Kérj és megadatik

Jézus felemelkedett mester üzenete Kim Michaelsen keresztül

Ez az üzenet „A Föld bolygó nyitott kapujaként” című 2021-es koreai webináriumon hangzott el 2021. október 3-án.

A felemelkedett mester, Jézus vagyok.

Hogyan válsz nyitott kapuvá? Úgy, hogy mindig többre törekszel. Nincs olyan status quo, amelyet Isten vagy a felemelkedett mesterek fenn akarnának tartani a Föld számára. Mi az egyik legnagyobb korlátja az aranykor megnyilvánulásának? Az a nagyon régi, messze a kereszténység előtti időkre visszanyúló hiedelem – amelyet sok keresztény is megerősített –, miszerint létezik valamiféle végső, édeni állapot, amelyet Isten vagy itt a Földön akar megvalósítani, vagy úgy, hogy megsemmisíti a Földet, és mindenkit – vagy legalábbis a jó keresztényeket – egy magasabb birodalomba visz. Ha megnézed a földi kollektív pszichét, látni fogod, hogy léteznek olyan emberek, akik egy idilli, ideális, édeni állapot elérésére törekednek. Őszintén hisznek abban, hogy el kell jönnie ennek a végső állapotnak. Aztán ez az állapot vagy fennmarad ezer éven át – esetleg még tovább –, vagy a világ, mint egy tekercs, felgöngyölődik és megszűnik létezni.

Ha átgondolod – amit őszintén szólva kevesen tesznek meg azok közül, akik kereszténynek nevezik magukat –, amit kétezer évvel ezelőtt valójában mondtam, akkor látni fogod, hogy bizonyos értelemben drasztikus változásokra ösztönöztem a társadalmat. Nem közvetlenül politikai vagy forradalmi módon, de mégis drasztikus változtatásokra biztattam tanítványaimat, mert a közöttük lévő egység érzésének, a közösség érzésének, a minden élettel való egység érzésének kialakítására ösztönöztem őket. Hogy is mondtam? „Amennyiben a legkisebbek közül eggyel is megcselekedtétek, velem cselekedtétek meg azt.” Mert azt akartam megmutatni, hogy az emberek mind Isten testének részei. Az emberekben mind ott van a Krisztus, bennük van a Krisztus-potenciál.

Mit jelent ez, ha alaposan megvizsgálod? Nos, nézd meg az akkori izraeli társadalmat, amely akkor létezett, amikor fizikai testben voltam a Földön. Milyen társadalom volt az? Egy erősen szegmentált társadalom, világosan elkülönülő alsó réteggel, a magasabb társadalmi osztályok különböző fokozataival, egészen a legfelső rétegig. Hogy melyik volt a legfelsőbb osztály, a rómaiak vagy a zsidó papság, vitatható. Mindenesetre egyértelműen létezett egy felső réteg, többféle középréteg és egy egyértelműen alsó kasztja azoknak, akiket a zsidó társadalom kitaszítottként kezelt. Miért szól olyan sok példázatom a kitaszítottakról – mint például a példázat az irgalmas szamaritánusról, aki segített valakinek, akinek egyetlen zsidó sem segített volna? Azért, hogy megmutassam: felül kell kerekednünk – az emberiségnek felül kell kerekednie – azon az elképzelésen, hogy az embereket külön kategóriákba lehet sorolni, ahol egyesek jók, mások gonoszak, egyesek fontosak, mások nem, egyesek méltók, mások méltatlanok – bármilyen besorolás alkalmazható.

Ha megnézed a mai világot, ugyanezt a fajta társadalmi megosztottságot látod, sőt a bolygó különböző csoportokra való felosztását is. Sok-sok olyan társadalmat látsz, ahol létezik egy jól látható elit – ahogy valójában minden társadalomban. Van a demokratikus társadalom, amely azon az elven alapszik, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, és hogy Teremtőjük egyenlő jogokat adott nekik. Mégis létezik közben egy jól érzékelhető felső osztály, nemcsak a politikai berendezkedésben, hanem főként a pénzügyi és gazdasági berendezkedésben. A legtöbb demokratikus nemzetben vannak szegény emberek. Ha megnézed a világot, látod, hogy sok országban – többségük nem demokratikus – az emberek többsége szegény. Milliárdok élnek a világon olyan szegénységi szint alatt, hogy alig tudják eltartani magukat vagy gyermekeiket. Ez pedig egyértelműen szegregáció, a társadalom különböző osztályokra való felosztása. Van egy kisebb léptékű megosztottság a társadalmon belül, és van egy nagyobb léptékű megosztottság bolygószinten.

Nem ilyen fajta társadalom megteremtésére ösztönöztem a követőimet. Megpróbáltam az embereket egy egalitáriusabb társadalom létrehozása felé vezetni – de mi alapján? Nos, lényegében a Krisztus-tudatosság alapján. Mit ér el az ember, amikor a Krisztus-tudatosság magasabb szintjei felé emelkedik? Először is, saját lelki struktúráján belül eléri a felsőbb lénye és az alsóbb lénye közötti egységet, de horizontálisan is eléri az egység érzését más emberekkel. Miután eléred ezt az egységérzetet, hogyan lennél képes létrehozni vagy elfogadni egy olyan társadalmat, amelyben ilyen jól érzékelhető megosztottságok léteznek? Ez egyszerűen nem lehetséges. A megosztottságok elhalványulnak, ahogy a tudatosság emelkedik.

