasabb tudatosságszintre emelkedni. És ez egy sokkal célzottabb, személyesebb támadás. És mi a támadás célja?
Nos, természetesen sokféle lehet, de itt most összpontosítsunk az avatárok helyzetére. Az ő földre érkezési motivációjuk nagyon eltérő lehet attól függően, hogy milyen tudatossági szintet értek el mielőtt érkeztek. Azt mondhatjuk viszont, hogy az, hogy a felemelkedett mesterek úgy döntöttek, hogy megengedik a bukott lényeknek, hogy a Földre jöjjenek, nem volt egyszerű döntés. Mert a bukott lényeknek azért engedték meg, hogy idejöjjenek, hogy ún. helyettes tanárok legyenek, mivel – amint már említettük – a Földön sokan csak kiképző táborban voltak képesek tanulni. És ha van valami, amiben a bukott lények jobbak, mint a felemelkedett mesterek – mert mi tiszteletben tartjuk a szabad akaratot – az az, hogy kemény leckéket adjanak az embereknek.
Egy nagyon bonyolult egyensúlyi helyzet jött létre, amikor a bukott lényeknek megengedték, hogy idejöjjenek, ami alapvetően azt jelentette, hogy a bukott lényeknek nem szabadott egy bizonyos mértéknél jobban megzavarniuk a Föld egyensúlyát. Ezt nem lesz könnyű elmagyarázni, de képzeljünk el egy mérleget, aminek két oldalán egy-egy tál lóg. Ha az egyik tálba súlyt teszünk, az egész mérleg elmozdul. Tehát van egy tál, abba beleteszünk egy bukott lényt, így az elmozdul lefelé. De ez megzavarhatja a bolygó egyensúlyát, tehát mit teszünk, hogy ezt elkerüljük? A másik tálba egy avatárt teszünk, és amennyiben az avatár egy természetes bolygón elért eredményessége hasonló nagyságú, mint a bukott lényé negatív irányban, akkor ez kiegyenlíti a mérleget.
A bukott lény tehát a Földön van, teheti, amit a bukott lények szoktak és árthat másoknak, de nem tudja felgyorsítani azt a lefelé irányuló spirált, amelyben a Föld volt, amikor a bukott lények megérkeztek. Az avatár sem tudja visszafordítani a lefelé irányuló spirált, mert azt a bukott lények kiegyensúlyozzák. Ez fenntartja azt az állapotot, amelyben – mondhatnánk – az eredeti lakókon múlik, hogy a Föld továbbra is lefelé haladjon-e, vagy felfelé. Más szavakkal, a bukott lények nem döntik el a Föld jövőjét, az avatárok sem.
„Nem hagyhattok minket figyelmen kívül!”
Mi van most? Nos, vannak olyan avatárok, akik kifejezetten azért jöttek a Földre, hogy egyensúlyt tartsanak fent bizonyos bukott lények jelenléte miatt. Ez azt jelenti, hogy az avatárok rendelkeztek bizonyos tudatossággal – igen, ezt elfelejtitek a külső elmével –, és intuitív módon újra kapcsolódhatnak hozzá azáltal, hogy úgy érzik, hogy ún. tudati tisztaságban kell tartaniuk magukat. Vannak bizonyos tevékenységek a Földön, amelyekben nem vehetnek részt. Ezt csak intuitív módon érzik. Más szavakkal, nem engedhetitek meg magatoknak, hogy azt tegyétek, amit a bukott lények, de nem engedhetitek meg magatoknak azt sem, hogy harcoljatok a bukott lények ellen, mert akkor nem tudjátok fenntartani az egyensúlyt.
Ez valójában azt jelenti, hogy intuitív módon érzitek, hogy távol kell maradnotok a bukott lényektől. Kerülnötök kell a velük való kapcsolatot. Ismétlem, ez nem vonatkozik minden avatárra, de néhányra mindenképpen. Mit tesznek a bukott lények, amikor megtámadnak? Nos, alapvetően a földi avatárok többsége látja, hogy mi történik itt, látják, mit tesznek a bukott lények és nem akarnak belekeveredni. Ki akarnak maradni ebből, ami azt jelenti, hogy alapvetően megpróbálják figyelmen kívül hagyni a bukott lényeket.
