Merj önmagad lenni: Jelenléted és Tudatos Éned megfigyeléseinek integrálása
Mária Anya felemelkedett mester Kim Michaels közvetítésével, 2025. március 21-én. Ez az üzenet egy hollandiai konferencián hangzott el, aminek címe: Csatlakozás az isteni tervedhez.
Mária Anya felemelkedett mester VAGYOK. Nekem jutott a kiváltság és az öröm, hogy megnyithatom ezt a konferenciát. Természetesen örülünk, hogy ilyen sokan döntöttetek úgy, hogy csatlakoztok mind fizikailag, mind az interneten keresztül, hogy összeadódhasson a pillanat és megalakíthassátok ezt az általunk Antahkaranának nevezett fényhálót. Bárcsak úgy látnátok, ahogy én a felemelkedett szintről, amint mindannyian összekapcsolódtok ebben a bolygó körüli rácsban. Amikor együtt mondjátok fohászaitokat és a dekrétumokat, ahogy hallgatjátok a közvetítéseket, akkor a felemelkedett birodalomból hívjátok meg a fényt, amely aztán szétterjed ebben az Antahkaranában, fényhálóban, ezért bárhol is legyetek, sokkal nagyobb a hatása, mivel mindannyian összekapcsolódtatok.
Még itt Hollandiában, korábban is adtunk át már tanításokat az isteni tervetekről. Ezek továbbra is érvényesek. Ezek a tanítások továbbra is segíthetnek ráhangolódni az isteni tervetekre. Viszont ezen a konferencián egyfajta következő lépést szeretnénk átadni. Ha nagyon újak vagytok az isteni terv koncepciójában, azt javasoljuk, hogy kezdjétek az első könyvvel, dolgozzátok át azt, majd isteni tervetek magasabb fázisainak feltárására alkalmazzátok a most elhangzó tanításokat.
Vajon minden földi embernek van isteni terve?
Kezdetnek azt szeretném nektek ábrázolni, hogy hogyan neveltek benneteket arra, hogy figyelmen kívül hagyjátok, félretoljátok vagy akár szabotáljátok az isteni terveteket. Szüleitek, családotok, a társadalmatok, iskolai tanáraitok ezt persze nem szándékosan tették, hanem akaratlanul, mert a jelenlegi szinten nincs olyan társadalom a Földön, amely magában foglalná azt a tudást, hogy van egy isteni tervetek. Még a reinkarnációban hívő társadalmakban sincs meg az a koncepció, hogy már a megtestesülés előtt volt egy terved.
Engedjétek meg, hogy először néhány általános észrevételt tegyek. Felmerülhet bennetek a kérdés – ahogy néhányan már fel is tettétek –, hogy vajon minden földi ember rendelkezik-e isteni tervvel. Erre a válasz: igen is, meg nem is. Minden embernek van egy terve arra vonatkozóan, hogy mit érhet el a jelenlegi életében, azonban egy bizonyos tudatossági szint alatt az egyének nem vesznek részt saját isteni tervük kidolgozásában, mivel még nem képesek vagy nem hajlandóak kommunikálni a felemelkedett mesterekkel. Léteznek viszont olyan lények, akikkel a megtestesülések közötti időszakban – az alacsonyabb identitásszférában, a mentális birodalomban vagy a magasabb érzelmi síkokon – kapcsolatba léphetnek. E lények segítségével ezek az emberek is képesek kidolgozni egyfajta isteni tervet.
Ahogy korábban tanítottuk, a még fel nem emelkedett szférák mind a négy szintjén léteznek lények, és az érzelmi, a mentális, valamint az alacsonyabb identitásvilágokban sok közülük jóindulatú. Nem megtévesztőek, nem céljuk az emberek manipulálása vagy az energiájuk megcsapolása, így az alacsonyabb tudatossági szinten állók is biztonsággal együttműködhetnek velük. Természetesen akadnak olyanok is, akiknek a tudatossága olyannyira korlátozott, hogy még ezekkel a lényekkel sem tudnak közös munkába fogni. Ők a megtestesülések között az alacsonyabb érzelmi birodalomban tartózkodnak, ezért képtelenek a tudatos együttműködésre bárkivel is. Ilyen esetekben mi, a felemelkedett mesterek készítünk egy tervet az adott életáramlat számára. Ebben lehetőséget vázolunk fel nekik a tudatosság növelésére és a tudatos elindulásra a spirituális úton a következő megtestesülésükben. Olyan tanítások felé tereljük őket, amelyekbe kapaszkodva emelhetik tudatszintjüket, hogy a következő köztes létben már jobb élettervet alkothassanak meg, és így megtestesülésről megtestesülésre progresszív fejlődési pályára léphessenek. Ezt az úgynevezett „vésztervet” minden életáramlat számára elkészítjük. Őszintén szólva ezen életáramlatok többsége soha nem él a lehetőséggel és nem mutat valódi fejlődést élete során, de természetesen vannak kivételek. Ma is megtestesültek olyanok, akik eljutottak életüknek abba a szakaszába, ahol tudatosabbá váltak és megtalálták a módját, hogy lelki mintáikba nézzenek és megvizsgálják, min tudnának változtatni.
Ez az embereknél sokféleképpen megnyilvánulhat: történhet harcművészetek gyakorlásán, a tudatos jelenlét (mindfulness) elsajátításán, különféle spirituális tanításokon vagy jógán keresztül, sőt, alapulhat akár a testen végzett tudatos munkán is. Alapvetően minden olyan tevékenység, amely az önfejlesztésre irányul, azt jelenti, hogy életed hátralévő részét pozitív irányba fordíthatod. Így képessé válsz a fejlődésre, és még ha nem is találsz rá egy kifejezetten spirituális útra, akkor is haladsz előre. Ez pedig azt jelenti, hogy a megtestesülések közötti állapotban a következő életedre már olyan isteni tervet alkothatsz meg, amely magában foglalja majd egy konkrét spirituális tanítás megtalálását is.
Valójában nem célravezető az ismerőseitekre gondolva azt feltételeznetek, hogy nekik is spirituális utat vagy a felemelkedett mesterek tanításait kellene keresniük. Sokak számára ugyanis ez a jelenlegi életükben még nem reális elvárás. Ehelyett próbáljatok meg – amennyiben lehetséges – segíteni nekik, vagy legalább tartsátok fenn számukra azt a jövőképet, hogy találnak valami olyat, ami segíti őket a fejlődésben. Manapság azt látjuk, hogy egyre többekben tudatosodik: lehetőségük van a lelkükön dolgozni és azt valamilyen módon nemesíteni, ezáltal pedig elkezdhetik jobb minőségben élni az életüket.