Ezt láthattad sok demokratikus nemzetben, ahol kisebb a megosztottság, mint 50 vagy 100 évvel ezelőtt volt. Ez valójában a Krisztus-tudatosság megnyilvánulása, még akkor is, ha ezek a modern demokráciák világi társadalmak, ahol az emberek többsége nem is tekinti magát kereszténynek. Viszont ők csak az intézményes keresztény vallás által képviselt meghatározás alapján nem tekintik magukat kereszténynek. Nem látnak túl a keresztény valláson. Ha megtennék, felismerhetnék a Krisztus egyetemességét, és így rájöhetnének, hogy valójában a Krisztus-egység magasabb fokát nyilvánították meg, mint azok, akik kereszténynek nevezik magukat.

Ha ezt megvizsgáljuk, feltehetjük a kérdést: ha a célom egy egységesebb, egalitáriusabb társadalom létrehozása volt, kevesebb megosztottsággal az emberek között, akkor a keresztény vallás segítette vagy akadályozta ezt a célt? És ha semleges szemmel nézzük, azt kell mondanunk, hogy a keresztény vallás valójában többet tett e cél akadályozásáért, mint az elősegítéséért. Mit látsz a legtöbb keresztény egyházban? Az adott egyház meghatározása szerinti határvonalat: saját magukat jó keresztényeknek tartják, azokat pedig, akik nem keresztények – vagy nem „jó” keresztények –, rossznak tartják.

Természetesen látjuk a keresztény vallás sok különböző egyházra és szektára való osztottságát is. Mindegyik azt hiszi, hogy nála van a Krisztus üzenetének lehető legmagasabb szintű megértése. Sok olyan keresztényt látsz, aki hisz a végidőkben. Szerintük hamarosan meg fogok jelenni az égen, megítélem az igazakat és az igaztalanokat, aztán az igaztalanokat a pokolba küldöm, a keresztényeket a mennybe viszem, és a világot, mint egy tekercset, összegöngyölítem. Nos, mi ennek a pszichológiai hatása? Természetesen az, hogy ez visszatartja ezeket a keresztényeket attól, hogy társadalmi változásokat hozzanak létre itt és most.

Miért kellene igazán törekednünk a társadalom javítására, amikor a világ néhány éven belül véget ér, akár még a mi életünkben? Amit ezekben a keresztényekben látsz, az egy nagyon sajátos pszichológiai mechanizmus. Van egy Alfa-aspektusuk, amelyben azt gondolják, hogy meg vannak mentve, ők a megváltottak. Amikor a világ véget ér, ők lesznek azok, akik a mennybe jutnak. El fogok jönni, meg fogok jelenni nekik, és magammal viszem őket a mennybe. Valójában milyen erőfeszítést kellene itt a Földön tenniük, miután már megmenekültek? Már biztosítva van számukra a mennybe jutás. Miért fáradoznának azon, hogy másoknak segítsenek a társadalom javításában, amikor biztosak abban, hogy a mennybe fognak jutni?

Ezután ott van ennek az Omega-aspektusa is: ha azt hiszed, hogy a világ meglehetősen hamar véget ér, miért törekednél drámai társadalmi változásokra? Mit tettek ezek a keresztények? Különféle pozíciókba helyezték magukat – például az üzleti életben –, ahol együtt tudnak működni, támogatni egymást, és nagyon kényelmes, materialista életmódot alakítottak ki maguknak. Anyagilag kényelmes helyzetben vannak, a világ úgyis hamarosan véget ér, tehát mit számít, hogy más emberek szegénységben élnek? A kényelmes életmódjukra összpontosítanak, minden vasárnap templomba járnak, és amikor a világ véget ér, a mennybe mennek. Miért kellene bármiért is törekedni itt a Földön?

Látod, hogy vannak keresztények, akik bizonyos mértékben magukévá tették azt az üzenetet, hogy azt akartam: a keresztények segítsenek másokon. De milyen jellegű segítséget próbálnak nyújtani? Úgynevezett jótékonysági munkát végeznek. Elmennek olyan országokba, ahol szegénység van, ahol különféle problémák léteznek, és igyekeznek ezeket enyhíteni. Nem azt mondom, hogy ez teljesen elfogadhatatlan vagy az üzenetemtől teljesen eltérő. De örökérvényű különbség van aközött, hogy sebtapaszt teszünk a sebre, vagy megszüntetjük azt a körülményt, amely újra és újra a seb megjelenését okozza. Különbség van aközött, hogy halat adunk egy embernek, vagy hálót adunk neki a halászathoz. Miért váltak a keresztények ennyire passzívvá a jótékonyságuk formájában? Valójában nem törekszenek a társadalmak megváltoztatására. Csak a szenvedés enyhítésére törekednek. De azok a körülmények, amelyek a szenvedést okozzák, látszólag meghaladják a változtatásra való képességüket.

Tedd fel magadnak az egyszerű kérdést: amikor látod ezeket a megpróbáltatásokat, amelyektől az emberek szenvednek, valóban azt hiszed, hogy ezeken a körülményeken Krisztus ereje nem tud változtatni? Azt hiszed, hogy Krisztusnak csak annyi ereje van, hogy sebtapaszokat osszon? Vagy azt hiszed, hogy Krisztusnak megvan az ereje valódi változásokat létrehozni, amelyek megszüntetik a szenvedés okát? Ha az előbbiben hiszel, akkor nem ragadtad meg Krisztus erejét. Mert mi Krisztus ereje? Krisztus ereje a tudatosság felemelése. Mit látsz azokban a nemzetekben, ahol a szegénységet nagyrészt felszámolták és sokkal jobb anyagi életmódban élnek? Ez minek az eredményeként jött létre? A megemelt tudatosság eredményeként. Magasabb tudatossági szinttel tekintenek arra, hogyan lehet technológiailag jobb társadalmat létrehozni, de a politikai és társadalmi vonatkozások terén is: nem fogadják el, hogy az országuk lakosságának egy része szegénységben éljen.