De ezt persze a bukott lények nem akarják, mert ha figyelmen kívül hagyjátok őket, akkor egyensúlyt tartotok. Ha távol maradtok egy bizonyos bukott lénytől, akkor tarthatjátok az egyensúlyt, így kiegyenlítitek a mérleget. A másik dolog meg az, hogy a bukott lények azt gondolják, hogy nagyon-nagyon fontosak, ezért a legrosszabb, ami velük történhet, az az, ha valaki nem tartja őket fontosnak, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyja őket. És természetesen a bukott lények érzékelik, hogy az avatárnak van fénye, ráadásul több, mint nekik, ezért nem akarják, hogy az avatárok figyelmen kívül hagyják őket.
Gondolhatjátok úgy is, hogy külső okok miatt támadnak meg személyesen. Lehet, hogy van egy konkrét helyzet, ahogyan azt a My Lives könyvben leírtam, amikor megpróbálnak rávenni, hogy felelősséget érezzetek valamiért, ami történt. Vagy úgy érezhetitek, hogy puszta gyűlöletből támadnak meg. De a mélyebb ok, amiért támadnak, az az, hogy tudatosítani akarják benned, hogy: „Nem hagyhatsz minket figyelmen kívül. Nem élheted az életedet a Földön úgy, mintha mi nem lennénk itt. Reagálnod kell ránk.” És ezért próbálnak olyan helyzetbe hozni, ahol olyan súlyos bántalmazásnak vagytok kitéve, hogy nem tudjátok figyelmen kívül hagyni. Hogy úgy mondjam, kénytelenek vagytok reagálni. Kénytelenek vagytok eljutni ehhez a felismeréshez, ehhez a konkrét élményhez, ahol megtapasztaljátok, hogy vannak olyan lények, akik korlátlanul hajlandóak titeket elpusztítani. És amikor elismeritek, hogy ezek a lények léteznek, és hogy titeket céloznak meg, lehetetlen nem reagálni.
„Mit tettem, hogy ezt érdemlem?”
Senki, aki valaha avatárként jött a Földre, nem tudta elkerülni, hogy reagáljon. Nem számít, milyen mitológiát építetek fel Jézusról, Buddháról vagy erről vagy arról a nagyon különleges tanítóról. Senki sem tudta elkerülni a reakciót. Ezt persze a felemelkedett mesterek és sok avatár is előre látta, hogy bár ez egy nagyon nehéz helyzet, mégis lehetőséget ad a fejlődésre.
Anélkül, hogy túl bonyolult magyarázatokba bocsátkoznék, azt szeretném kiemelni, hogy amikor ki voltatok téve ennek a támadásnak, megteremtettétek ezt az ént. Több ént hoztatok létre, de egyszerűsítsük le a dolgot: létrehoztátok ezt az ént. És mi ennek az énnek a legfőbb pszichológiai jellemzője? Az, hogy valami olyan súlyos dolog történt veletek, amit nem tudtatok figyelmen kívül hagyni. Ez a valami olyan hatással volt rátok, hogy nem tudtatok csak úgy elsétálni mellette. Nem tudtátok csak úgy elengedni, mintha egyáltalán nem lenne fontos. Látjátok, a bukott lények azt mondják: „Nem tudsz minket figyelmen kívül hagyni, mert olyan fontosak vagyunk.” Ti hoztátok létre ezt az ént. Miért? Mert bár ők azok, akik támadnak titeket, ti avatárokként felelősnek érzitek magatokat mindenért, amit a Földön tesztek. Felelősnek érzitek magatokat azért is, hogy itt vagytok. Úgy érzitek, biztosan volt valami oka annak, hogy megtámadtak. És persze, volt is. Avatárok vagytok. Nektek van életetek. Ők nem akarnak titeket itt látni.