A legalacsonyabb szinten azok vannak, akik sem a gondolkodásmódjukon, sem az élethez való hozzáállásukon nem változtatnak egy egész életen át. Vannak viszont olyanok, akik fejlődnek, és természetesen létezik egy harmadik csoport is: azoké, akiknek megvan a lehetőségük arra, hogy már ebben az életükben rátaláljanak egy spirituális tanításra. Annak is különböző fokozatai vannak, hogy ki milyen szintű felismerésre juthat, és ezen belül viszonylag kevesen képesek felfedezni a felemelkedett mesterek tanításait – ám ők is többen vannak, mint azt a legtöbben gondolnátok.
Önérdek nélküli spirituális tanítók
Ebben a korszakban sokak számára adatik meg a lehetőség, hogy felfedezzék a felemelkedett mesterek tanításait – és nem csupán a tanokig juthatnak el, hanem a felismerésig is, hogy léteznek olyan spirituális tanítók, akik túlmutatnak a fizikai síkon, ráadásul mindenféle önérdek vezérelte szándék nélkül.
Nincs szükségük semmire tőled. Nem akarnak félrevezetni vagy manipulálni; nem tartanak igényt az energiádra, a figyelmedre, a hódolatodra vagy az engedelmességedre. Egyszerűen csak felajánlják, hogy adnak a tudásukból és önmagukból. Ez a lényegi különbség a felemelkedett mesterek útmutatásai és bármely más tanítás között. Nincs szükségünk az energiátokra. Még most sem, amikor világszerte több százan hangolódnak rám, miközben beszélek: nem kapok tőletek energiát, hiába irányítjátok rám a figyelmeteket. Nem érkezik tőletek felém semmiféle energiaáramlás. Tőlem viszont áramolhat energia felétek, és ha megnyíltok előtte, érzékelni fogjátok ezt a folyamot. Ha pedig érzékenyek vagytok az energiákra, azt is érezni fogjátok, hogy nem veszek el tőletek semmit. Miért? Mert nincs rá szükségem.
Vegyük példának a Napot. Képzeljétek el, hogy fognátok az emberiség által alkotott legerősebb fényforrást, kivinnétek a szabadba és a Nap felé irányítanátok. Szüksége lenne a Napnak erre a fényre? Természetesen nem. Bármekkora mennyiségű fényt is vetítenének a Földről a Napra, az semmit sem számítana, hiszen a Nap önfenntartó. Ugyanez a helyzet a felemelkedett mesterekkel is. Aki már felemelkedett és kapcsolódik a mesterek egészen a Teremtőig ívelő hierarchiájához, annak miért is lenne szüksége bármire egy alacsonyabb szintről?
Mire vagy képes és mit vagy hajlandó befogadni?
Örömünkre szolgál, hogy adhatunk nektek, és csupán egyetlen feltételünk van: hajlandóak vagytok-e befogadni, vagy sem? Ha befogadjátok, az azért lehetséges, mert az adomány már azelőtt megadatott, hogy egyáltalán döntést hoztatok volna az elfogadásáról. Olyan ez, mint az eső, amely esik igazra és hamisra egyaránt, vagy a Nap, amely fénylik a gonoszokra és a jókra is. Az egyetlen kérdés az, hogy az emberek befogadják-e. Azok számára, akik ismerik a felemelkedett mestereket, valójában csupán a felénk irányuló befogadókészségük fejlesztéséről van szó. Nem mi döntjük el, mit adjunk vagy mit ne adjunk nektek. Természetesen ez a kijelentés némi pontosítást igényel. Ez a folyamat nem úgy működik, hogy az emberek a tudatos ambíciójuktól vezérelve kijelentik: „A lehető legtöbb fényt akarom befogadni”, mi pedig automatikusan átadjuk azt. Csak annyit adunk, amennyit az egyén képes befogadni és kezelni, hiszen a túl sok fény kiégethetné a csakráit. Felemelkedett szinten mi soha nem tennénk ilyet.
Az alacsonyabb identitás-, mentális és érzelmi síkokon léteznek olyan lények, akik megtesznek ilyesmit – ezért láthattok embereket, akiknek olyan (akár Kundalíni-ébredésnek, akár másnak nevezett) élményeik voltak, amelyek túl soknak bizonyultak számukra. Ők összezúzták az identitástudatukat és kiégették a csakráikat, mert – ahogy Jézus mondta – erőszakkal próbálták magukhoz ragadni a mennyek országát. Jöhettek hozzánk azzal a kéréssel, hogy kapni akartok, de mi csak annyit adunk, amennyit a tudatszintetek, valamint az aurátok és csakráitok tisztasága alapján el tudtok viselni, nehogy túlterheljünk benneteket. Fordultak már korábban olyanok a felemelkedett mesterek tanításaihoz, akiket a külső ambíció fűtött, csúcsélményeket vagy különleges képességeket áhítottak, és azt várták tőlünk, hogy adjuk ehhez a fényt. Mi azonban látjuk, ha ez káros lenne számukra, ezért csak annyi fényt adunk, amennyit kezelni tudnak.
Ugyanakkor ha megvan bennetek a képesség a kezelésére, nincs korlátja annak, amit adni tudunk. Legfőképpen azt szeretném tudatosítani bennetek: a mi oldalunkról nem létezik korlátozás; mi nem ítélünk meg titeket a bukott lények által felállított világi mércék alapján. Látjátok, az elképzelés, miszerint bűnösök vagytok, csupán korlátok közé szorít titeket. Azon vívódtok: „Vajon méltó vagyok-e arra, amit fentről kaphatok?” Mi azonban nem a méltóságot mérlegeljük, hanem kizárólag azt, hogy mire vagytok képesek és mit vagytok hajlandók befogadni. Ha megvan a hajlandóság bennetek, felszabadítjuk számotokra azt a mennyiséget, amelyet kezelni tudtok, és amint használjátok és megszaporítjátok ezt a fényt az aurátok és csakráitok tisztítására, úgy adunk majd egyre többet. Ez a tálentumok megszaporításának példázata.
„Senkinek sem kell az, aki valójában vagyok”
Ez vezet el a fő témámhoz. Ahogy említettem, arra neveltek benneteket, hogy szabotáljátok a saját isteni terveteket, aminek két aspektusa van. Először is ott van az a kivetítés, miszerint ti is csak olyan emberi lények vagytok, mint bárki más a társadalomban, ahol felnőttetek, és ezért vagy nem vagytok méltók, vagy nem vagytok képesek ráhangolódni a magasabb szférák felemelkedett mestereire és fényt befogadni tőlünk. Vagy ott lehet az a kivetítés, hogy pont olyanok vagytok, mint az összes többi ember, tehát nincs semmi különleges, amit adhatnátok ennek a világnak. Megvan az alfája annak, amit fentről befogadhattok és az omegája annak, amit a világnak adhattok – ti pedig arra lettetek nevelve, hogy mindkettőt tagadjátok: tagadjátok, hogy képesek vagytok befogadni és tagadjátok, hogy bármit adni tudnátok.