Ez Krisztus ereje, amely embereken keresztül működik. Sok keresztény van az Egyesült Államokban, aki azt hiszi, hogy ő az „igazi” keresztény a fundamentalista, szó szerinti bibliaértelmezése miatt. Ők azok, akiket már megváltottak. Lenézik azokat az európai nemzeteket, ahol létezik szociális védőháló, ahol van állami egészségügy. Azt gondolják, hogy ezek a nemzetek nem keresztények, mert az emberek nem járnak minden vasárnap templomba, és sokan még csak nem is tekintik magukat kereszténynek. Hogyan lehetnének tehát ezek a nemzetek keresztények? De a valóságban, a tetteikben ezek a nemzetek sokkal keresztényebbek, mint az Egyesült Államok, ahol mindenki elsősorban önmagáért van – beleértve sok keresztényt is, akik nem feltétlenül csak egyénileg önzők, hanem a saját közösségükre, a saját egyházukra korlátozzák a figyelmüket.

Ha az egész világot nézed, mi az az egyetlen dolog, amit én – még mindig a Bolygói Krisztus Hivatalát betöltve – szeretnék látni megtörténni az időszakban, amelybe most belépünk? Nos, a fő dolog, amit látni szeretnék, a szegénység felszámolása. Mi az, ami minden másnál inkább megakadályozza az embereket abban, hogy felfedezzék az élet spirituális oldalát, a spirituális utat, a tudatosságuk emelését? Amikor szegénységben élsz, hogyan tudnál ilyen dolgokra összpontosítani? Néhány ember képes rá, de a legtöbben nem. A valóság az, hogy amit én, mint Bolygói Krisztus, látni akarok, az a szegénység felszámolása. Természetesen sok más dolog is, de az igazán nagy változás, amit látni szeretnék, a szegénység felszámolása. Hogyan lehetséges, hogy ez megtörténjen?

Nos, ennek egyik aspektusa természetesen a technológia. Vegyük Saint Germain nagyszerű tanítását, amelyben az újfajta energiatechnológia szükségességéről beszél. Semmiképpen sem lehet a bolygószintű szegénységet erőhatás alapú technológiával teljes mértékben enyhíteni vagy felszámolni. Nincs elegendő energia, nincs elegendő fosszilis tüzelőanyag, nincsenek meg azok az egyéb erőforrások, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy a bolygón élő több mint hétmilliárd ember számára felszámoljuk a szegénységet. Egyértelmű, hogy a szegénység felszámolásának egyik aspektusa az új technológia megjelenése. Több energiának kell rendelkezésre állnia ahhoz, hogy fennmaradjon a társadalmi növekedés, amely szükséges az emberek jó életszínvonalához. Jól tudom, hogy sok fejlettebb nemzetben egyre növekszik a tudatosság a környezeti kérdésekkel kapcsolatban. Sok embert beszippantott egy félelemalapú örvény, amely szerint a fosszilis tüzelőanyagok által okozott szennyezés elérte azt a kritikus tömeget, ahol bármelyik nap bekövetkezhet egy környezeti katasztrófa.

Ez nem is annyira különbözik attól a keresztény gondolkodásmódtól, amely szerint a világ bármelyik nap véget érhet – csak más okból gondolják ugyanezt. De nagyon sok olyan ember, aki előmozdítója lehetne a szegénység felszámolásának, belekerült abba a gondolati zsákutcába, hogy fizikailag lehetetlen a szegénység felszámolása. Azért gondolják ezt, mert úgy vélik, hogy az egyetlen módja a kevésbé fejlett nemzetek felzárkóztatásának az, ha ők is egyre több fosszilis tüzelőanyagot használnak fel. És mivel ez több károsanyag-kibocsátást eredményez, ami több üvegházhatású gázzal és nagyobb globális felmelegedéssel jár, ezért nem akarják.

Sok ilyen ember van, aki magát haladónak, nyitott gondolkodásúnak tartja, és aki, ha őszinte lenne magához, felismerné: a környezettel kapcsolatos hozzáállása alapján valójában nem akarja, hogy a „harmadik világ” kiemelkedjen a szegénységből. Lehet, hogy nem gondolkodnak tudatosan így, de ez a környezethez való hozzáállásuk következménye. Nem akarják, hogy a „harmadik világ” felemelkedjen, mert azt gondolják, hogy a környezet fontosabb, mint az emberi lények. Hitük hatása az, hogy hajlandóak az egész „harmadik világot” szegénységben tartani a bolygó megmentése érdekében.

