Vedd át az irányítást tudatállapotod fölött

Mária Anya üzenete, 2007. július 14.

Édes szívem, tudom, hogy súlyos terheket hordozol. Tudom, úgy érzed, kicsúszott a kezedből az irányítás az életed felett; mintha olyan erőkkel, energiákkal vagy külső helyzetekkel állnál szemben, amelyek felett nincs hatalmad. Emiatt tehetetlennek, elakadtnak és megbénultnak érzed magad. Talán még haragot vagy neheztelést is érzel az anyagi világ iránt, amely látszólag leküzdhetetlen akadályokat gördít az utadba, és oly sok korlátot szab annak, amit megtehetsz vagy amit nem.

Kedvesem, biztosíthatlak, hogy átérzem a fájdalmadat, tudom, min mész keresztül. Miért mondhatom ezt? Azért, mert én magam is éltem testöltésben a Földön. Így alig akad a fájdalomnak vagy a frusztrációnak olyan árnyalata, amelyet ne tapasztaltam volna meg személyesen földi életem során.

Utolsó testöltésemben, amely kétezer évvel ezelőtt történt, Máriaként, Jézus anyjaként ismertek. Mégis biztosíthatlak: én több VAGYOK, mint az a szent alak, akit a katolikusok tisztelnek. Valóban felemelkedtem a mennybe, a felemelkedett birodalomban pedig az Istenanya Lángja spirituális hivatalának rangjára emelkedtem a Föld bolygó számára.

Talán emlékszel, kedvesem, a Bibliában ez áll: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, ezt mondja az Úr, aki van, aki volt és aki eljövendő: a Mindenható.” Ebből láthatod, hogy Istennek van férfias és nőies oldala is: egy Alfa és egy Ómega, egy kezdet és egy vég. Ebben a kinyilatkoztatásban Mihály arkangyal erőteljes indításának befejezéseként érkezem. Az ő üzenete arra szolgál, hogy menekülésre késztesse a démonokat és a sötét erőket a lényedből, mert nem bírják elviselni egy arkangyal Jelenlétét.

Nos, kedvesem, bár én nem Mihály arkangyal férfias erejével szólok, biztosíthatlak: nem vagyok kevésbé hatalmas. Így egyetlen sötét erő sem maradhat meg az én Jelenlétemben. Én azonban elsősorban azért jövök, hogy a vigasz, a remény, az önbecsülés és az önértékelés új érzését adjam át neked. Hiszen, kedvesem, amikor válsággal nézel szembe, nem az önbecsülésed az első, ami elhagy? Mondhatnánk, hogy pontosan az önbecsülés elvesztése a válság lényege, legalábbis akadályozó tényező abban, hogy kilábalhass a krízisből. Mert nem pontosan az önértékelés hiánya hiteti-e el veled azokat a fondorlatos gondolatokat, hogy képtelen vagy úrrá lenni jelenlegi helyzeteden? Nem az önértékelés hiánya tesz-e fogékonnyá arra az álságos hiedelemre, miszerint – mivel elkövetted ezt vagy azt a hibát – soha többé nem lehetsz szabad, soha nem lehetsz tiszta és soha nem nyerhetsz bocsánatot?

Nem az önbecsülés hiánya hiteti-e el veled azt az álságos hazugságot, kedvesem, hogy múltbeli tetteid bizonyítják: nem vagy jó? Tehát soha nem építhetsz jobb jövőt, soha nem győzheted le jelenlegi gondjaidat. Mert egyszerűen „nincs meg benned”, ami a megoldáshoz kell – ahogy a belső hangod mondja a múlt hibáira hivatkozva.

Nos, kedvesem, én valóban az Istenanya képviselője vagyok a Föld számára. Tehát mint Istenanya Lángjának letéteményese, biztosíthatlak: nincs semmi az anyagi világban, amit ne ismernék. Ismerem e világ minden oldalát. Ismerek minden lehetséges problémát, amivel egy ember a Földön valaha is találkozhat. E tudás birtokában pedig biztosíthatlak: egyetlen olyan probléma sincs a Földön, amelynek ne lenne megoldása.

Kedvesem, nem számít, mennyire tűnik kilátástalannak a helyzeted pillanatnyilag. Van kiút – vagy inkább úgy fogalmaznék: van út felfelé. Nem számít, mekkora hibát követtél el a múltban, mennyire érzed magad tökéletlennek vagy tisztátalannak. Nincs olyan állapot a Földön, amelyből ne tudnál felemelkedni, amelyből ne tudnál megtisztulni. Miért mondhatom ezt? Azért, mert tudok valamit az anyagi világról, amit nem tanítottak neked az iskolában, még hittanórán sem.