Ha elgondolkodtok magatokon és a neveltetéseteken, észre fogjátok venni ezt a roppant kifinomult kivetítést. Talán sosem gondoltatok rá korábban, és időbe telhet a leleplezése, mert nem közvetlenül azt sulykolták belétek, hogy nincs semmi, amit adni tudnátok, hanem azt, hogy amit adtok, annak illeszkednie kell a társadalmi elvárások keretei közé. Minden társadalomban él egy kép arról, mit jelent „normális” embernek lenni. Igen, elvárják, hogy elmenjetek dolgozni és adjátok a munkaerőtöket. Ó, azt szabad adni! Lehetnek családtagjaitok, akik figyelmet, segítséget, szeretetet és sok mást várnak tőletek. Szerepet kell betöltenetek, és amíg ezen a szerepen belül maradtok, addig szabad adnotok és az emberek igényt is tartanak arra, amit a szerep keretein belül nyújtotok.
Azonban ezen túl, a szerepen kívül, arra szocializáltak benneteket, hogy azt higgyétek: nincs semmi más, amit adni tudtok. És főként miből nem tudtok adni? Önmagatokból, a magasabb lényetekből, az ÉN VAGYOK Jelenlétetekből, az isteni egyediségetekből. Mindannyian – függetlenül attól, hol nőttetek fel – arra lettetek nevelve (még ha nem is tudatosan), hogy azt gondoljátok: „Senkinek nincs rám itt szüksége, senki sem kíváncsi arra, aki vagyok.” Ezt az üzenetet kaptuk mindannyian, amikor testet öltöttünk ezen a bolygón, mert egy nem természetes bolygón a fő üzenet a következő: „Azt akarjuk, hogy töltsd be a szerepedet; azon túl nincs semmid, amit adhatnál és semmid, amire bárki vágyna.” Ez az a kimondatlan, tudatalatti üzenet, amit rátok vetítenek. Eredetileg a bukott lényektől származik, de már minden kultúrába beépült.
A tudatalatti üzenet: Játszd a szerepedet!
Közületek sokan, akik már dolgoztak a pszichéjükön, készen állnak arra, hogy elkezdjenek szembenézni ezzel. Ha visszatekintetek az életetekre, láthatjátok, hogy voltak bizonyos kulcsszereplők: szülők, testvérek, házastárs, gyermek vagy más ismerősök, bár a legtöbb esetben családtagokról van szó. Megfigyelhetitek, hogyan kényszerítették rátok ezt a mátrixot az érzelmi, a mentális és az identitástestetekben: azt, hogy kik vagytok ti az ő viszonylatukban és hogy az adott személy elvárja tőletek a szerep betöltését. Ne lépjetek túl rajta, ne zavarjátok őt, és ne mozduljatok ki a „jó ember” szerepköréből, amelyet a család vagy a környezet meghatározott számotokra.
A tudatalatti üzenet valójában az, hogy bár ez a személy – talán gyermekkorotok óta – kapcsolatban áll veletek és feltehetően jól ismer benneteket, mégsem akarja, hogy kifejezzétek valódi önmagatokat. Sőt, egyesek fenyegetve érzik magukat, ha mégis megteszitek és túlléptek azon, amit elvárnak tőletek. Mi ilyenkor a tudatalatti üzenet? „Ó, nem vagyunk kíváncsiak arra, aki valójában vagy. Nyomd el magad, illeszkedj a szerepbe, add meg nekünk, amit akarunk, de semmi többet! Ne zavarj minket, ne kavard fel az állóvizet, ne próbáld követni ezeket a felemelkedett mesteri tanításokat, és ne tedd azt, ami az isteni tervedben áll, ha az túlmutat azon, amit mi határoztunk meg neked.” Sokan felismeritek ezt. Valójában mindannyian felismerhetitek, hiszen mindannyian ki voltatok téve ennek. Én magam is szembesültem ezzel az utolsó megtestesülésemben. Legtöbbünk ki voltunk téve ennek már korábbi életeinkben. Sőt, bizonyos fokig még Jézus is találkozott ezzel – bár nem általam vagy József által, hanem más emberek által.
A legfőbb ajándékod a bolygó számára
Ahhoz, hogy azon a krisztusi úton járjatok, amelyet Jézus mutatott be kétezer évvel ezelőtt, hajlandónak kell lennetek túllépni ezen a mátrixon, ahogy Jézus is tette, vagy ahogy én magam is. Hiszen az, hogy abban az életkorban vállaltam Jézus kihordását és felnevelését, egyáltalán nem vágott egybe azzal, amit a társadalom vagy a szüleim szántak nekem. Hajlandóság kell ahhoz, hogy ráhangolódjatok az isteni tervetekre és meglássátok: függetlenül attól, hogyan neveltek és hogyan kellene a világ szerint élnetek az életeteket, van valami más, amit tennetek kell, amire rá kell hangolódnotok és amit el kell érnetek az életben. Korábbi tanításainkban már beszéltünk az isteni terv két fázisáról. Először jön a „munka fázisa”, amikor külső készségeket sajátítotok el és dolgoztok a lelki mintáitokon, mígnem elértek egy bizonyos szabadságot ahhoz, hogy elővegyétek azt az ajándékot, amelyet a bolygónak adni akartok. Beszéltünk arról is, hogy ez lehet a társadalom valamely területének fejlesztése, ami természetesen teljesen érvényes és nemes cél.
Mégis, magasabb szempontból mi a legfőbb, alapvető ajándék, amelyet a bolygónak adhattok? Önmagatok: az, hogy azok vagytok, akik, és ezt ki is fejezitek. Tudom jól – és érzem is a válaszreakciótokat –, hogy amikor ezt mondom, az első kérdésetek ez: „De hát ki vagyok én?” Ez érthető, hiszen – ismétlem – nem arra neveltek, hogy azzal foglalkozzatok, kik vagytok valójában. Arra neveltek, hogy illeszkedjetek a szerepbe, játsszátok a nektek kiosztott játszmát, és a környezeteteknek teljesen mindegy volt, kik vagytok, amíg a szerepet betöltitek. Az emberek többsége ma is ezt várja el tőletek. Így persze felmerül a kérdés: „Akkor mégis ki vagyok?” Nos, az, aki vagy, az ÉN VAGYOK Jelenléted egyediségének, valamint annak a képnek a keveréke, ahogyan te a Tudatos Énedként tekintesz magadra azon számos megtestesülésed során, amelyeket mind természetes bolygókon, mind ezen a nem természetes bolygón megéltél.