Ezt írta le Gautama Buddha olyan körültekintően ideológiai gondolkodásmódként: amikor létrehozol egy elméletet arról, hogyan kellene működnie a világnak, majd azt akarod, hogy a világ igazodjon hozzá. Ezek az önmagukat haladónak és tudatosnak valló emberek meg vannak győződve arról, hogy gazdag országaik erőforrásait elsősorban a károsanyag-kibocsátás visszaszorítására kell fordítaniuk, még akkor is, ha ez a prioritás a harmadik világ szegénységének felszámolása elé tolakszik. Nos, egyértelmű, hogy az aggodalmuknak van bizonyos alapja, ahogyan mondtam: erőalapú technológiával nem lehet felszámolni a szegénységet. Ugyanakkor ezek az emberek nem a megoldás, hanem a probléma részei. Mert az elméjükben – még ha nyitottnak és haladónak nevezik is magukat – nem nyitottak az erőalapú technológia alternatívájára.

Áruljátok el nekem, kedveseim, miért van az, hogy ezek a modern nemzetek jelentős erőforrásokat fordítanak a zöldenergia és a megújuló energia kutatására, de közel sem fordítanak ennyit – ha egyáltalán akármennyit is – a szabad energia, a nem erőalapú, nem szennyező energia kutatására? Nos, ennek az az oka, hogy ezekben a nemzetekben a haladó gondolkodású emberek még csak nem is nyitottak erre az elképzelésre. Csapdába estek a tudományos materializmus ideológiájában, amely azt mondja: nem létezhet semmi az anyagi univerzumon túl. Mit mondanak valójában ezek az emberek?

Azt mondják: van egy nagyon komoly problémánk az anyagi világban. Ezt a problémát bizonyos anyagi körülmények okozzák. De ennek a problémának az egyetlen lehetséges megoldása egy anyagi megoldás. Nos, mi ez a gondolkodásmód, kedveseim? Az antikrisztusi. Mert mi a Krisztus? A Krisztus a nyitottság valami olyanra, ami túl van az anyagi univerzumon. A Krisztus-tudatosság legáltalánosabb meghatározása a nyitottság valamire, ami túlmutat az anyagi univerzumon.

Milyen hatalommal rendelkezik Krisztus a Földön? Korlátlan hatalommal. Mert nincs olyan anyagi probléma, amelyet ne lehetne megoldani valaminek az anyagi univerzumon túlról érkező beáramlásával. Krisztus, a Krisztus-tudatosság, a magasabb tudatosság minden anyagi problémát képes megoldani, de csak akkor, ha megvan a nyitottság olyan megoldásokra, amelyek nem szigorúan materialisták. Amit látsz, az egy sajátos jelenség: vannak emberek, akik nyitott gondolkodásúnak és haladónak tartják magukat, mégis kizárólagosság jellemzi a gondolkodásukat. Felismerték, hogy probléma van, felismerték, hogy megoldásokat kell találni. De nem nyitottak arra, hogy ezeket a megoldásokat egy bizonyos határon túl keressék: „Ó, nem, egy anyagi problémára semmiképpen sem létezhet nem anyagi megoldás.”

Mi ennek a hatása? Az, hogy ezek a magukat haladónak tartó emberek egyenesen a hatalmi elit és végső soron a bukott lények kezére játszanak.

Mit akar a hatalmi elit mindig? Irányítást, és aránytalan hasznot húzni a lakosságból. Mit próbálnak tenni jelenleg? Megpróbálják monopolizálni az alternatív energia termelését. Mit tesznek nagyobb léptékben? Megpróbálják a környezeti kérdést arra használni, hogy korlátozzák az embereket. Látod, mit művel az egész környezetvédelmi ügy és a keresztény mozgalom? Arra az elképzelésre építenek, hogy vannak dolgok, amiket meg kell tenni, és vannak dolgok, amiket nem szabad megtenni. Más szóval: van a probléma, van, ami kiváltja és súlyosbítja, és van, ami megoldhatja.

De mi az, ami megoldhatja a problémát? Az, hogy az emberek abbahagyják azt, amivel létrehozzák a problémát. Akár azt gondolod, hogy a világ egy környezeti katasztrófa felé tart, akár azt, hogy az emberek vagy maga a világ a pokolba jut, mindezek oka, hogy vannak emberek, akik olyasmit tesznek, amit nem kellene tenniük. És az egyetlen megoldás az, hogy korlátozzuk őket és kényszerítsük őket rá arra, hogy valami mást tegyenek. Tehát rá kell őket kényszerítenünk, hogy hagyják abba a fosszilis tüzelőanyagok használatát és megújuló energiát használjanak. Ez – ha történelmileg nézzük a világot – pontosan az, amit a hatalmi elit újra és újra megtett: létrehozott egy mesterséges helyzetet, amelyben az embereket korlátozni kell egy katasztrófa elkerülése érdekében. Nagyon sok ideológia erre a gondolkodásmódra épült.

De most vegyük újra a környezetvédelmi kérdést. Mi itt a gond? Igen, mondhatod azt, hogy a fosszilis tüzelőanyag-kibocsátás szennyezi a légkört, globális felmelegedést okozva. De mi az igazi probléma? Az, hogy a világot bebörtönözték egy bizonyos energiakinyerési megközelítésbe. Az uralkodó gondolat az, hogy ez csak erőhatással lehetséges: az anyagba már bezárt energiát kell erőszakkal kiszabadítani. De ahogy Saint Germain elmagyarázta, óriási potenciál rejlik abban, hogy teljesen más energiakinyerési megközelítésre váltsunk. Miért nem történt ez még meg? Miért nem fordítanak ezek a modern nemzetek erőforrást arra, hogy alternatív energiát kutassanak? Azért, mert a hatalmi elit elérte, hogy a tudományos berendezkedés elhiggye: az ilyen energiakinyerés lehetetlen és nevetséges. És ez megint mi? Az antikrisztus tudata, az antikrisztus ereje.