Vannak ugyanis erők ebben a világban, akik nem akarják, hogy tudd az igazságot, amit most eléd tárok. Látod, kedvesem, ha megfigyelnél egy szennyvíztisztító telepet, látnád a beömlő, zavaros vizet. Lehet tele vegyszerekkel vagy mindenféle szennyeződéssel. Mégis, ha fognál egy edényt ebből a vízből és felforralnád, mi történne? A víz gőzzé alakulna, nemde? Felemelkedne az edény fölé és maga mögött hagyna minden tisztátalanságot. Más formát öltene: a hidrogén és oxigén tiszta molekulái láthatatlan párává állnának össze – ami azonban ismét tiszta vízcseppekké kondenzálható. Ezek a cseppek már annyira tiszták, hogy a korábbi szennyezett állapotuk meg is szűnt. Olyan, mintha az a víz, ami az edényben volt, többé nem létezne – hiszen átalakult az őseredeti, tiszta állapotába.

Az igazság, amit meg akarok értetni veled, az, hogy az anyagi világban minden egyetlen alapanyagból készül, amit én Ma-ter fénynek <Anya(g)fénynek> szeretek nevezni. Ezt nem nehéz megértened, ha belegondolsz, mit mond a tudomány: minden anyag molekulákból és atomokból áll, azok pedig szubatomi részecskékből. De még ezek a részecskék is egy finomabb szubsztanciából: magából az energiából, vagyis a „fényből” erednek.

Így látod, kedvesem, még a modern tudomány is felfedezte: egy olyan univerzumban élsz, ahol minden fény. Ha ezt összekapcsolod János evangéliumával – miszerint „nélküle semmi sem lett, ami lett” –, láthatod, hogy ebben a világban minden Isten fényéből, a Ma-ter fényből készült, amely formát öltött. Ám a forma csak ideiglenes: nem változtatta meg a fény alapvető természetét. Olyan ez, kedvesem, mint a fehér fény, amely átvilágít a mozigépen – és amelyet a filmkockák képei színeznek meg. A fény azonban fény marad. Ha kiveszed a filmet, ismét a tiszta fehér fény vetül a vászonra.

Látod, kedvesem, nélküle semmi sem lett, ami lett. Isten fénye nélkül semmi sem lett, ami lett. Biztosíthatlak, hogy te is lettél, tehát fényből vagy. Ez azt jelenti, hogy fénylény vagy, spirituális lény. Nem csupán egy halandó ember. Nem bűnösnek teremtettél, aki csak hibázni tud. Nem is egy kifinomult majom vagy, és gondolataid sem kizárólag a fizikai agyad folyamatainak termékei.

Kedvesem, több vagy a testednél, több vagy ennél a Földnél, több vagy magánál az anyagi világegyetemnél is. Spirituális valósággal és identitással rendelkezel, amely túlmutat ezen a világon. És pontosan azért, mert túlmutat rajta, nem érintheti semmi, amit ebben a világban tettél vagy tapasztaltál. Van lényednek egy magva, amely tartósan a spirituális birodalomban honol. Tartalmazza egyediséged isteni tervrajzát. Nem semmisítette meg és nem változtatta meg vagy borította el semmi, amit az anyagi világban átéltél.

Tehát, kedvesem, még ha úgy is érzed, elakadtál, biztosíthatlak: lényednek van egy felsőbb része, amelyet a legkevésbé sem érint a jelenlegi helyzeted. Tudom, hogy jelenlegi tudatszinteden ezt nem látod. Ezért jöttem el spirituális anyádként, hogy elmondjam neked ezt a valóságot. Bensőségesen ismerlek. Tudom, ki vagy. Ismerem lényed magasabb valóságát. Alászállásod pillanatától kezdve tartom számodra lényed eredendő szeplőtelenségét. Látom valódi énedet és a benned rejlő legmagasabb potenciált.

A jelenlegi helyzeteden túl létezik egy mélyebb valóság. Ha csak egy pillanatra is kapcsolódni tudnál hozzá, teljesen más perspektívából látnád az életedet. Nem azért érzed tehernek a sorsodat, mert nem látsz kiutat, hanem azért, mert nem látod a megoldást. Nem látod, hogy tudnál megtisztulni a múlt hibáitól.