De úgy érzitek, hogy biztosan van valami bennetek, veletek kapcsolatban, azzal kapcsolatban, amit tettek, vagy azzal, akik vagytok, ami miatt támadtak rátok. És ezért nem tudjátok csak úgy elengedni. Értitek, mit mondott Saint Germain? Van ez az énetek, ami önmagatokra fókuszál: ezt sikerült a bukott lényeknek előidézni bennetek. Mert alapvetően azt kérdezitek: „Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?” Azt gondoljátok, hogy biztosan van valami bennetek, ami miatt így támadtak rátok, és azt gondoljátok, hogy ki kell derítenetek, mi az. És amíg ki nem derítitek, mi az, nem tudjátok elengedni a helyzetet.
És ezt persze a bukott lények – akik kapcsolódnak a Földre érkezéseteket kiváltó vágyatokhoz, azaz hogy javítsatok a Földön uralkodó körülményeken – kivetítéseikkel nagy mértékben megerősítik. Pozitív változást akartok elérni. És amikor kitesznek titeket ennek a traumának, gyakran úgy érzitek, hogy: „Ó, nem kellett volna ezt tennem!” Vagy hogy: „Nem kellett volna így reagálnom.” Azaz arra késztetnek titeket, hogy azt gondoljátok, hogy másképp kellett volna válaszolnotok akár fizikai, akár pszichikai értelemben a helyzetre. Másképp kellett volna cselekednetek.
„Meg kell oldanom ezt a problémát!”
Namost van az az énetek, ami azt sugallja: „Valami baj van veled a Földön. Valami rosszat tettél, vagy rossz ember vagy. Nincs jogod ahhoz, hogy az legyél, aki vagy. Nincs jogod itt lenni. Nem kellett volna elkövetned ezt vagy azt a hibát.” Más szavakkal, most úgy érzitek, hogy bár titeket támadtak meg, éreztek valamennyi felelősséget azért, amit tettetek, vagy ahogy reagáltatok. De persze nem ti voltatok a felelősök. Látjátok a mögöttes pszichológiai mechanizmust? Azért nem tudjátok egyszerűen elengedni, mert azt gondoljátok, hogy valami baj van veletek. Úgy gondoljátok – ahogyan minden ilyen én –, hogy van egy probléma, amit meg kell oldanotok. És amíg nem oldjátok meg a problémát, nem tudjátok elengedni a helyzetet. Ez pedig sok avatárt arra késztetett, hogy kapcsolatba lépjen a bukott lényekkel, megpróbálja tanulmányozni őket és pszichológiájukat és kideríteni, miért tették azt, amit tettek: „Miért gyűlölnek ennyire? Miért gondolják, hogy én vagyok a hibás, hogy én vagyok a rossz ember, hogy nem szabadna itt lennem?” Ilyesmiket. Mert azt gondoljátok, hogy ha megértitek őket és azt, hogy miért támadtak rátok, akkor talán orvosolhatjátok a helyzetet. Talán megváltoztathatjátok őket, hogy ne gyűlöljenek többé, hogy ne akarjanak eltávolítani a bolygóról, hogy ne gondolják, hogy ti vagytok a rosszak.
Látjátok, volt egy konkrét helyzet, amikor ez történt veletek, mindannyiótokkal. Mindegyikőtöknek megvolt a saját egyéni reakciója erre. Erre alapozva megalkottátok a saját személyiségeteket. De a központi mechanizmus mindegyikőtöknél ugyanaz. Úgy érzitek, hogy történt valami baj. Részben ti vagytok a felelősek ezért, tehát ti vagytok a felelősek a probléma megoldásáért is. És úgy érzitek, hogy amíg nem tudjátok, amíg nem oldottátok meg a problémát, addig nem tudjátok elengedni. Valójában azonban a következőket gondoljátok: „Nem tudom elengedni, nem tudom magam mögött hagyni, nem tudom figyelmen kívül hagyni a bukott lényeket, amíg nem oldom meg a problémát.” És ez persze pontosan az, amit a bukott lények akarnak.