Engedd meg magadnak, hogy elképzeld – itt természetesen a kollektív tudathoz beszélek –: létezik egy olyan energiaforrás, amely nem szennyez, és képes mindarra, amire ma a belső égésű motorok, az atomreaktorok és az elektromos berendezések. Mindezt pedig úgy, hogy nem szennyez. Ha környezettudatos vagy, nem akarnád ezt? Miért ne akarnád? Természetesen akarnád. De ki az, aki nem akarná?

Nos, a hatalmi elit. Mert ezt az energiatípust nem lehet monopolizálni. Nem lehet monopolizálni, mint ahogyan a Nap fényét sem tudja egyetlen vállalat sem kisajátítani. Ezt próbálja kétségbeesetten megakadályozni az a hatalmi elit, amely jelenleg ellenőrzi az energiatermelést: megpróbálják megakadályozni ennek az energiatípusnak a megjelenését, mert fenn akarják tartani a monopóliumukat. Ez a fő oka annak, hogy az országok nem álltak át az alternatív energiaforrások kutatására. Mi hozhatná el ezt a váltást? Nos, képzeld el, hogy minden környezettudatos ember követeli ezt a váltást. Nem lenne ennek hatása?

A valóság az, hogy én, Bolygói Krisztusként és Saint Germain, a Vízöntő korszak főméltóságaként, mindketten a szegénység felszámolását akarjuk. Mindketten tudjuk, hogy ehhez bizonyos technikai megoldásokra van szükség. De tudatváltásra is szükség van, sőt sok tudatváltásra. Az egyik szükséges váltás talán inkább Saint Germain területe, de ennek ellenére én vagyok az, aki erről a témáról beszélni fog.

Azért akarok erről beszélni, mert látni kell, hogyan gondolkodnak Jézus Krisztus és a technológia viszonyáról a vallásos vagy spirituális emberek – még azok is, akik egyébként modern szemléletűek. Nos, a legtöbben azt gondolják, hogy nekem semmi közöm a technológiához, mert a technológia jóval azután fejlődött ki, hogy a Földön jártam. Nem látnak kapcsolatot Krisztus és a technológia között. Sok keresztény úgy gondolja, hogy a technológia nagyrészt valójában antikrisztusi, az ördögtől való, és nekik tisztább életmódot kell élniük, nagyjából úgy, mint az amishoknak vagy azoknak a közösségeknek, amelyek úgy próbálnak élni, ahogy az én tanítványaim éltek 2000 évvel ezelőtt.

A valóság persze az, hogy én Bolygószintű Krisztusként nagyon is támogatom a technológiát. A Halak korszakában megjelent technológiák nagy része a Bolygószintű Krisztus hivatalának működése alatt került a világba. Végső soron Saint Germain állt e technológiák mögött, de az én hivatalomon keresztül dolgozott, mielőtt a Vízöntő korszak főméltóságává vált. Krisztus nem ellenzi a technológiát. Én az emberek életkörülményeinek javítása mellett vagyok. Ezt is ki kell mondani. Nem vagyok az anyagi életkörülmények javulása ellen a Földön. Nincs semmi eleve antispirituális abban, ha javítjuk az emberek életkörülményeit. Épp ellenkezőleg: ahogy mondtuk, ha minden idődet és energiádat azzal töltöd, hogy a megélhetésért küzdesz, hogyan maradhat energiád a spirituális törekvésekre? Szükséged van egy adott életszínvonalra ahhoz, hogy egyáltalán maradjon energiád a spirituális útra. Természetesen azt akarom, hogy mindenki, aki hajlandó rá, lehetőséget kapjon a spirituális út követésére.

Vissza a technológiához. Van egy ősi fogalom, amelyet a modern tudomány általában kigúnyol, nevezetesen az alkímia. Van ott egy olyan elképzelés, hogy létezik a „bölcsek köve”, és ha megtalálod, a közönséges fémeket arannyá alakíthatod, és hihetetlenül gazdaggá válhatsz. Ahogy elmagyaráztuk, valójában van némi igazság abban, amit az ősi alkimisták gondoltak. Sokan közülük nem a fémek arannyá alakítását keresték, hanem az emberi tudat közönséges „fémének” Krisztus-tudattá alakítását. Ugyanakkor, ha történelmileg nézzük, láthatjuk, hogy sok korai alkimista olyan felfedezéseket tett, amelyek megalapozták a modern tudomány megszületését. Van tehát bármilyen értelme kigúnyolni ezeket az alkimistákat?

Ők egyszerűen kísérletezők voltak, akik követtek egy adott szemléletmódot, és az akkori ismeretek alapján ez volt a legtöbb, amit elérhettek. Ez arra ösztönözte őket, hogy kísérletezzenek, és ezáltal tudatosságukat kitágítva olyan felfedezéseket tegyenek, amelyek a kísérletezést és a tudást magasabb szintre emelték. Mi ebben a kifogásolható? Nem pontosan ezt csinálják ma a tudósok? Van egy aktuális tudatossági szintjük, és a tudásszintjük alapján kialakított legjobb, legmagasabb szintű paradigmájukat használják a kísérleteik alapjául.