Ám, kedvesem, az ok, amiért nem látsz kiutat, az az, hogy nem látod, ki vagy. Mert ha látnád, ki vagy valójában, akkor tudnád, hogy több vagy a jelenlegi helyzetednél. Éppen ezért tehát van kiút, ami nem más, mint az újrakapcsolódás a valódi spirituális lényedhez, aki vagy. Így hát kedvesem, ki és mi az, ami képes újra kapcsolódni a spirituális lényedhez, amit mi az Én VAGYOK Jelenlétednek hívunk? Nos, kedvesem, lényünk magva az, ami tudatában van a létezésednek itt az anyagi univerzumban. Lényednek ezt a részét én Tudatos Énnek szeretem nevezni. Erről sokkal részletesebb tanításokat adtam át abban a könyvben, amelyet a hasznodra és szabadságodért készítettem.

Mégis, kedvesem, tudni fogod, hogy van tudatos éned, ha csak elgondolkozol azon a puszta tényen, hogy tudatos vagy. Ez nem lehet nehéz. Mert kedvesem, ha nem lennél tudatos – ha nem lennél tudatában önmagadnak, ha nem rendelkeznél öntudattal – akkor hogyan is szenvedhetnél a jelenlegi helyzetedtől? Látod, kedvesem, a logika nagyon egyszerű. Terheket hordozol, szenvedsz és nagyon is tudatában vagy annak a ténynek, hogy szenvedsz. Nos, kedvesem, maga a tény, hogy tudatában vagy a szenvedésednek, azt jelenti, hogy van egy részed, amely rendelkezik öntudattal. Pontosan ez az a részed tehát, amit én Tudatos Énnek vagy tudatos énednek hívok. Nos, amit fel kell ismerned kedvesem, az az, hogy a tudatos éned több, mint a jelenlegi helyzeted, több, mint a külső elméd és több, mint a jelenlegi identitástudatod.

Látod, kedvesem, a tudatos éned a spirituális Lényed kiterjesztése. A spirituális Lényed, az Én VAGYOK Jelenléted pedig magának a Teremtődnek, magának Istennek a kiterjesztése. Ezért a tudatos éned tehát szintén túlmutat ezen a világon. De látod kedvesem, a tudatos énedet arra tervezték, hogy alászálljon az anyagi világba, megtapasztalja és segítsen e világ társteremtésében végül megnyilvánítva Isten országát a Földön. Tudom, hogy elfelejtetted ezt a célt. Tudom, hogy elfelejtetted a valódi identitásodat. Ezért jöttem, hogy emlékeztesselek rá. Mert kedvesem, az önbecsülés egyetlen valódi forrása az önismeret, annak felismerése, hogy ki és mi vagy valójában.

Mert, kedvesem, amint azt jelenlegi helyzetedben is nagyon jól tudod, minden olyan önbecsülés, amely e világ körülményein vagy dolgain alapszik, törékeny, mulandó és könnyen elvehető tőled. Pontosan ezért okozták az önbecsülésed elvesztését azok a körülmények, amelyeket jelenlegi helyzetedben tapasztalsz. Nem így van-e, kedvesem? Az oka tehát már világos, nemde? Az önbecsülésed e világ dolgaira alapoztad; homokra épített ház volt. Ezért könnyen összedőlt, amikor a szél feltámadt és az eső rázúdult, amikor eltalálták „balsorsa minden nyűge és nyilai”, ahogy Shakespeare fogalmazott.

Így hát kedvesem, látod-e már azt az egyszerű, mégis rendkívül logikus valóságot, hogy ha az önbecsülés valódi érzését akarod felépíteni – egy olyan önbecsülést, amely nem sebezhető e világ körülményei által –, akkor egy olyan önbecsülést kell felépítened, amely felette áll és túlmutat bármin ebben a világban? Hogyan építheted fel az önbecsülésnek ezt az érzését? Nos, kedvesem, ezt úgy teheted meg, ha újrakapcsolódsz felsőbb lényedhez, aki vagy; ahhoz a valósághoz, hogy spirituális lény vagy, aki anyagi tapasztalatokat szerez. Nem – ahogy a mondás tartja – anyagi lény, aki spirituális tapasztalatokat próbál szerezni. Te már most is spirituális lény vagy. Tehát nem arról van szó, hogy olyasvalakivé válj, aki nem vagy. Arról van szó, hogy felismerd, ki és mi vagy már most is. Ah, kedvesem, de ahhoz, hogy felismerd, ki vagy valójában, először rá kell ébredned arra, hogy a jelenlegi identitástudatod – mint halandó emberi lény – valóban valótlan, nem más, mint illúzió.