Hozzáállásotok a földi élethez
Beszéltünk már a külső énrészekről, az identitás-, mentális és érzelmi testeitekben lévő tudatalatti énrészekről, amelyek a külső személyiségeteket alkotják. Természetesen az isteni tervetek része, hogy felszámoljátok ezeket az énrészeket. De azt is elmagyaráztuk, hogy az egyes énrészeken túl a Tudatos Énetek képes kialakítani egy általános képet a földi életről és önmagáról. Ezek a nézetek a tudatalatti énrészben gyökereznek, de ez a tudatalatti rész tágabb, mint a konkrét helyzetekre reagáló, specifikus énrészek. Lehetnek énjeitek, amelyek például egy múltbéli traumára válaszul jöttek létre, de vannak olyanok is, amelyek hosszú idő alatt, a háttérben formálódnak a földi élettel kapcsolatos általános tapasztalataitok alapján. Ezek az ének kifinomultabbak, ezért felfedezésük is több munkát igényelhet.
Közületek azonban már sokan elkezdték felfedezni ezeket az énrészeket a Healing Your Spiritual Traumas (Spirituális traumáid gyógyítása) és a sorozat többi könyvének eszközeivel. Elkezdtétek észrevenni azokat az énrészeket, amelyeken keresztül rendelkeztek egy adott viszonyulással a földi élethez. Talán belefáradtatok bizonyos dolgokba, elegetek van belőlük. Úgy érzitek, az élet túl nagy küzdelem, túl nehéz. Ezek egyéni megélések, de az általános életfelfogásotokhoz kapcsolódnak. Ezek az énrészek akadályozzák meg, hogy megismerjétek valódi önmagatokat, hogy ráhangolódjatok az ÉN VAGYOK Jelenlétetek egyediségére, és arra, hogyan látja valójában a Tudatos Énetek az életet.
A Tudatos Éned megfigyelései a földi életről
Mivel ez egy kényes téma, arra kérlek benneteket, hogy többször is elmélkedjetek ezen a tanításon és vizsgáljátok meg, miként érvényes ez rátok. Beszélek tehát konkrét tudatalatti énrészekről, amelyek specifikus helyzetekre – például születési traumára – reagálva jöttek létre és beszélek általánosabb énrészekről is, amelyek a földi tapasztalatok összességére adott válaszok. Lássátok be ugyanakkor: ezen túl a Tudatos Énetek képes megfigyeléseket tenni anélkül is, hogy tudatalatti énrészeket hozna létre. Erről korábban nem beszéltünk, mert a tanításainkat gondosan adagoljuk.
Mondhatnátok: azt tanítottuk, hogy amikor a Tudatos Éned kilép a külső személyiségből, tiszta tudatosságként tapasztalja meg magát. De ha tiszta tudatosság vagy, hol lakozik a megfigyelés arról, milyen a földi élet? Hol van ennek a helye? Más szóval: a külső személyiségben ott vannak a tudatalatti énrészek. Aztán létezik a Tudatos Éned tiszta tudatossága. De hol jut hely a Tudatos Énedben az életre vonatkozó megfigyelések számára? Nos, a Tudatos Énben nincs erre hely, de az úgynevezett kauzális testedben – amely az ÉN VAGYOK Jelenléted része – igen. Ahogy a Tudatos Éned tapasztalja a földi életet belülről, megfigyeléseket tesz.
Ezek nem a dualitáson vagy az elkülönülésen alapuló megfigyelések és nem kötődnek egy specifikus tudatszinthez. Ezek általános megfigyelések egy nem természetes bolygón zajló életről. Természetesen a természetes bolygókon is tettél már ilyeneket. Ezek a megfigyelések a kauzális tested egy speciális rekeszében tárolódnak, hogy a Tudatos Éned felhasználhassa őket. Mostanában sokan elkezdtetek újra kapcsolódni ehhez a forráshoz. Ismeritek a mondást: „kincseket gyűjteni a mennyben”.
Nos, e kincs egy része a Tudatos Éned megfigyeléseiből áll. Nem olyan megnyilvánulásokról beszélek, mint például: „Ó, minden olyan nehéz a Földön, nem akarok ezzel foglalkozni” – mert ez egy újabb tudatalatti ént hozna létre. Hanem olyan megfigyelésekről, amelyek során látod, hogy bizonyos dolgok egyszerűen nem működnek egy nem természetes bolygón. Például észreveheted, hogy egy természetes bolygóval ellentétben itt az élet és az anyag nagyon sűrű, vagy hogy az önzés valójában nem kifizetődő. Jobban működnek a dolgok, ha nem arra fókuszálok, ami nekem, mint különálló énnek „jó”, hanem tágabb perspektívából szemlélem az eseményeket. Sok ilyen megfigyelés létezhet, és eljuthatsz egy pontra, ahol például azt érzed: „Elegem van abból, hogy az anyagi javakat önmagukért hajszoljam. Magasabb célt akarok elérni az életemben, például a spirituális fejlődésemet.”
Számos ilyen megfigyelés tárolódik a kauzális testedben. Sokan vannak a Földön, akik életeken át tettek hasonló megfigyeléseket, de nincs velük tudatos kapcsolatuk. A legtöbben közületek ezen életetek kezdetén szintén nem rendelkeztek ezzel a kapcsolattal, de a spirituális út megtalálása és követése révén elkezdtetek ráhangolódni ezekre. Ezért van az, hogy néha átélitek: megnéztek egy helyzetet és hirtelen megláttok valamit. Egyszerűen látjátok a szituációt a szokásos szűrők nélkül. Nem a lineáris elmével nézitek, nem elemzitek vagy ítélkeztek, hanem tisztán megfigyeltek. Ennek egyik aspektusa a rezgésolvasás. Találkoztok valakivel, akit sosem láttatok és érzitek, hogy valami nincs rendben az energiájával; alacsonyabb rendű energia árad belőle. Ez azért van, mert a kauzális testetekben lévő tapasztalatokra és megfigyelésekre támaszkodtok: megtanultátok a külső máz mögött olvasni az emberek energiáját és így megérezni valódi szándékaikat.
A tanulási folyamat
Közületek már sokan elkezdték ezt tenni. Ennek a tanításnak természetesen az a célja, hogy tudatosabbá tegyen benneteket ezzel kapcsolatban. Ha filozofikusan vagy elméletileg közelítjük meg a kérdést, mondhatnátok: „Vajon van-e hely a Tudatos Énben bármi földi dolog megtanulására? A Tudatos Én tanul vagy az ÉN VAGYOK Jelenlét?” A valóság az, hogy mindkettő. Amint említettük, létezik a külső személyiségetek és a tudatalatti énjeitek összessége. A Tudatos Én az egyik ilyen tudatalatti énbe belehelyezkedve tapasztalja meg az adott élethelyzetet, mindaddig, amíg fel nem számoljátok azt az ént és fel nem szabadultok. Adódik azonban a kérdés: ha a Tudatos Én maga a tiszta tudatosság, hol maradna benne hely a tanulásnak? Ahogy mondtam, ez a tér a kauzális testben található.