Van azonban egy különbség. Az ősi alkimisták sokkal nyitottabbak voltak arra, hogy tanuljanak a kísérleteikből és megkérdőjelezzék a paradigmájukat, mint sok mai materialista tudós. Óriási különbség van aközött, hogy nyitott szemléletmódod van, amelyet a kísérleteid alapján hajlandó vagy bővíteni, vagy egy zárt paradigmád, és azt akarod, hogy a kísérleteid mindenáron igazolják azt. Ha viszont ez nem történik meg, akkor elveted a kísérleteidet, mondván, hogy nem lehetnek érvényesek.

Mi is az alkímia lényege valójában? Az, hogy az anyag nem egy kőbe vésett állandó. Sokkal inkább egy formálható valami, ami képes különböző állapotokat felvenni, és egyik formából a másikba átalakulni. Nos, mit fedezett fel a modern tudomány az alkimisták ideje óta? Einstein előállt egyszerű képletével, amely megmutatta, hogy az anyag valójában nem is anyag. Az anyag az energia egyik formája. Minden, amit az emberek anyagnak neveznek, valójában energiából áll, amely egy bizonyos állapotot vett fel. Mi az energia?

Az energia rezgés. Einstein elmélete alapján valójában konstruktívabb lenne, ha egy kissé alkimista világképet fogadnánk el, és azt mondanánk: „Minden látható forma mögött van egy alapvető energiaforma, amelynek nincs konkrét, mérhető formája – legalábbis nem mérhető anyagi eszközökkel. De ez az alapenergia vette fel azokat a különféle formákat, amelyeket nemcsak anyagi jelenségként látunk, hanem azt is, amit általában energiának nevezünk.” Lényegében ez az, amiben sok alkimista 500–700 évvel ezelőtt hitt. Ezt a modern tudomány kigúnyolta, de mi alapján? Egy olyan világkép alapján, amelyet az elkülönülés ural. Azt hitték, minden egymástól elkülönülő anyagból áll, az anyag teljesen elkülönül az energiától, az anyagi univerzum pedig a spirituális világtól. „Ó, nem, nincs spirituális világ! Az anyagi formák sérthetetlenek. Az ólom mindig ólom lesz, az arany mindig arany, és a kettő soha nem vegyülhet.”

Amit az alkimisták hittek, az az volt, hogy az anyag sokkal folyékonyabb, rugalmasabb és alakíthatóbb. Amikor az Einstein-elmélet és a kvantumfizika következményeit nézzük, fel kell tenned magadnak a kérdést, ha hajlandó vagy objektív lenni: „Várj csak, miért ne lehetne egyik anyagfajtát a másikká alakítani, ha kiderítenénk, hogyan lehet az anyaggal energetikai szinten bánni? Más szóval, ha eljuthatunk arra a szintre, ahol az alapvető anyag elkezd felvenni egy bizonyos formát, és ha valamit tehetnénk ezen a szinten, miért ne tudnánk az egyik anyagformát egy másikká változtatni? Sőt, miért ne tudnánk az egyik energiaformát egy másikká változtatni? Vagy inkább, miért ne tudnánk az energiát ebből az alapvető szintről az anyagi világba vinni, ahol munkavégzésre lehetne használni, ahogy az áramot vagy a mágnesességet?”

Ha megnézed a mai helyzetet és a szegénységet, mondhatod: „A világ jelenlegi energiatermelésével és erőforrásaival lehetetlen lenne felszámolni a szegénységet. Lehetetlen lenne minden embernek ugyanazt az életszínvonalat biztosítani, mint amit Európában látunk.” Így van, ez valóban lehetetlen lenne. De ahogy mondtuk, ha hozzáférnél sokkal nagyobb energiaforrásokhoz, hirtelen nem tűnik olyan lehetetlennek, igaz? De még mindig vannak, akik azt mondják: „Nos, egyszerűen nincs elegendő nyersanyag a világon ehhez a technológiai változáshoz. Nincs elég vasérc, nemesfém vagy ritka fém a számítógépekhez és telefonokhoz.” Ismét: így van – vagy legalábbis nincsenek még felfedezve ezek az erőforrások.

De mi van, ha a nem is olyan távoli jövőben létrehozhatnál egy olyan társadalmat, ahol nem függsz a már meglévő anyagi erőforrásoktól, ahol nem kell egyre mélyebbre ásnod a bányákban? Mi van, ha egy ilyen társadalom lehetséges lenne? Hogyan jöhetne létre? Nos, nem arról beszélünk, hogy a semmiből teremtünk valamit. Hanem arról, hogy egy olyan anyagot veszünk, amely bőségesen megtalálható a Földön, és azt alapvető szinten manipulálva átalakítjuk egy másik anyaggá, amelyre szükség van az életszínvonal emeléséhez.

Amikor Einstein elméleteit vagy a kvantumfizikát nézed, fel kell tenned a kérdést: „Miért ne lenne ez lehetséges?” Igaz, a tudomány jelenleg nem tudja, hogyan. De hogyan fogsz valaha is rájönni a megoldásra, ha nem kérdezed meg, hogyan lehetne megtenni? Hogyan kapsz választ, ha nem mersz kérdezni?

„Kérjetek és megadatik” – ez egy alapvető spirituális törvény. Miért olyan alapvető? Mert minden a Földön az ember szabad akaratán alapszik. Krisztus, mint kozmikus erő, képes a Föld átalakítására olyan módokon, amelyeket a legtöbben el sem tudnak képzelni. De ez nem történhet meg, amíg az emberek nem kérik. És nem tudnak kérni [kérdezni], amíg az elméjük nincs nyitva, és nem válnak a válasz befogadására alkalmas nyitott kapukká. Ha hagyják, hogy az elméjüket bezárják – akár a bukott lények, akár a hatalmi elit manipulációja, akár a status quo-hoz ragaszkodó kollektív tudat által –, akkor még csak kérdezni sem tudnak.