Nemcsak azt akarják, hogy ne hagyjátok figyelmen kívül őket, hanem azt is, hogy foglalkozzatok velük, mert akkor karmát hozhattok létre velük, életről életre kapcsolatba kerülhettek velük, és nem tarthatjátok velük szemben ugyanazt az egyensúlyt, mint korábban. Le tudnak húzni titeket, és így a mérleg nyelve az ő oldalukra billen, ami azt jelenti, hogy több embert tudnak befolyásolni, és nagyobb ellenőrzést tudnak szerezni a bolygó felett. Ez még nem jelenti azt, hogy befolyásolni tudják a bolygó jövőjét, mert ha néhány avatárt rávesznek, hogy kapcsolatba lépjen velük, akkor nyilvánvalóan a felemelkedett mesterek, a Karmikus Tanács más avatárokat küld, így az egyensúly megmarad. Ezért nem pusztították el a bukott lények a Föld bolygót.
Az önmagára összpontosító én
De a probléma az, hogy mi felemelkedett mesterekként hogyan tudunk most segíteni azoknak az avatároknak, akik összekeveredtek, összefonódtak a bukott lényekkel. És ahogy Saint Germain mondta, minden tanítás, amit nektek adtunk ezekről a tudatalatti énekről, a különálló énekről, valójában ehhez a ponthoz vezet, ahol láthatjátok, hogy amikor ki voltatok téve ennek a traumának, létrehoztátok ezt az ént, ami nagyon önmagára koncentrál. Mielőtt a Földre jöttetek, vagy még mielőtt ki lettetek téve ennek a traumának, avatárként nem önmagatokra koncentráltatok. Arra koncentráltatok, hogyan segíthettek a földi embereknek, hogyan segíthettek a Föld felemelkedésében. Kívülre koncentráltatok. De miután ki voltatok téve ennek a súlyos traumának, magatokra koncentráltatok.
Nos, ez egy kicsit bonyolult, mert sok avatár természetesen még mindig megőrizte azt az érzést, hogy: „Azért vagyok itt, hogy valamit tegyek.” Az avatárok általában olyan tevékenységekben vesznek részt, amelyek valamilyen módon segítik az emberiség fejlődését. De a helyzet az, hogy miután létrehoztátok ezt a magatokra koncentráló ént, minden, amit tesztek, azon az énen keresztül történik, és ahhoz az énhez kapcsolódik. Lehet, hogy látszólag önzetlen tevékenységet végeztek, de ezt az önmagára koncentráló én szemszögéből teszitek, ahol ismét az a kérdés merül fel: „Hogyan hat ez rám?” Mindig érzékenyek vagytok mások reakcióira.
Sok avatár úgy reagált, hogy: „Én azért vagyok itt, hogy másoknak segítsek, de a bukott lények gyűlölnek engem, és a legtöbb ember egyszerűen figyelmen kívül hagy, mert nem értik, mit próbálok tanítani nekik. De ez biztosan azért van, mert nem vagyok elég jó abban, hogy hogyan kell megközelíteni a földi embereket. Meg kell változnom azért, hogy elérhessek az emberekig.” Így aztán belesüppedtek a földi körülményekre zsigerből reagáló barázdába. Így reagáltok a bukott lényekre: „Talán elérhetem, hogy ne utáljanak.” Így reagáltok az emberekre: „Talán elérhetem, hogy hallgassanak rám.”
Viszont pont most reagáltok. Ezt teszi ez az önmagára fókuszáló én. Arra késztet, hogy reagáljatok, mert mindig valami olyasmit próbáltok elérni, ami a saját elméteken kívül van, valami olyasmit, ami más, szabad akaratú embereket, bukott lényeket, emberi lényeket érint, mindenesetre valamit odakint megpróbálsz megváltoztatni. Más szavakkal, ahelyett, hogy olyan lennétek, mint a Nap, amely sugározza a fényét, Ti is sugárzotok fényt, de a tudatotokban az van, hogy a fénynek bizonyos eredményt kell hoznia. És az önmagára összpontosító énetek mindent annak alapján értékel: „Elérem-e az eredményt, vagy sem?” Ez egyértelműen a berögződött válaszadói magatartás.