Így hát, kedvesem, a jelenlegi identitástudatod valóban olyan, mint a szennyvíztisztítóba folyó szennyezett víz. Ezen élet során, sőt sok életszakaszon keresztül, tudatod tiszta vizét beszennyezte mindenféle tisztátalan és bűzös dolog, ami beleesett a tudatfolyamodba. Így elméd vizei olyannyira zavarossá váltak, hogy már nem látsz át rajtuk, hogy meglásd lényed mélyebb részeit. Így csak a felszínt látod, ahol a kosz és a hordalék kavarog. Mégis kedvesem, a tudatod vize továbbra is tiszta víz marad. És azáltal, hogy megtisztítod a benne felhalmozódott szennyeződésektől, világosan megláthatod, ki vagy valójában.
Tehát kedvesem, ez csupán annyin múlik, hogy követed Mihály arkangyal intelmét – miszerint ha mindig csak egyetlen kis lépést teszel egyszerre, akkor valóban felülemelkedsz jelenlegi állapotodon, jelenlegi körülményeiden és jelenlegi tudatszinteden. Mert látod kedvesem, itt van egy másik valóság, amelyet e világ hatalmasságai nem tanítottak meg neked. Ami nem más, minthogy külső helyzetedben minden egy adott formát öltött Ma-ter fényből <Anya(g)fényből> jön létre. De kedvesem, ezt a formát nem rajtad kívül álló körülmények hozták létre, nem a balszerencse, a sors vagy akár a rossz karma. Ezt az elmédbe zárt képek és hiedelmek határozták meg.

Ahogy korábban mondtam, tudatod tiszta áramlása olyan, mint a filmvetítő fehér fénye. Az elmédbe zárt hiedelmek, képek és illúziók pedig – még a tudatalatti szinteken is – olyanok, mint a filmkockák a vetítőben. Így az, ami a tudatos elméd és a külső anyagi valóságod vásznára kivetül, egyszerűen az elméd filmkockáin lévő képek tükröződése. Így tehát, kedvesem, az ok, amiért megbénultnak érzed magad, amiért úgy érzed, soha többé nem gyógyulhatsz meg vagy nyerheted vissza az önbecsülésedet – amiért soha többé nem nyerheted vissza az ártatlanságodat –, az az, hogy e világ hamis tanítói, sőt jelenlegi társadalmad intézményei arra programoztak, hogy azt hidd: a világ épp fordítva működik, mint ahogy valójában.

Látod, kedvesem, egyszerűen nem igaz, hogy a tudatállapotod a külső körülményeid terméke. A valóság az, hogy a külső körülményeid a tudatállapotod termékei. Ezért kedvesem, az egyik legalattomosabb ámítás, amivel az emberiséget megszédítették az az, hogy a tudatállapotod csak akkor fog megváltozni, ha a külső körülményeid megváltoznak. Nem látod, kedvesem, hogy kora gyermekkorodtól kezdve jó szándékú emberek, például a szüleid, a tanáraid vagy a társadalmad tekintélyszemélyei arra programoztak, hogy higgy egy rendkívül alattomos hazugságban? Ez azt sugallja, hogy ahhoz, hogy boldog légy, bizonyos külső feltételeknek kell teljesülniük. E feltételek egyike lehet, hogy szükséged van bizonyos anyagi dolgokra. Nyilvánvaló, kedvesem, hogy ez azért van, mert valaki el akar adni neked valamit. Esetleg azért, mert egy bizonyos társadalomban kell élned és valaki egy politikai hitrendszert akar átvetetni veled. Talán még azt is elhitették veled: tagjává kell válnod egy adott vallási közösségnek, és igazodnod kell a vallás által előírt külső elvárásokhoz. De megint csak, kedvesem, el kell árulnom az igazságot: valaki megint el akar adni neked valamit – egy vallási hitrendszert.