Miért van még mindig szegénység a Földön? Miért vannak környezeti problémák, és miért gondoljátok, hogy globális katasztrófa fenyeget? Azért, mert nincs az univerzumban olyan erő, amely megoldhatná ezeket a problémákat? Nem, kedveseim, egyszerűen azért, mert nem kérdeztetek. Nem tettétek fel a megfelelő kérdéseket. Nem voltatok hajlandóak belépni abba a folyamatba, amely során feltennétek azokat a kérdéseket, amelyek megváltoztathatnák a paradigmátokat és a világ értelmezését. Olyan pontos kérdéseket, mint: „Hogyan használjuk a korlátlan energiaforrást? Hogyan alakítsuk át az egyik anyagformát a másikká?” Ha hajlandóak lettetek volna végigmenni ezen az úton, már most meglenne a válasz. Ez nem jelenti azt, hogy ne kaphatnátok meg ezeket a válaszokat később, de nem történhet meg, amíg nincs egy kritikus tömegű ember, aki hajlandó megnyitni az elméjét, hogy egyáltalán a kérdés maga felmerülhessen.

Ha a keresztény vallást nézed, mi a legnagyobb irónia? Nos, valójában azért jöttem, hogy felszabadítsam az embereket a hatalmi elit uralma alól, amely a Római Birodalom és a zsidó vallási vezetés révén irányította őket. Mivé vált a keresztény vallás? A hatalmi elit egyik legerősebb eszközévé, ami az embereket korlátozott állapotban tartja. Mit jöttem tanítani, bemutatni? Azt, hogy van egy erő az anyagi világon túl, amely beléphet ebbe a világba, és alkalmas a problémák megoldására. Az anyagi problémáknak nemcsak anyagi megoldásaik vannak. Valójában végső soron csak anyagon túli megoldásaik léteznek.

Ez Krisztus üzenetének lényege. Igaz, 2000 évvel ezelőtt nem így fogalmazták meg – nem is lehetett volna a kollektív tudat akkori szintje miatt. De mivel a tudatosság megemelkedett, most már lehetséges újraértelmezni az üzenetet: van erő az anyagi hatalmon túl, és beléphet ebbe a világba az emberi elmén keresztül. De nyitottnak kell lenned rá. Ellenkező esetben a szabad akarat miatt az erő nem tehet semmit. Kérj és megadatik. Ne kérj és nem adatik meg. Nem azért, mert Isten visszatartja, hanem mert nem vagy nyitott a befogadásra. Hogyan kaphatnád meg, ha zárva az elméd? Hogyan kaphatnád meg, ha nem gondolod, hogy szükséged van rá, vagy nem is akarod?

Világszerte keresztények milliói ülnek a templomokban abban a hitben, hogy szentebbek másoknál. Meggyőződésük, hogy hamarosan megmenekülnek, amikor majd „feltekerem a világot, mint egy tekercset” – ami egyébként nem fog megtörténni. Úgy hiszik, elegendő kényelmes életet élniük és néha jótékonykodniuk. Aztán ott van a nem vallásos, „progresszív” milliók tábora, akik a környezetért való aggódásuk miatt érzik magukat erkölcsileg felsőbbrendűnek. Szentül hiszik, hogy az egyetlen megoldás a világ megmentésére a technológia és a fosszilis üzemanyagok korlátozása. Ezen emberek közül senki sem hajlandó elismerni, hogy már a puszta hozzáállásával is azt a szegénységi állapotot tartja fenn, amely a világot egy kényelmes középosztályra, egy felső osztályra és egy alsó osztályra – a kitaszítottakra – osztja ketté. Ezek az önmagukat haladónak vagy szentnek tartó emberek nem látják be: ők maguk kényszerítik a népesség jelentős részét nyomorba, pusztán azáltal, hogy nem hajlandóak másfajta megoldást kérni.

Ugyanez igaz az iszlám, a buddhizmus vagy a hinduizmus követőire is. Amire rá akarok mutatni, az az, hogy szinte minden csoport rendelkezik egy olyan rögzült gondolkodásmóddal, amely gátolja a társadalmi szintű, drámai változásokat. A rugalmatlanságukkal pedig a status quo-t, a jelenlegi állapotot szolgálják. Mi tehát a Planetáris Krisztus? Ő az, aki látja minden élet egységét és ezért minden életet fel akar emelni. Én minden embert ki akarok emelni a szegénységből, nemcsak a gazdag országok néhány százmillió lakóját. De ez csak a szabad akarat törvényén belül történhet meg: az embereknek akarniuk kell kérni. A Krisztus-tudatosságnak megvan az ereje a szegénység felszámolásához, de valakinek kérnie kell a technológiai megoldásokat és a tudást. Valakinek hajlandónak kell lennie a tudatváltásra, és el kell fogadnia, hogy a szükséges drámai változások igenis végbe mehetnek.