Most ismét, mindegyikőtök számára, ahogy elkezditek ezt megfejteni, és ahogy sokan közületek már használták a tanításokat és az eszközöket, látni fogjátok, hogy mindegyikőtöknek megvan a saját egyéni, specifikus nézete erről. Van egyfajta képetek arról, hogy kik vagytok a Földhöz viszonyítva: hogy miért vagytok itt, mit tudtok elérni és hogyan tudjátok azt elérni. És ez nagyon egyéni. Egyénileg szükséges felfedeznetek ezt magatokban. Nem közvetíthetünk mindenkinek személyesen egyénileg elmagyarázva mindent. Részben azért, mert ez sok időt venne igénybe, de azért is, mert ha csak pár példát is megemlítenénk, akkor azt gondolhatnátok: „Ó, akkor az én énemnek is ilyennek kell lennie.” De ez nem így van. Mindenki egyedi. De természetesen a mi eszközeink segítségével felfedezhetitek, hogy ez mit jelent számotokra.
Ezt a problémát nem lehet megoldani
Amit viszont itt ki szeretnék emelni, az az, hogy ezeknek az éneknek a konkrét jellemzőitől függetlenül a mögöttes pszichológia mindig ugyanaz. Van egy probléma, amit meg kell oldanotok, és amíg ez meg nem oldódik, nem tudjátok elengedni a helyzetet. Nem tudjátok elengedni az ént. Nem tudjátok elengedni a bukott lényeket. Nem tudjátok elengedni az embereket. Nem tudjátok elengedni a Földet. Ahogy Saint Germain mondta: „Ragaszkodsz valamihez.” Lehet, hogy már megoldottatok dolgokat a pszichétekben, de van még valami, amihez ragaszkodtok. És a ragaszkodásotok lényege az az érzés, hogy van valami, amit meg kell oldanotok, valami, amit meg kell változtatnotok, mielőtt el tudnátok engedni.
És persze ez egy lehetetlen helyzet. Mert az a valami, amit meg kell változtatnotok, egy olyan helyzeten alapszik, amely talán kétmillió évvel ezelőtt történt. És az a helyzet már nem létezik a fizikai világban. Nem lehet megváltoztatni. Hogyan fogjátok valaha is megoldani a problémát? Nos, egyesek azt mondják: „Elérhetem, hogy a bukott lények ne gyűlöljenek engem. Elérhetem, hogy az emberek hallgassanak rám.” És igen, potenciálisan megtehetitek ezt. De a probléma itt az, hogy valóban lehetséges-e elérni, hogy a bukott lények ne gyűlöljenek téged, mint avatárt. Lehetséges-e elérni, hogy az emberek hallgassanak rád? Nos, igen, ez lehetséges. És elméletileg lehetséges megváltoztatni a bukott lényeket. De még ha megváltoztatnátok is egy bukott lényt, még ha rá is vennétek az embereket, hogy hallgassanak rátok, azzal már úgy éreznétek, hogy megoldottátok a problémát? És meg kell értenetek, hogy nem. Miért? Nos, nézzük a Földet. Lehet, hogy néhány bukott lényt rábeszéltetek, hogy változtassa meg a véleményét rólatok. De még mindig vannak bukott lények a bolygón, akik mindenféle dolgokat művelnek. Lehet, hogy néhány embert rávesztek, hogy hallgasson rátok, de milliárdnyi más ember nem fog.
Hagyjátok, hogy ezek a zsigerből reagáló énjeitek meghaljanak!
A következő kérdéseket kell feltennetek magatoknak: „A Földön akarok maradni, amíg az utolsó bukott lény meg nem javul vagy el nem tűnik, és amíg minden ember hajlandó lesz hallgatni a spirituális tanításokra? Vagy inkább a mostani esetleg a következő életemben fel akarok emelkedni?” Szabad akaratotok van. Addig maradhattok a Földön, ameddig csak akartok. De sokakat pontosan azért vonzanak ezek a tanítások, mert az isteni tervükben az szerepel, hogy ebben vagy a következő életében felemelkedjen. Erre kell ráhangolódnia. Mondhatnánk, hogy azért jött avatárként a Földre, hogy megfordítsa, felfelé irányuló spirálba mozdítsa, ami majd természetes bolygóvá alakítja. És ez egy megvalósítható cél. Igen, ez egy megvalósítható cél. Ez egy elérhető cél. De ha most megnézitek a bolygót, láthatjátok, hogy bár Saint Germain az Aranykorról beszél, még hosszú út áll előttünk, mielőtt a Föld természetes bolygóvá válik.