Látod tehát, kedvesem, vannak erők ebben a világban, akik irányítani akarnak téged, és ezt úgy teszik, hogy beprogramoznak: higgy abban az alattomos hazugságban, miszerint nem lehetsz ura az elmédnek, hacsak nincs uralmad a külső körülményeid felett. Kedvesem, pontosan ez az alattomos hiedelem vezetett a jelenlegi válságodhoz – és ez juttatott téged abba a 22-es csapdájának tűnő lehetetlen helyzetbe, amiből nincs kiút.

Mert látod, kedvesem, a lovat akarod a kocsi után kötni, azaz, valódi megoldáshoz soha nem vezető módon próbálod megoldani a problémát. Mert kedvesem, soha nem leszel boldog a külső körülmények eredményeképpen. Miért nem, kedvesem? Azért, mert a boldogság, a lelki béke és az önértékelés belső állapotok. Ezek érzések, ezek tudatállapotok, nem igaz?

Látod hát, kedvesem, semmiféle logikai alapja nincs annak az állításnak, hogy a belső állapotod a külső helyzeted terméke. Ez egy rendkívül fondorlatos hazugság, amivel azok szédítenek, akik kívülről akarnak irányítani téged. Mert tudják, hogy ha el tudják hitetni veled ezt a hazugságot, akkor a külső körülményeid irányításával a belső állapotodat is uralhatják. Kétségtelenül sok olyan erő van ebben a világban, amely bizonyos fokú hatalommal bír a külső körülményeid felett. Így ha elhiszed, hogy a külső körülményeid irányítják a belső állapotodat, nos kedvesem, e világ erőinek, e világ hercegének hatalma lesz feletted. Mert e világ hercege eljön és lesz benned valami, amin keresztül irányíthat téged. Ez a „valami” benned valóban nem más, mint maga a hit, hogy a belső állapotaid a külső körülmények termékei.

Látod hát, kedvesem, a színtiszta valóság – amint azt Mihály arkangyal is elmagyarázta – az, hogy az anyagi világban minden azokból a gondolati képekből fakad, amelyek a Ma-ter fényre vetülve formába öntik azt. Így tehát a külső körülményeid kizárólag azoknak a képeknek a termékei, amelyeket a személyes elmédben és az emberiség kollektív tudatában hordozol – amennyiben hagytad, hogy a személyes elméd megnyíljon a kollektív tudat előtt.

Látod, kedvesem, az erők és energiák, amelyek kívülről behatoltak az aurameződbe, részben a tömegtudatból, az emberiség kollektív tudatából származnak. De ezen erőkkel és energiákkal egyetemben jelen vannak azok a képek és hiedelmek is, amelyekre ezek épülnek, s amelyeknek létezésüket köszönhetik. Látod tehát, hogy amikor nyitott vagy a tömegtudatra, a kollektív elmére, akkor befogadod ezeket a képeket, és annyira eláraszt az energia, valamint a sötét erők és a saját egód észrevétlen hazugságai és érvei, hogy elhiszed és valóságosként, megváltoztathatatként, elkerülhetetlenként fogadod be ezeket a képeket.

Tehát befogadod az elmédbe, aztán – amikor a fény átsüt az elméd filmkockáin – pont ezek a képek színezik át. Így a fényvászonra, a Ma-ter fényre olyan képeket vetítesz ki, amelyek illúziók, olyan képeket, amelyek csak szenvedést okozhatnak neked. Így hát kedvesem, elkerülhetetlen, hogy egy bizonyos idő után ezek a képek tényleges anyagi, fizikai, külső körülményekként nyilvánuljanak meg, amelyeket nem tudsz figyelmen kívül hagyni, és amelyekből látszólag nincs menekvés.

Mégis, kedvesem, azért vagyok itt, hogy elmondjam neked az abszolút igazságot: ha erőfeszítést, tudatos és eltökélt erőfeszítést teszel annak érdekében, hogy megtisztítsd az erőteredet, megtisztítsd az elmédet – még az elméd tudatalatti szintjeit is – minden valótlanságtól, akkor kedvesem, valóban meg fogod változtatni a külső helyzetedet. Leküzdöd jelenlegi válságodat és elkezdesz tisztán átlátni tudatod folyamán. Míg végül meglátod lényed legmélyebb zugait és bizonyosan megtapasztalod – nem elméleti, intellektuális tudásként, hanem tényleges intuitív, misztikus élményként –, hogy több vagy a külső identitásnál, több a külső énnél, több az egónál, több ennél a világnál. Spirituális lény vagy. Valóságod Istenben van. Tehát, kedvesem, rendelkezel azzal a végső önértékeléssel, ami bárhol lehetséges: nevezetesen az abszolút tudással, hogy Isten kiterjesztése vagy. Isten egyedi megnyilvánulása vagy. Aztán, kedvesem, Isten nem végtelenül méltó, nem végtelenül értékes?