Nem tartható fenn tovább az a helyzet, amikor egy szűk, gazdag réteg a felesleges luxuscikkek halmozását tekinti az élet céljának, miközben a szegénység felszámolásáról beszél. Ahogy Saint Germain is kérdezte: „Valóban csak a szegénység felszámolása a célunk?” Nem, a valódi cél a tudatosság emelése. A világ szegényebb régióiban ehhez elengedhetetlen az anyagi életszínvonal növelése, hogy az embereknek maradjon energiájuk spirituális törekvésekre. Lehet, hogy sokan ezt még több életen át sem fogják kihasználni, de végül – ahogy a gazdag nemzeteknél már látjuk – ők is az önmegvalósítás felé fordulnak majd. Emelni akarjuk a tudatossági szintjüket, mégpedig az anyagi körülményeik javítása által.

A gazdag nemzetekben is emelni akarjuk a tudatosságot. Ők már elértek egyfajta „plafont”. Számukra a továbblépés egyetlen útja, ha az anyagiak helyett a személyes spirituális fejlődésre fókuszálnak, vagy – az Omega aspektusban – javaikat a kevésbé szerencsések megsegítésére fordítják.

Ne valamilyen mágikus csodát várjatok, ahol a szegénység magától megszűnik! A megoldás részben a gazdagabbak hozzáállásának megváltozásában rejlik: azáltal emelhetik saját tudatosságukat, hogy segítő kezet nyújtanak. A szegény nemzetek pedig úgy emelkedhetnek fel, ha képessé válnak elfogadni ezt a segítséget. Ez egy összetett téma, mert a probléma nem csak a gazdagoké, akik nem kérdeztek. Sok szegény sorsú ember pszichéje is zárt: ragaszkodnak a „tehetetlen áldozat” identitásához.

Sok olyan embert látni, akik annyira ragaszkodnak például egy adott valláshoz, hogy az valójában meggátolja őket abban, hogy kimondják: „Valódi problémáink vannak az országunkban, de vannak más nemzetek a világon, amelyek már megoldották ezt a problémát; nem tanulhatnánk tőlük? Nem kérhetnénk segítséget? Ó, nem, azt nem lehet, mert mi muszlim nemzet vagyunk, és a mi vallásunk felsőbbrendű ezeknél az istentelen nyugatiaknál, akiknek már nincs is vallásuk. Nem kérhetünk tőlük segítséget, nem tanulhatunk tőlük, mert akkor nekünk is olyan világi társadalommá kellene válnunk, mint amilyenek ők, és fel kellene adnunk a muszlim hitünkön alapuló felsőbbrendűségünket.”

A »kérjetek és megadatik« elve a világon minden emberre érvényes. Miért van szegénység a világ jelentős részén? Mert az emberek nem kérdeztek. Miért van nagy szegénység sok arab nemzetben? Mert az iszlám meggátolja őket a kérdésfeltevésben. Miért van szegénység Indiában? Mert a hindu vallás gátolja meg őket a kérdésfeltevésben. Miért van még mindig szegénység Kínában? Mert a kommunista szemléletmód akadályozza meg őket a kérdésfeltevésben és így tovább.

Végigpásztázhatjátok az egész világot és látni fogjátok: minden nemzetnek, minden kultúrának, minden embercsoportnak megvan a maga sajátos életfelfogása, amelyet nem hajlandó megkérdőjelezni, és ezért segítséget sem hajlandó kérni. De ha nem kérsz, nem is kaphatsz – nincs alapja a befogadásnak. Az emberek ma olyanok, mint azok, akik elhatározták, hogy hallgatni akarják a rádiót, hallgatni akarnak egy adott műsort, de nincs antennájuk. Nos, hogyan is hallgathatnád a rádiót, ha nincs antennád a jelek fogadásához?

Kedveseim, ezzel átadtam nektek mindazt, amit átadni kívántam. Ez ismét egy igen mély és többrétegű üzenet, amely elmélyülést igényel. Azok profitálnak majd belőle a legtöbbet, akik sokszor, újra és újra elgondolkodnak rajta, és megvizsgálják annak különböző aspektusait. De valójában hogyan hozhatjátok ki a legtöbbet egy ilyen és a többi átadott üzenetünkből? Csupán azzal, hogy meghallgatjátok az üzenet fizikai formáját? Csak azzal, hogy elolvassátok, akár többször is? Mit is mondtam az imént?

Kérjetek és megadatik! Ne csak úgy tekintsetek a közvetítésekre, mint végső szóra, amit, meg kell hallgatnotok, el kell olvasnotok! Amikor egy tanítást tanulmányoztok, kérjétek a mestert, hogy tárja fel előttetek azt is, ami a sorok között van. Ez rátok, felemelkedett mesterek tanítványaira is vonatkozik: kérjetek és megadatik! Néhányan még mindig ragaszkodtok olyan elképzelésekhez, amelyek meggátolnak a kérdezésben. De sokan már bebizonyítottátok magatoknak, hogy amikor valóban kéritek a segítségünket, megkapjátok azt. Ez a hírnök mindenki számára láthatóan bebizonyította ezt. Hiszen hogyan is hozhatott volna elő egyetlen ember, egyetlen emberi elme ennyi tanítást? Ennek egy másik forrásból kell származnia. És miért éppen rajta keresztül érkezett? Mert ő hajlandó volt nyitott elmével kérni – és amit egy ember megtett, arra mindenki képes. Ez is Krisztus valósága.

Forrás: https://ascendedmasterlight.com/ask-and-you-shall-receive

Közvetítette: Kim Michaels

Fordította: LSN

(Az írást csak forrásmegjelöléssel lehet megosztani, változtatás nélkül!)