A kérdés ismét az, hogy meddig akartok a Földön maradni? Még ha úgy is érzitek, hogy addig, amíg valami pozitív változás be nem következik, akkor is hatalmas előnyötök származhat abból, ha megvizsgáljátok ezt a dinamikát, amiről beszéltünk. Mert amíg ez az önmagára összpontosító énetek megvan, először is, nem lesz maximális hatással a Földre, mert nem válhattok igazán nyitott kapukká a Szentlélek és az Élet Folyója számára. Ráadásul nem tudjátok élvezni sem, hogy itt vagytok, mert nem tudtok megszabadulni a múlttól. Még mindig válaszreakciós módban vagytok: reagáltok a bukott lényekre, az emberekre, sőt, még a Földre reagáló önmagatokra is. Válaszreakciós én-rétegeitek sokasága létezik. Létrehoztok egy ént, ami miatt kiegyensúlyozatlanul reagáltok. Ahhoz, hogy ezzel megbirkózzatok, létre kell hoznotok egy másik reagáló ént, ami az első énedre reagál, és ez rétegről rétegre így épül fel. Akár most akartok felemelkedni, akár a Földön akartok maradni, a kérdés ismét az, hogy ettől a hozzáállástól a földi élethez szabadulni akartok-e?
És ha igen, akkor meg kell vizsgálnotok ezt az önmagára összpontosító ént. Át kell néznetek a tanításokat, amiket adtunk, elmélkednetek rajtuk, használnotok a rendelkezésre álló imákat úgy, ahogy az nektek személyesen a legjobban működik. Tényleg el kell gondolkodnotok azon, hogy az éned szerint: „Valami baj történt a múltban, és nem hagyhatod magad mögött a Földet, a saját múltadat, sem a bukott lényeket, amíg meg nem oldod a problémát.” Rá kell jönnötök azonban, hogy az énetek által meghatározott probléma teljesen irreális, mivel a bukott lények manipulációja hozta létre. Minden, amit ők tesznek, hazugság, illúzió. Bármilyen okos érveket is hoznak fel, az mind csak szemfényvesztés. És amikor ráébredtek erre, akkor tudtok visszatekinteni arra, ami a folyóparton tart, és meglátni, hogy: „Nincs megoldandó probléma, nincs olyan probléma, amit meg akarnék oldani. Lehetetlen megoldani a problémát, és nem akarom többé azt hinni, hogy egyáltalán lehetséges.” És ekkor tudjátok karjaitokat széttárva, elméteket megnyitva egyszerűen elengedni.
Engedd el mindet!
Mielőtt ez megtörténik, szembe kell néznetek azzal a jelenséggel, amit Jézus a világ fejedelmének, Buddha pedig Mara démonainak nevezett. Ismeritek a történetet, amikor Buddha a Bódhifa alatt ült, készen arra, hogy belépjen a Nirvánába, és utolsó beavatásként szembe kellett néznie Mara démonjaival. Ahogy már korábban említettük, az igazi próba az volt, hogy képesek voltak-e rávenni őt, hogy reagáljon. De hogyan tudták volna rávenni, hogy reagáljon? A gondolatán keresztül, hogy létezik valami, amit még nem oldott meg. Ha létezett olyan gondolata, hogy: „Nem hagyhatom csak úgy hátra a bukott lényeket.” És ezek a démonok, bukott lények ordítoznak veled, vagy okos érveket suttognak a füledbe: „Nem hagyhatsz csak úgy hátra minket. Nem sétálhatsz csak úgy el tőlünk. Nem ignorálhatsz minket. Mi nagyon fontosak vagyunk!” Még azt is sugallják, hogy csak miattuk vagytok fontosak. Ha hátrahagyjátok őket, akkor már nem vagytok fontosak. Felhoznak mindenféle okos érvet.