Így hát, kedvesem, amikor ráébredsz, hogy Isten végtelen Lényének kiterjesztése vagy – tehát valójában Isten végtelen Lényének megnyilvánulása vagy konkrét identitással –, akkor tudni fogod, fel fogod ismerni és meg fogod tapasztalni azt a végső önértékelést, aminek tudatában Jézus volt, amit Jézus élt át, amikor azt mondta: „Én és az Atya egy vagyunk.” Ah, kedvesem, nincs jobb érzés, nincs jobb tapasztalat a Földön, mint ráébredni arra, ki vagy valójában Istenben.

Kedvesem, biztosíthatlak, hogy bármilyen örömben vagy élményben volt is részed ezen a Földön, az semmi ahhoz képest, amit a Felsőbb Lényeddel való egység, a Teremtőd valóságával való egység élménye jelent. Ez egy olyan érzés, amely túlmutat azon, amit külső elméd el tud képzelni. De biztosíthatlak, hogy ha továbbra is távolodsz a sötétségtől, mindennap egy kis lépéssel feljebb lépve, akkor végül át fogsz törni és bepillantást nyersz a végső önértékelés élményébe. Így tudni fogod, hogy bármilyen hibát követtél is el, vagy bármilyen tapasztalatod volt is – legyen az bármilyen lealacsonyító, embertelen vagy megalázó –, nos kedvesem, azoknak nincs közük lényed valóságához. Azok csupán átmeneti illúziók, délibábok, amelyek nem többek, mint vibráló képek a távolban.

Így amikor tudod és tapasztalod, hogy több vagy ennél, nos kedvesem, akkor el tudod engedni. Biztosítalak, hogy azon a ponton – amikor megtapasztalod a valóságát annak, aki vagy, a valóságot, ami Én VAGYOK –, nos, akkor majd teljesen meg tudsz bocsátani magadnak. Teljesen meg tudsz bocsátani minden embernek, akivel kapcsolatba kerültél, minden embernek, akit esetleg megbántottál és minden embernek, aki esetleg megbántott téged. Meg tudsz bocsátani magadnak, meg tudsz bocsátani nekik, meg tudsz bocsátani Istennek, sőt még a Ma-ter fénynek is meg tudsz bocsátani azért, hogy korlátokat és szenvedést tapasztaltatott meg veled.

Kedvesem, ha mész tovább az utadon, eljön a teljes elengedés – a teljes megbocsátás, a teljes megadás – pontja, ahol feladod a halandó identitástudatot; ahol hagyod azt meghalni és beleolvadsz abba a nagyobb valóságba, amilyen vagy. Ráébredsz, hogy te az a nagyobb lény vagy, mindig is az a nagyobb lény voltál és visszatérhetsz e nagyobb lény valóságának megtapasztalásához, még akkor is, ha közben fizikai testben vagy. Csakhogy ekkor már átalakulsz, így többé nem azonosítod magad a testeddel vagy a külső körülményeiddel, mert tudni és tapasztalni fogod, hogy több vagy náluk.

Ó, kedvesem, ez a legnagyobb öröm, a legnagyobb szabadság, a legnagyobb boldogság, az legmagasabb szintű önértékelés és önbecsülés, amit bármely öntudattal rendelkező lény egyáltalán megtapasztalhat. Kedvesem, azért jöttem, hogy elmondjam vagy megmutassam neked, hogy ez az élmény lehetséges számodra. Miért lehetséges? Azért, mert öntudattal rendelkező lény vagy és így megvan benned a potenciál, hogy tudatosabb légy, mint most vagy és hogy tudatában légy egy annál az énnél felsőbb énnek, mint akinek most tudatában vagy. Érted-e kedvesem, amit mondok? Látod-e itt a mélyebb valóságot? Maga a tény, hogy korlátozott éntudattal szenvedsz, bizonyítja, hogy képes vagy kiterjeszteni az éntudatodat, kiterjeszteni a tudatosságodat és többé válni, mint aki most vagy – azáltal, hogy elfogadod és egyesülsz a felsőbb éneddel – aki már most is vagy.