Ez elvezet minket egy ponthoz, amely a legutóbbi invokációban is szerepel és amit elkezdhettek megkérdőjelezni: „Mit tanulhatok én, mint Tudatos Én, az ÉN VAGYOK Jelenlétemtől? És mit tanulhat az ÉN VAGYOK Jelenlétem tőlem, a Tudatos Éntől?” Mivel Tudatos Énként megfigyeléseket tettetek, és ezek a kauzális testetekben tárolódnak, sok esetben az ÉN VAGYOK Jelenlét átveszi a Tudatos Én megfigyeléseit és tanul belőlük – de nem feltétlenül és nem minden esetben.
Sok földi embernél azt látjátok, hogy létezik egy bizonyos – nevezzük így – gát vagy szakadék a Tudatos Én és az ÉN VAGYOK Jelenlét között. Ilyenkor a Tudatos Én már megtanult bizonyos leckéket, tett bizonyos megfigyeléseket a földi létben, a földi energiarendszerben való tartózkodása alapján, de az ÉN VAGYOK Jelenlét ezeket talán még nem építette be teljesen önmagába. A tudatosság magasabb szintjein ezért lehetségessé válik, hogy elkezdjetek együttműködni az ÉN VAGYOK Jelenlétetekkel és megvizsgáljátok, hogy a Jelenlét valóban integrálta-e azokat a leckéket, amelyeket ti itt lent, a megtestesülésben tanultatok meg.
Eltávolodás
Vajon az ÉN VAGYOK Jelenlétetek valóban a földi életre tekint rajtatok keresztül? Vagy csak – úgymond – madártávlatból figyeli azt? Mert ahogy mondtuk, az ÉN VAGYOK Jelenlétetek mindig figyeli a földi életet, de nem feltétlenül belülről szemléli azt. Előfordulhatnak olyan helyzetek – tudom, ezt nehéz lesz elhinni –, amikor egy személy olyan súlyos traumán megy keresztül, például a földi születési traumán, ahol a Tudatos Énetek hatalmas fájdalmat és szenvedést élt át és létrehozta a tudatalatti ént, az ősi ént. Az ÉN VAGYOK Jelenlét ezt szintén kellemetlennek találta és ezért visszahúzódott tőle. Alapvetően kialakulhat egy olyan helyzet, ahol az ÉN VAGYOK Jelenlét visszahúzódik a Tudatos Énedtől, lényegében azt mondva: „Ó, nem fogok ezen a Tudatos Énen keresztül szemlélődni, amíg fel nem számolja azokat a tudatalatti énjeit, amelyek a folyamatos szenvedését okozzák.” Ezért az ÉN VAGYOK Jelenlét csak madártávlatból tekint a földi életre.
Tanul bizonyos leckéket, de nem ugyanazokat a leckéket tanulja meg, mint a Tudatos Én, és nem integrálja magába a Tudatos Én tapasztalatait. Ez a helyzet a legtöbb olyan földi ember esetében, aki spirituálisan nem tudatos. Létezik szétkapcsolódás a Tudatos Én és az ÉN VAGYOK Jelenlét között a Tudatos Én bizonyos földi életről tett megfigyelései esetén.
A Tudatos Éned következtetéseinek integrálása
Sok alacsonyabb tudatszinten lévő ember számára, különösen a 48. szint alatt, ahol minden vagy majdnem minden tudatalatti énjük a dualitáson alapszik, korlátozott, hogy, mit tanul a Tudatos Én, mert mindig a tudatalatti éneken keresztül reagál.
Ennek ellenére is tesznek azok az ének bizonyos megfigyeléseket: „Ez nem működik” vagy „Elegem van ebből a tapasztalatból”. Alapvetően a következőről beszéltünk: ha a 48. szint alá kerültök, mehettek egyre lejjebb, amíg el nem értek egyfajta fordulópontot, ahol már nem akartok tovább menni. Ezt a fordulópontot a Tudatos Én éri el. Nem egy tudatalatti én. A Tudatos Én jut el a fordulóponthoz és mondja, hogy: „Elegem van az önzéssel való kísérletezésből”, például. Nem tudatosan dönti el, hanem eljut a felismerésig.
Tegyük fel, hogy egy bizonyos életáramlat leereszkedik a 18. tudatszintre és azt mondja: „Elegem van, nem akarok lejjebb menni.” Erről beszélek: egy megfigyelésről, egy következtetésről, megvilágosodásról, a Tudatos Én elhatározásáról. Ez eltárolódik az illető kauzális testében. De ha az ÉN VAGYOK Jelenlét visszahúzódik, akkor nem integrálja ezt a leckét, így a Tudatos Én elkezd felfelé haladni a 18-asról a 19-esre, egészen a 48. szintig. Talán a 48. szinten az ÉN VAGYOK Jelenlét már hajlandó újra ránézni a Tudatos Én tapasztalataira, de még mindig nem hajlandó a legfájdalmasabb élményekkel szembesülni.
Ezért mondom azt, hogy amikor az út ezen magasabb szintjeire értek, miután átdolgoztátok a korábbi könyveket a súlyosabb traumák – mint például az eredeti születési trauma – gyógyításáról, elkezdhetitek fontolóra venni: „Miben segíthetnék az ÉN VAGYOK Jelenlétemnek, hogy meglásson olyasmit, amit még nem látott?” Az út egy bizonyos pontjáig úgy érezhetitek, mintha ez egy egyirányú utca lenne. Fényt kaptok az ÉN VAGYOK Jelenlétetektől, az ÉN VAGYOK Jelenlét a lényetek fejlettebb része.
Progresszív kinyilatkoztatás
A korábbi felemelkedett mesteri tanításokban, különösen az ÉN VAGYOK mozgalomban, az ÉN VAGYOK Jelenlétet szinte istenszerű alaknak látták. Az abból a diszpenzációból érkező emberek erre a tanításra nézve azt mondanák: „Ez biztosan hamis tanítás, mert mi hozzászoktunk, hogy az ÉN VAGYOK Jelenlétre tökéletes lényként tekintsünk.” Abban az időben ezt a tanítást lehetett átadni. A valóság azonban az, hogy ahogy emelitek a tudatszinteteket, ráébredtek, hogy a dolgok összetettebbek. Ez a haladó kinyilatkoztatás lényege.
Ha visszagondoltok az 1930-as évekre, az ÉN VAGYOK mozgalomra, a felemelkedett mesterekre, akik közvetlen tanításokat adhattak, látjátok, hogy az haladó kinyilatkoztatás például a Bibliához képest, amelyet oly sok évszázaddal azelőtt jegyeztek le. Egy új, magasabb szintű tanítás közvetlenül a felemelkedett szintről. Haladó kinyilatkoztatásnak nevezitek, látjátok a fontosságát, de valamiért azt gondoljátok, hogy az 1930-as években a felemelkedett mesterek az átadható legmagasabb, legfejlettebb tanítást adták át. Ez egyszerűen irreális.