De valahogy el kell jutnotok arra a pontra, ahol megvizsgáljátok ezt és azt mondjátok, hogy: „Elegem van a bukott lényekre adott reakcióimból. Hátrahagyom őket. Hátrahagyom a problémát. Nem akarom többé megoldani, sem kompenzálni, sem magyarázkodni, sem megérteni. Nem akarom megérteni a bukott lényeket. Nem akarom megváltoztatni a bukott lényeket. Nem akarom megérteni az embereket. Nem akarom megváltoztatni az embereket. Csak azt akarom, hogy az legyek, aki vagyok a hátralévő időmben a Földön, és aztán fel akarok emelkedni.” Eljuthatunk ehhez a felismeréshez a felemelkedés pillanatában. A Buddha akkor jutott el, amikor ott ült a fa alatt, készen arra, hogy belépjen a Nirvánába. Jézus akkor, amikor a kereszten volt és elengedte szellemét. A szellem az az énje volt, ami miatt nem tudott mindent hátrahagyni a Földön. De nincs olyan törvény, ami szerint ez lenne az utolsó dolog, amit el kell engednetek a Földön. Elméletileg bármikor elengedhetitek. Közületek sokan már olyan régóta dolgoznak magukon, hogy belátható időn belül, belátható jövőben eljuthatnak oda, hogy elengedjék.
És ez a végső szabadság a Földön: amikor a Földön, a világban vagy, de nem a világból való, mert nem reagálsz semmi földire. És ez az, amit látni szeretnénk természetesen minden ember esetében. Reálisan nézve azonban inkább a felemelkedett mesterek azon tanítványai rendelkeznek ezzel a potenciállal, akik hajlandóak hasznosítani az általunk ebben a közvetítésben adott tanításokat. És mindannyian rendelkeztek ezzel a lehetőséggel. Közületek néhányan úgy érezhetik, hogy ez messze áll tőletek, még sok munkátok van. De még van egy kis időtök a Földön, igaz? Miért várnátok az utolsó pillanatig? Miért hagynátok meg ezt az utolsónak, amit elengedhettek a Földön? Ha korábban elengeditek, akkor nemcsak sokkal élvezetesebb lesz számotokra a Földön lenni, mert megszabadultok ettől a tehertől, hanem sokkal nagyobb hatással lesztek a kollektív tudatosság emelkedésére is. Márpedig közületek sokan isteni terveikben azt tartják szem előtt, hogy a lehető legnagyobb hatást érjék el ebben az utolsó megtestesülésükben. És hajlandóak megtenni mindent, ami ahhoz kell, hogy eljussanak oda, ahol ezt a hatást elérik.
Sokatok már sok lépést tett ebbe az irányba. Tudatosan nem tudtátok, mi a cél, ami felé haladtatok, de most már tudjátok. Felgyorsíthatjátok a fejlődéseteket. Minden eszköz, amit adtunk, hatékony. Lehet, hogy további eszközöket is adunk, de nem kell megvárnotok azokat, mert már rendelkezésetekre állnak olyan eszközök, amelyek segíthetnek megoldani ezt a problémát. És ez nem igazán az eszközök mechanikus használatának kérdése. Vizsgáljátok meg magatokat és a saját reakcióitokat kreatívan, különböző szemszögekből, amíg meg nem értitek, miért fókuszáltok annyira önmagatokra, miért létezik az a bizonyos dolog, amit nem tudtok elengedni.
Ezt akartam átadni nektek ezen a konferencián. Hálás vagyok a lehetőségért. Örömmel töltött el, hogy veletek lehettem, hogy egy lehettem azokkal, akik képesek voltak kilépni a külső tudatukból, nemcsak hallgatni a közvetítést, hanem valóban megtapasztalni és magukba szívni, a szavak mögé nézni, kapcsolódni is az ÉN szavak mögött ottlévő, a szavakat létrehozó tudatosságom áramlásához. Remélem, hogy élveztétek Jelenlétemet, ahogy én is élveztem a tiéteket. Ezennel körbeveszlek titeket a szeretetemmel és a hálámmal.
Közvetítette: Kim Michaels
Fordította: LSN
(Az írást csak forrásmegjelöléssel lehet megosztani, változtatás nélkül!)