Így hát, kedvesem, még ha külső elméddel nem is tudod ezt teljesen elfogadni, csak egyet kérek tőled: légy hajlandó MEGPRÓBÁLNI. Légy hajlandó a belső felismerés azon pontja felé elindulni, hogy megtudd, ki vagy. Tehát kedvesem, amikor már addig mondogattad Mihály arkangyal rózsafüzérét és hallgatgattad az ő üzenetét, hogy úgy érzed, visszanyertél valamennyit az életed feletti irányításból, akkor kedvesem, használd az általam tervezett programot: hallgasd ezt az üzenetet és mondd az ezen alapuló, az önbecsülés elnyeréséért létrejött rózsafüzért. Ha ezt legalább harminchárom napig folyamatosan végzed, érezni fogod a különbséget. Ezután folytasd a programot úgy, hogy egyik nap Mihály arkangyal rózsafüzérét, a következő nap pedig az én rózsafüzéremet mondod, így váltogatva Isten Alfa és Ómega aspektusainak rezgését.

Aztán, kedvesem, ha mindaddig folytatod ezt, amíg belső késztetést nem érzel más tanítások tanulmányozására – vagy a neked készített sok rózsafüzér közül más felmondására is –, nos, akkor valóban meg fogod változtatni az életedet. Tapasztalni fogod, hogy életed iránya felfelé ívelő spirál pályájára áll. Amikor pedig ezt megtapasztaltad, képes leszel – ha hajlandó vagy rá – tudatosan, véglegesen rögzíteni az életedet a felfelé ívelő spirálban. Aztán amint rögzítve vagy egy felfelé ívelő spirálban, már csak idő kérdése, hogy eljuss ahhoz a belső felismeréshez, hogy ki vagy valójában.

Ó, kedvesem, ez valóban lehetséges számodra, és én őrizni fogom neked eredendő tisztaságod isteni képét, amint Jézusnak is őriztem mindennap, egészen addig a napig, amíg meg nem nyilvánította Krisztusságát és véglegesen fel nem támadt egy magasabb éntudatba. Tehát mondogasd a rózsafüzéreket, de ne felejts el mindennap egy egyszerű hívást tenni felém és kérni engem, hogy: „Ó, Mária Anya, mutasd meg nekem a rám vonatkozó tiszta isteni látomást úgy, ahogy azt jelenleg képes vagyok felfogni.”

Kedvesem, ha kéred, megmutatom neked azt, amit képes vagy, amit hajlandó vagy meglátni. Biztosíthatlak, hogy te és én – együtt Mihály arkangyallal, a Krisztus-éneddel és a Felemelkedett Sereg más tagjaival – valóban végig tudunk menni egészen hazáig, amíg lényünk minden része el nem éri az egységet azzal a nagyobb Lénnyel, akik mindannyian vagyunk. Mert látod, kedvesem, a spirituális birodalomban ismerjük a valóságot: minden élet egy, mert minden élet Isten.

Így hát, kedvesem, maradj meg Istenanyád szívének végtelen szeretetében, végtelen táplálásában és végtelen vigaszában, amely túlcsordul a neked szóló, mélyen személyes szeretettől, amely szeretet átível az anyagi világ minden határán. Amely szeretetet már most megtapasztalhatsz, ha hajlandó vagy a külső körülményeken túltekinteni és elfogadni a szeretetet, ami Én VAGYOK, a feltétel nélküli szeretetet, ami Én VAGYOK, a feltétel nélküli szeretetet, amellyel viseltetem irántad. Mert kedvesem, ha az én szeretetem feltétel nélküli, akkor nincs szükséged arra, hogy bármilyen földi feltételnek megfelelj e szeretet befogadásához, nem igaz? Felejtsd el hát a feltételeket és fogadd el, hogy szeretlek, hogy Mihály arkangyal szeret, hogy az Én VAGYOK Jelenléted szeret, hogy a Krisztus-éned szeret, hogy Jézus szeret és hogy a Teremtőd szeret, mindig is szeretett és mindig szeretni fog.

Maradj meg, kedvesem, a végtelen szeretetben, ami Én VAGYOK és a végtelen szeretetben, ami te vagy.

Forrás: https://transcendencetoolbox.com/taking-command-over-your-state-of-mind/

Szerző: Kim Michaels

Fordította: LSN

(Az írást csak forrásmegjelöléssel lehet megosztani, változtatás nélkül!)