Az 1930-as években közvetített tanítást az emberek akkori gondolkodásmódjára alapozva lehetett átadni, tehát leegyszerűsített tanítás volt. Nincs vele semmi baj, de leegyszerűsített tanítás volt, amely a valóságosnál egyszerűbbnek és könnyebbnek láttatta a felemelkedésre való alkalmasság feltételeit. Ahogy a kinyilatkoztatás magasabb szintjei felé haladunk, természetes, hogy az azért marad haladó, mert egyre több tanítást tár fel, ezáltal kevésbé lesz egyszerű vagy fekete-fehér, ám árnyaltabbá válik és mélyebb rétegeket mutat meg. Ez a haladó kinyilatkoztatás valódi értelme. Amikor feljebb léptek, aztán amikor meghaladjátok a 96. szintet bizonyosan elkezdhetitek látni, hogy kapcsolatotok az ÉN VAGYOK Jelenlétetekkel összetettebb, és észrevehetitek, hogy ez egy kétoldalú folyamat.
A tanulás kétoldalú folyamata
Miért küldte az ÉN VAGYOK Jelenlét a Tudatos Ént megtestesülésbe? Természetesen azért, hogy fejlődjön. Az ÉN VAGYOK Jelenléted fejlődni akar. De ahogy mondtam, a Jelenlét madártávlatból szemléli az eseményeket és képes visszahúzódni, hogy ne kelljen megtapasztalnia azt, amit a Tudatos Én átél. Emiatt kialakulhat egy távolság közöttük és te a Tudatos Énedként eljuthatsz egy olyan pontra, amikor elkezded fontolóra venni: „Mit kell megtanítanom az ÉN VAGYOK Jelenlétemnek?”
Ahhoz, hogy ezt valóban megtehesd, el kell engedned azt a hiedelmet, miszerint az ÉN VAGYOK Jelenléted egy szinte istenszerű, tökéletes alak. Fel kell ismerned, hogy a Jelenlét azért küldött téged testetöltésbe – méghozzá egy nem természetes bolygóra –, mert fejlődni akart; mert voltak bizonyos leckék, amelyeket egy természetes bolygón nem tudott volna megtanulni. Természetes tehát, hogy neked Tudatos Énként van mit tanítanod az ÉN VAGYOK Jelenlétednek. Lehetséges, hogy olyan megfigyeléseket tettél itt lent, amelyeket a Jelenlét még nem épített magába.
Életszemléleted megosztása
Hogyan kapcsolódik ez a témámhoz? Mi az a legnemesebb ajándék, amelyet az isteni terved részeként adhatsz? Nos, közvetlenül azokat a megfigyeléseket, leckéket és következtetéseket, amelyekre Tudatos Éneddel jutottál, s amelyek a kauzális testedben tárolódnak, és amelyekhez kapcsolódni tudsz és képes vagy a megosztásukra. Közületek már sokan meg is tették ezt. Láthatjátok, hogy amikor másokkal beszélgettek – legyen szó spirituális témákról vagy bármi másról –, valójában átadtok valamit. Megosztotok valamit másokkal. Ahogy gyakran mondjátok: a szívetekből adtok. Nos, ez az életszemléletetek. A kauzális testetekből merítve adtok, és valószínűleg nincs ennél értékesebb dolog, amit nyújthattok azoknak, akik nyitottak rá.
Ahogy említettem, a családtagjaitok közül nem mindenki lesz nyitott erre, mert ők azt akarják, hogy továbbra is azt a szerepet játszd, amelyet ők határoztak meg neked. De kereshetsz másokat, csak egyszerűen légy tudatában a dinamikának. Vannak emberek, akikkel szabadon áramló beszélgetéseket folytathatsz; ők nem érzik magukat fenyegetve általad, és nem kell minden szavadat patikamérlegre tenned. Csak magadat adod, ami hatékonyabban megváltoztathat másokat, mint a szavaid tényleges tartalma – mert önmagadból adsz. Ez nem intellektuális érvek felsorakoztatása. Csak magadat adod és az illető hirtelen megérzi benned az igazat, ami segíthet neki kapcsolódni saját kauzális testében ahhoz, amit ő tanult meg. Sokszor szükségük van rá, hogy te mutass nekik példát.
Integráció a Jelenléttel
Ez egy olyan lépés, amelyet közületek már sokan elkezdhetnek fontolóra venni. Aztán persze láthatjátok, hogy azon túl, hogy megosztjátok azt, amit a Tudatos Énetek a kauzális testben eltárolt, ott van az ÉN VAGYOK Jelenlétetek is. Fogalmazhatunk úgy is, hogy nem tudsz egyszerre fizikai testeden keresztül és egyúttal madártávlatból, felülről is tekinteni a dolgokra. Az ÉN VAGYOK Jelenléted is tesz megfigyeléseket a földi életről madártávlatból, amire te, a Tudatos Éneddel ráhangolódhatsz.
Megtanulhatsz ráhangolódni arra is, amit te tároltál el a kauzális testben és arra is, amit az ÉN VAGYOK Jelenléted gyűjtött össze ott, így szert tehetsz egy tágabb perspektívára. Spirituális utatok részeként sokan már megtettétek ezt. Én csupán tudatosítom ezt bennetek, hogy még éberebbé váljatok és továbbfejlesszétek ezt a képességet. Láthatjátok, hogy életetek során sokszor voltak olyan – mondhatni – látomásaitok, amikor hátraléptetek egy helyzetből és szinte kívülről tekintettetek rá; vagy amikor a világ eseményeit figyelve egyszerűen más nézőpontból láttok rá dolgokra, mintha nagyobb összefüggést látnátok, mint a többi ember.
Sokan észrevehetitek, hogy nem rántanak be titeket a környezetetekben zajló heves politikai viták és vélemények. Kicsit kívülállva felismeritek, hogy nem dolgotok ebbe belefolyni. Miért vagytok a spirituális úton? Mert számos élet során integráltátok azt a felismerést, hogy nem a fizikai élvezetek, tapasztalatok vagy anyagi javak felhalmozása miatt öltöttetek testet elsősorban. Valami mélyebb, tágabb perspektíva miatt vagytok itt. Azért vagytok itt, hogy tanuljatok és fejlődjetek, és ahogy erre egyre éberebbé váltok, elkezdhettek integrálódni, jobban egységesülni az ÉN VAGYOK Jelenlétetekkel.
Ezzel a témával óvatosan lehet csak egyensúlyozni, hiszen átadtunk már tanításokat korábban – visszamehettek az 1930-as évekig, amikor először kezdtünk beszélni – az ÉN VAGYOK Jelenlétről. Megnézhetitek az ÉN VAGYOK Mozgalom vagy a Summit Lighthouse Jelenlét-ábráit is, ahol látható az alsó alak, magasan felette pedig az ÉN VAGYOK Jelenlét – ami erősíti a távolságérzetet.
A jelen közvetítésekben olyan tanításokat adtunk át, amelyek szerint le kell győznötök ezt a távolságérzetet. De hogyan? Úgy, hogy integrálódtok a Jelenlétetekkel. És hogyan integrálódtok? Úgy, hogy elkezdtek ezen gondolkodni, elmélkedni: vannak dolgok, amiket a Tudatos Éned megtanult, de az ÉN VAGYOK Jelenléted még nem integrált teljesen. Aztán vannak dolgok, amiket a Jelenléted fentről lát, de te itt lent még nem integráltad teljesen – így ez egy szimbiotikus folyamattá, nyolcas alakú áramlássá válhat. Felismeritek persze, hogy a felemelkedés folyamata kétirányú út, de a Tudatos Én az, aki felemelkedik a Jelenlét szintjére, mivel a Jelenlét a spirituális birodalomban van. A Tudatos Énnek kell közelednie a Jelenléthez. De ez természetesen azt is jelenti, hogy a Jelenlétnek meg kell nyílnia arra, hogy a Tudatos Ént befogadja, ehhez pedig integrálnia kell a Tudatos Én által levont tanulságokat és megfigyeléseket.
Ezért szimbiotikus, kétirányú ez a folyamat. Amit a Tudatos Én szintjén tehettek, az az, amit leírtam: kezdjetek el elmélkedni. Mit taníthattok az ÉN VAGYOK Jelenléteteknek? Valóban látta-e a Jelenlét azt, amit te innen lentről látsz? Te láttad-e azt, amit a Jelenlét fentről lát, és képes vagy-e a kettőt egyesíteni a lényedben a Tudatos Én nézőpontjából?
Isteni egyediséged megtapasztalása
Tudom – mert érzem a gondolataitokat –, hogy az intellektuális, lineáris elmétek megpróbálja ezt kisilabizálni, ám ez nem egy intellektuális folyamat. Ez a tudatváltás folyamata. Nem azt kérem tőletek, hogy ésszel fogjátok fel, címkézzétek fel vagy kategorizáljátok. Azért adom át ezt a tanítást, hogy elkezdhessetek intuitíven dolgozni rajta, megváltoztassátok az ÉN VAGYOK Jelenlétetekről alkotott képet és elgondolkodjatok a vele való egyesülésen. Ha a függőleges nyolcas ábrájára néztek, mondhatjuk azt, hogy a Jelenlét a nyolcas felső köre, a külső személyiségetek az alsó kör, a Tudatos Énetek pedig a csomópontban (metszéspontban) van.
Vagyis amint a Tudatos Én felszámolja azokat a tudatalatti éneket, amelyek figyelmét az alsó körbe rántják, szabadabban irányíthatja fókuszát a felső körre: kiterjedhet oda, ahogyan korábban a nyolcas alsó felébe tette. Most visszavonjátok figyelmét az alsó körből és a felső körbe irányítjátok, így sokkal inkább tudatában lesztek a Jelenléteteknek és annak az isteni egyediségetnek, amely a Jelenlétetekben lakozik.
De értsétek meg: amíg fel nem emelkedtetek, semmi hasznotok nem származik abból, ha azt mondjátok: „Igen, itt vagyok a metszéspontban és most felnézek az ÉN VAGYOK Jelenlétemre, igyekszem megfogalmazni és megérteni isteni sajátosságomat.” Nem erre kérlek benneteket. Hanem arra, hogy egyesítsétek a kettőt, hogy nyitott kapuvá válhassatok és engedjétek az isteni egyediségeteket megnyilvánulni rajtatok keresztül. Figyeljetek jól: nem arról van szó, hogy felnéztek az ÉN VAGYOK Jelenlétre, meglátjátok az isteni egyediségeteket, majd hagyjátok, hogy az kifejeződjön rajtatok keresztül. Nem. Integrálódtok, nyitott kapuvá váltok és miközben az ÉN VAGYOK Jelenlét kifejezi önmagát rajtatok keresztül tapasztaljátok meg az isteni egyediségeteket. Nem távolról néztek rá elmebeli fogalomként, hanem akkor élitek át, amikor éppen kifejeződik. És ez megint egy olyan valami, amit az embereknek átadhattok, és ami szintén rendkívül értékes.
Merj önmagad lenni!
Ez az isteni terved legnemesebb ajándéka: add önmagad. Merd önmagad adni! Hogyan teheted ezt meg? Sokféleképpen, de akár már azzal is, ha olyan emberekkel beszélsz, akik nyitottak, ezáltal tudatosabban engeded ezt az áramlást; ha valóban mersz önmagad lenni és megosztani magad. Nem akarjuk mindig a közvetítőt példaként hozni, de ha megnézitek a YouTube-videóit, ott valójában semmi mást nem szeretne, mint megosztani önmagát. Persze vannak, akiknek negatív a reakciójuk, mert az emberek mindig fenyegetve érzik magukat. De te csak hagyd figyelmen kívül azt a néhány embert, aki negatívan viszonyul hozzád, amikor kifejezed magad.
Nem mondom, hogy a YouTube-on kell ezt tenned. Csak azt mondom, hogy amikor mersz önmagad lenni, néhány embertől – gyakran éppen a családtagoktól – negatív reakciót kapsz majd. De aztán találsz majd másokat, akik körében önmagad lehetsz. Ez valójában a bátorságról szól: hogy mersz önmagad lenni, mert – ahogy mondtam – mindannyian abban nőttetek fel, hogy nem tehetitek meg, hogy önmagatok legyetek és kifejezzétek magatokat. Ahhoz, hogy ezt áttörjétek, hogy széttörjétek a láncokat, tudatos döntést kell hoznotok. Meg kell próbálnotok áttörni az ellenálláson és merni megnyilvánulni. Olyan ez, mint amikor Hamlet ott áll a koponyával a kezében Shakespeare drámájában: lenni vagy nem lenni. Ez az a kérdés, amivel szembesültök: meritek-e kifejezni magatokat vagy megmaradtok a kis burkotokban, ahol úgy érzitek, ha megfeleltek az elvárásoknak és a szerepnek, akkor legalább nem ér titeket negatív reakció – vagy legalábbis nem állandóan.
Mernetek kell áttörni ezen. Értem persze, hogy közületek sokan megsérültek korábbi életekben. Tudatalatti énrészeket építettetek. De ez az üzenetem egyik célja: tudatosítani bennetek, hogy meg kell vizsgálnotok, fel kell tárnotok ezt az ént – vagy ének szövevényét –, amely azt sorolja, miért nem fejezhetitek ki magatokat. Ha szeretnétek, akkor amikor újraolvassátok vagy újrahallgatjátok ezt az üzenetet, figyeljétek meg: ezek az ének valószínűleg alig bírnak magukkal, miközben ezeket mondom. Azt sikoltozzák nektek: „Ó, ne, ez veszélyes, ne hallgass rá! Tudod, mi fog történni, tudod, hogy az emberek dühösek lesznek rád. Tudod, hogy ezt meg azt fogják mondani, lealacsonyítanak, kigúnyolnak és ez nem fog tetszeni neked, megint meg fogsz sérülni, mint régen, ezért légy óvatos, maradj biztonságban és ne tedd azt, amit Mária Anya mond. Nem gondolja komolyan. Szerintem nem gondolja komolyan. Remélem, nem gondolja komolyan. Talán nem is gondolja komolyan. Ő nem ismer téged úgy, ahogy én!” – és minden ilyesmi felbukkan majd. Hajlandónak kell lennetek megnézni és a kapott eszközökkel felszámolni ezeket az éneket. De néhányotoknál már nincsenek is felszámolandó ének.
Mit is mondtam itt? Figyeljetek jól. A Tudatos Énnek lehetnek általános megfigyelései az életről. Ezek egy része pozitív megfigyelés, amely a kauzális testben tárolódik. De van, ami csak egy döntés, amit meghoztál; és igen, van mögötte tudatalatti én, de talán nincs akkora hatalma feletted, mint hiszed. Lehet, hogy csak egy új döntés meghozatalára van szükséged: annak felismerésére, hogy hoztál egy döntést, majd azt tudatosan megváltoztatod arra, hogy „hajlandó vagyok megosztani magam”. Néhányotoknak vannak felszámolandó énjei, másoknak azonban csak döntés kérdése: „hajlandó vagyok megosztani magam”. És amikor elkezdesz adni, figyeld a reakciókat, figyeld, van-e benned válaszreakció; ha van, rendben, ott egy tudatalatti én, amivel foglalkozni kell, aztán foglalkozol vele, szabadabbnak érzed magad és még inkább képes leszel kifejezni magad, mígnem eljutsz arra a pontra, ahol felszabadulsz, hogy bármit kifejezzhess, ami hozzád érkezik.
Önmagad és mások felszabadítása
Az oka annak, hogy felszabadultál, az, hogy szabad utat adtál másoknak is, hogy reagálhassanak arra, amit megosztasz ahogyan csak szeretnének. Megengeded nekik, hogy azok legyenek, akik a jelenlegi tudatszintjükön éppen ők. Joguk van ostobának, dühösnek vagy féltékenynek lenni és a tudatalatti énjeik alapján reagálni. Neked viszont jogod van kifejezni magad, teljesen függetlenül az ő tudatalatti énjeiktől. Semmi nem kötelez arra, hogy alkalmazkodj mások tudatalatti énjeihez. Csak a saját tudatalatti énjeid akarják elhitetni veled, hogy figyelned kellene mások énjeire – mert amíg mások énjeivel foglalkozol, addig nem látod a sajátjaidat, így azok továbbra is rejtve maradhatnak előled.
Csak lásd át az emberi interakcióknak ezt az egész cirkuszát és mondd: „Nem játszom többé ezt a játékot. Merek az lenni, aki vagyok, kifejezni a megfigyeléseimet és nyitott kapuvá válni a Jelenlétem számára, hogy megnyilvánulhasson rajtam keresztül.” Ez a legnemesebb ajándéka az isteni tervednek.
Amikor a tanítvány készen áll, a tanító megjelenik
Honnan tudhatod, hogy ez a tanítás vonatkozik-e rád? Nos, hallgatod, nem igaz? Gondolod, hogy itt lennél, ha nem lennél kész legalább fontolóra venni? Gondolod, hogy megtaláltad volna írott formában, ha nem lennél kész rá? Amikor a tanítvány készen áll, a tanító megjelenik. Ez nem egy egyetemes kijelentés, de rád érvényes abban az értelemben, hogy kész vagy legalább elmélkedni a kontraszton aközött, ahogyan neveltek – hogy elnyomd magad –, és aközött, aki valójában vagy. Kész vagy belátni, hogy lehetnek emberek, akik azt vetítik ki rád, hogy nem kellesz nekik úgy, ahogy vagy. Nem akarnak itt látni. Nem akarják, hogy más légy. De vannak mások, akiknek kellesz, akik akarják, hogy más légy, akik vágynak arra, hogy megoszd magad, mert ez őket is inspirálhatja ugyanerre.
Figyeljetek rám! Mi történik egy nem természetes bolygón? Az, hogy mindenki korlátok közé szorul. Mindenkit egy bizonyos börtönbe zárnak. Hogyan fog javulni a bolygó állapota? Nos, néhány embernek mernie kell kiszabadulnia a börtönből és megmutatnia, hogy lehetséges. Különben semmi sem változik. Egy nem természetes bolygón nincs mód a lefelé tartó spirál megtörésére, csak úgy, ha néhányan mernek valami mást tenni, merik nem követni a tömeget. Ti vagytok azok az emberek, akik ebben a megtestesülésben rátaláltak a spirituális útra és a felemelkedett mesteri tanításokra, mert korábbi életeitekben már mertetek mások lenni.
Nem próbállak kényszeríteni semmire, amit nem akarsz, mert ha ezt hallod, akkor te magad írtad bele az isteni tervedbe, hogy át akarod törni ezt a gátat. Lehetnek külső énjeid, akik azt kiabálják, hogy nem akarunk szabadok lenni. A börtönben akarunk maradni. A homokba akarjuk dugni a fejünket. De ki vagy te valójában? A külső énjeid vagy, vagy valami több? Én csak arra törekszem, hogy újra összekapcsoljalak azzal a „többel”, ami vagy, mert én is úgy emelkedtem fel, hogy újra kapcsolódtam az ÉN VAGYOK „több”-jéhez, és mindenki, aki felemelkedett, újra kapcsolódott ahhoz a „többhöz”, aki ő valójában.
Ezzel átadtam mindazt, amit akartam. Fogadjátok örömömet, amellyel felétek fordulok, mert számomra öröm kifejezni azt, aki vagyok egy olyan bolygón, mint a Föld. Különben már továbbléptem volna. Felemelkedett mesterként annyi minden mást tehetne az ember, minthogy egy nem természetes bolygónál maradjon. Mégis, azok közülünk, akik itt maradtak, azért tették, mert valódi örömöt találnak a Földön élő emberek megsegítésében.
Köszönöm, hogy lehetőséget adtatok arra, hogy megosszam Aki VAGYOK. Mária Anya vagyok, az Istenanyát képviselem a Föld minden embere számára. Mit akar egy anya a gyermekeinek? Hogy többé váljanak, hogy mindazzá váljanak, amik lehetnek, hogy szabadon megoszthassák magukat.
Szerző: Kim Michaels
Fordította: LSN
(Az írást csak forrásmegjelöléssel lehet megosztani, változtatás nélkül!)